Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Mindenki zsoltára

A 23. zsoltár újrahangszerelve

2019. november 17. - KötőSzó

Dávid zsoltára.

De nem csak az övé. A tied, az enyém. A miénk. Mindenkié. Mindenki zsoltára a 23. zsoltár. Kedvenc. Szóról szóra. Fejből. Szívből. Kívülről. Tudjuk. Fújjuk. Mondjuk. Énekeljük. Imádkozzuk. Egy zsoltár. A huszonharmadik. Több, mint egy zsoltár. Hitvallás. Örökre szól. Ökumenikus zsoltár. Evangélikus zsoltár. A mi zsoltárunk. Is. Dávid zsoltára.

Szerző: Gáncs Tamás

aaron-burden-c333d6yehi0-unsplash.jpg

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

Nem más. Ő. Csakis ő. Senki más. Ha ő nem, akkor senki. Az Úr. Tamással együtt valljuk Jézusról: én Uram és én Istenem. Ő az én pásztorom. Az Úr az én pásztorom. Jézus az Úr. Küriosz. Nem elnyomó. Nem politikai vezető. Nem morálfilozófus. Nem bálvány. Nem valláspótlék. Nem egy a sok közül. Ő: Úr. Az Úr. Az én pásztorom.

Velem vándorol utamon Jézus. Énekeljük. Valljuk. Hisszük. Nem szűkölködünk. Mert általa, vele és benne minden megvan, ami igazán kell. Ez a teljesség. Minden más csak ezután jön. Keressétek először(!) az Isten országát, és minden más adatik, minden más csak ezután jön. Ő mondja ezt. Ő. Nem más. Az én pásztorom. Az én Jézusom. Az én Uram. Az én Istenem. Az(!) Úr.  Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Gyönyörű ez a fordítás: terelget. Nem terel, nem utasít, nem erőszakkal kényszerít, nem parancsol. Nem megbabonáz, nem manipulál. Terelget. Szeretettel. Finoman, Gyengéden. Épphogy megérint szavával. Épphogy megérinti a vállam, a szívem, a lelkem, az énem. Megérinti az egóm, és odavezet a csendes vizekhez. Az élet forrásához. A csendes forráshoz. Ahol minden elkezdődött és elkezdődik. Igen, terelget. Igen, vezet. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.

Tovább

„Nem cserélném el Katámat sem Franciaországért, sem Velencéért…”

Luther Márton és Bora Katalin jegygyűrűje

„Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” – hangzik a házasságkötés szertartásából is ismerős ige Máté evangéliumának 19. fejezetében (Mt 19,6). Talán kevesen tudják, hogy a „Quod Deus coniunxit homo non separet” feliratként – általában így, latinul vagy németül – ékszereken is közkedvelt díszítés volt. A közép-, illetve kora újkor folyamán előszeretettel vésték eljegyzési gyűrűk belsejébe rejtve oly módon, hogy a felirat esetenként csak akkor tűnt elő, ha viselője a gyűrűt „szétcsúsztatta”. Luther Márton is ilyen gyűrűt viselt.

Szerző: Isó M. Emese

luther_es_a_felesege.jpg

Luther gyűrűje látszólag egyszerű, igen kifinomult, elegáns darab: drágakövekkel, gyémánttal és rubinnal díszített pecsétgyűrűkre emlékeztető kialakítású köves ékszerként hat. Ha azonban jobban szemügyre vesszük, megláthatjuk, hogy voltaképpen egy „ikergyűrűről” van szó, amely nagyon elterjedt darab volt a korszakban, s a legkülönfélébb ötvösdíszítésekkel, kövekkel vagy domborműként kidolgozott jelenetekkel válhatott a legizgalmasabb ékszerek egyikévé.

A többrétegű iker-, avagy gimmelgyűrűk (latinul gemellus: 'iker') rafinált kialakítását két vagy három egymásba illő karikagyűrűből állították össze. A divatos ékszert használták személyazonosításra és hitelesítésre. Főként azonban az vált hagyománnyá, hogy a jegyespár mindkét tagja egészen az esketési szertartásig egy-egy különálló, saját gyűrűt viselt, az alkalom során pedig a két különálló darabot összeillesztették, s lett belőle egy – ily módon is szépen szimbolizálva a bibliai igét: „…és lesznek ketten egy testté.” (1Móz 2,24) Az eljegyzési gyűrűk esetében egyébként díszítés céljából leggyakrabban szívet tartó kezek kulcsolódnak össze. Ilyenkor három karikából áll össze a gyűrű, s a harmadikat a tanú őrzi a házasság napjáig. Az eskütétel alkalmával ily módon egyesített, többrétegű ékszer aztán legtöbbször a feleség ujjára került.

Mivel a rétegek takarják egymást, a gyűrűn – pontosabban a gyűrűben – olvasható üzenet az ujjon rejtve marad. A reformátor házaspár esetében úgy tudjuk, hogy Luther viselte az ikergyűrűt, s az ő gyűrűjén is csak levéve, a két karikagyűrűt szétcsúsztatva válik olvashatóvá a bevésett felirat: „WAS • GOT • ZU • SAMEN • FIEGET • SOL • KEIN • MENSCH • SCHEIDEN”, azaz a Máté evangéliumából vett ige német fordításban. A bibliai ige mellett az M L D betűk olvashatók ki még a vésetben, Luther Márton nevének rövidítése, jelezve azt is, hogy viselője a teológia doktora.

1a.jpg

1b.jpg

Luther Márton gyűrűje és egy hasonló ötvösmű a korszakból

Tovább

Ezek az apró szokások segítenek jobb kapcsolatot ápolni a gyerekeddel

Ha jobban belegondolunk, szomorú egy világ az, ahol az interneten kell tájékozódni a megfelelő kapcsolati mintákról. A magazinok életmódrovatai tele vannak a jó párkapcsolatot építő tanácsokkal, elemzésekkel, a nevelési tippek széles skálájáról válogathatunk. Sajnos egyre általánosabbnak mondható, hogy ezeket az ideális esetben családban megszerezhető mintákat már nem tudjuk az anyatejjel magunkba szívni. Ezért aztán marad az internet, s így olyan „módszereket” ismerhetünk meg, melyek közvetetten súlyos társadalmi problémákra világítanak rá.

Szerző: KötőSzó

kelli-mcclintock-wbgavagjzfg-unsplash.jpg

Laura Markham, a Békés szülő, boldog gyermek című könyv szerzője saját weboldalán tíz pontban foglalta össze, hogy mit tehet az a szülő, aki jó kapcsolatot szeretne kialakítani a gyermekével. A pontokból egyértelműen világossá válik, hogy nem figyelünk eléggé egymásra. Rohanunk, nem töltünk együtt elég időt, nincs helye a játéknak és a szülő-gyermek kapcsolat kialakításának, holott ezek adják az élet sava-borsát.

Markham első pontja arról szól, hogy öleld meg naponta legalább tizenkétszer a gyermekedet. Vagy borzold össze a haját, cirógasd meg az arcát, amikor ébreszted, simogasd meg, amikor elalszik. A tizenkettes szám azért ilyen konkrét, mert Virginia Satir családterapeuta híres mondása szerint „Naponta négy ölelésre van szükségünk a túléléshez. Naponta nyolc ölelésre a szinten tartáshoz. Naponta tizenkét ölelésre a fejlődéshez.”

Tovább

Ha ő velünk, ki lehet ellenünk?

Az aggodalmak és a félelmek az életünk részét képezik, azonban nem mindenki tanul meg harcolni ellenük. Ahelyett, hogy észrevennénk Isten kegyelmét a mindennapokban, sokszor hagyjuk, hogy a félelmeink bénító erőként elhatalmasodjanak rajtunk. Hol van a kiút ebből?

Összeállította: KötőSzó 

Szerző: Dr. Blázy Árpádné

jason-hogan-yyfwukzv5fm-unsplash.jpg

A református szeretetotthonban dolgoztam, amikor egy áhítat után egy kedves testvér odalépett hozzám, és egy sűrűn telegépelt, megsárgult papírlapot nyomott a kezembe. Egy írás volt rajta, mely azóta is nagyon fontos számomra. Így szól: „Erőt kértem az Úrtól, és ő nehézséget adott, amelyben megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és ő problémákat adott, amelyeket megtanultam megoldani. Előmenetelt kértem, és gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozhassak. Kértem bátorságot, és Isten veszélyeket adott, amelyeket le kellett győznöm. Áhítottam, hogy szeretni tudjak, de kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, akiket meg kellett tanulnom szeretni. Kegyes jóindulat helyett alkalmat kaptam a jóra. Semmit sem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem volt. Imádságom meghallgatásra talált.”

Ézsaiás próféta így bátorítja a kétségbeesett, kereső embert: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)

A Bibliában háromszázhatvanötször szerepel a felszólítás, hogy ne félj! Minden egyes napra jut egy ilyen bátorítás. Mert ki mondhatja el magáról teljes bizonyossággal, hogy nem fél? Sok minden kelt bennünk félelmet. Talán ma reggel is úgy ébredtünk, hogy aggodalom van a szívünkben. De ne feledjük, mi Krisztus megváltott gyermekei vagyunk, ő név szerint ismer bennünket, számontartja életünket. Nincs okunk a félelemre, mert ha ő velünk van, akkor ugyan bizony ki lehet ellenünk? Bízzuk bátran a mai napunkat is őreá! Merjünk bátran imádkozni, mondjuk el neki félelmeinket, kételyeinket és kérdéseinket! Ő nem késlekedik. Megadja kinek kinek azt, amire őszerinte szükségünk lehet. És higgyük el: ez a lehető legjobb számunkra.

Az áhítat elhangzott a Duna Televízió Hajnali gondolatok című, október 24-i adásában. 

Ingyen Bibliát kapnak Kanye West rajongói

A rapper új albuma miatt egyre többen érdeklődnek a kereszténység iránt

Kanye West amerikai rapper legújabb albuma, a Jesus is King (Jézus az Úr) meredeken eltér azoktól a tartalmaktól, melyeket a művésztől eddig megszokhattunk. Ez West saját bevallása szerint megtérésének tudható be. Az album tele van bibliai utalásokkal és párhuzamokkal, s a rapper lelkes követői az interneten kezdtek válaszok után kutatni a kereszténységgel kapcsolatban.

Szerző: Harmati Dóra

74165403_481208399163674_8205723331849093120_n.png

Kanye West nem gospelénekesként vonult be a sztárok elit klubjába: botrányos hírnevével és szabadszájú szövegeivel szerzett világszerte ismertséget. Azonban egy nemrég megjelent interjúban, melyben Jesus is King című új albumát reklámozta, megtéréséről is beszélt. 

„Most, hogy Isten szolgálatában állok, az a feladatom, hogy terjesszem az evangéliumot, és elmondjam az embereknek, hogy mit tett velem Jézus – mondta. – Isten nem csak a négy fal között létezik. Isten a mindenség, és mindenhol ott van.”

Az új albumon szereplő számok címei közül néhány: Jesus is Lord (Jézus az Úr), Follow God (Kövesd Istent), Use This Gospel (Használd ezt az igét). Egy ilyen gospelalbum megjelenése után nem csoda, hogy West rajongói az internetet vették célba válaszok után kutatva. A Faithwire szerint nem sokkal az album megjelenése után megugrottak a Google-on végzett keresések az olyan kifejezésekre, mint Jézus és Miben hisznek a keresztények?

A jelenségre hamar reagált az 1816-ban alapított bibliatársaság, az American Bible Society, ingyen Bibliákat ajánlva fel a kíváncsi rajongóknak. Dr. John Farquhar Plake, a szervezet elnöke a Fox Newsnak a következőt nyilatkozta:

„Amikor azt látjuk, hogy egy kulturálisan meghatározó személy, mint Kanye arra inspirálja a fiatalokat, hogy válaszok után kutassanak a hitükkel kapcsolatban, akkor azt mi lehetőségnek látjuk, hogy azt csinálhassuk, amiben a szervezetünk a legjobb: felkínáljuk Isten szavát, és megmutatjuk az embereknek, hogy ez a forrása a hittel kapcsolatos kérdéseiknek.”

Az ingyen Bibliát egy jelentkezési ív kitöltésével lehet igényelni.

Túróczy Zoltán utolsó imája

Túróczy Zoltán 1948-tól 1952-ig szolgált dunántúli püspökként az Evangélikus Egyházban. Három ízben választották püspökké, majd tisztségétől mindannyiszor megfosztotta az állami beavatkozás. A történelmi fordulatok közepette hűen végezte a rábízottak pásztorolását Túróczy Zoltán az elnémítás éveiben minden vasárnapra készített igehirdetést.

Szerző: KötőSzó

patrick-fore-b_shpu5m3nk-unsplash.jpg

Túróczy Zoltán 1948-tól 1952-ig szolgált dunántúli püspökként az Evangélikus Egyházban. Három ízben választották püspökké, majd tisztségétől mindannyiszor megfosztotta az állami beavatkozás. A történelmi fordulatok közepette hűen végezte a rábízottak pásztorolását Túróczy Zoltán az elnémítás éveiben minden vasárnapra készített igehirdetést. Rendszerezte továbbá a győri gyülekezet könyvtárát, ahol cédulakatalógust készített. Összeállított még egy egyháztörténeti évfordulónaptárt is az év minden napjára istentiszteleti felolvasás céljából. Ám szervezete egyre erőtlenebbé vált. A csendes visszavonultság utolsó éveiről kevés feljegyzés maradt fenn. Családja és a püspököt hűségesen ápoló Mikler Erzsébet több diakonissza nővérrel együtt sokat imádkozott érte. Tőlük tudjuk, hogy 1971-ben már alig szólt. Nyártól kezdve már egyáltalán nem beszélt, csak tekintetével és kézmozdulatával közölte, amire szüksége volt. Mikler Erzsébet egy éven át esténként hangosan olvasta neki az igét. Az imádságokra csak fejbólintással reagált, és kézszorítással fejezte ki köszönetét. Egy késő nyári estén váratlanul megszólalt. Hangosan kezdett imádkozni. Ápolója mindjárt leült az íróasztalhoz, és gyors írással jegyezte fel szavait:

„Uram, ahol Te vagy, ott fényesség és világosság van, s Te ebbe a fénybe és világosságba viszed el a tiéidet. Kérlek, vigy el engem is ebbe a fényességbe, ahol most Te vagy, s nemcsak engem, hanem mindnyájunkat! Hadd láthassuk a te ragyogásodat, és a fényben hadd dicsérhessünk Téged! Köszönöm, hogy megteszed azért, mert Te kegyelmes vagy. Ámen.”


Többé már nem szólalt meg.

 


Idézet id. Fabiny Tibor Túróczy Zoltán életútja című írásából, amely a MEVISZ által kiadott Isten Embere című könyvben jelent meg.

Folyamatos reformációra van szükségünk

Mit adhat a ma emberének a reformáció? Történelmi eseményként tekintünk rá, vagy képesek vagyunk felfedezni, hogy szükségünk van a megújulásra egyéni életünkben és az egyházban – minden egyes nap? Vagy bezárjuk a történelem ereklyetartójába, és megragadunk ugyanott, ahol az egyház Luther idejében volt?

Szerző: Harmati Dóra

jasmin-ne--95puubv4bg-unsplash.jpg

Luther első nagy, nyomtatásban megjelent könyvében ezt írja: „…az egyháznak szüksége van a reformációra. Ez azonban nem lehet egyetlen ember dolga, sem a pápáé, sem a bíborosoké – ezt az utolsó zsinat már bebizonyította –, hanem az egész földkerekségé, sőt egyedül Istené. S ennek a reformációnak az idejét egyedül az ismeri, aki az időt teremtette.”

Sokunknak a reformáció a kilencvenöt tétel kiszögezését jelenti, egy lázadó, meggondolatlan cselekedetet, mely felforgatta a történelmet és vele együtt az egész világot. Egy egyszeri, megismételhetetlen eseményként él a képzeletben, melyre akkor és ott volt szükség, mert a kereszténység folyamatosan gurult lefelé a lejtőn, messze az igétől, a valódi megértéstől és a személyes Istennel való kapcsolattól.

Ahogyan a fenti idézetben olvashatjuk, a reformáció nem egy ember dolga. Nem a pápáé, nem a bíborosoké, nem Lutheré. A megújulás nem egy heroikus emberi alak egyszeri cselekedete, mert ebben az esetben a hőssel együtt meghal a műve is. Emlékét még őrizzük, de tette valódi hatása vajon átragyog-e a történelemkönyveken? „Ahol az ige veszendőbe megy, ott nincsen többé egyház” – mondja a reformátor, ez az üzenet pedig átível az évszázadokon és az évezredeken. Az igében rejlő isteni útmutatás és bölcsesség az, ami személyektől függetlenül, az időt és teret legyőzve ma is ugyanúgy meg tud érinteni minket, mint Luthert. Innentől fogva pedig már a mi felelősségünk is, hogy reformátorok leszünk-e.

A modern kor megpróbáltatásai, a rengeteg lehetőség és egymásnak ellentmondó válasz még inkább arra ösztönöz, hogy önvizsgálatot tartsunk. Hagyjuk-e, hogy az, aki egyedül képes megújítani minket napról napra, el is végezze ezt a munkát a személyes életünkben, környezetünkben, az egyházunkban? Megvan bennünk az az alázat és engedelmesség, mely Lutherben megvolt? Vagy a nagytanács elé lépő Péterben? Az „itt állok, másként nem tehetek” embere tudja, hogy egyedül Istennek kell megfelelnie, és nem köt kompromisszumokat, ha az ő igazságáról van szó. Luther rendíthetetlensége nem különleges és makacs természetének volt köszönhető, hanem annak, akivel folyamatos kapcsolatot ápolt. Milyen megnyugtató és reményteli, hogy tudjuk ennek a kapcsolatnak a forrását! Csak egy karnyújtásnyira van tőlünk, de felforgathatjuk vele a világot. 

Jubileumi adáshoz érkezett a Püspökkenyér

Századik adásához érkezett a Püspökkenyér. A jubileumi műsort október 27-én, vasárnap sugározta az M5 csatorna. A műsorvezető ezúttal is Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök volt, vendégei pedig Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Steinbach József református püspök voltak.

Szerző: KötőSzó

puspokkenyer.png

A jubileumi adásban a három püspök felelevenítette a kezdeteket, visszatekintettek az elmúlt nyolc év személyes és műsorban szerzett tapasztalataira, változásaira. Szó esett az egyház és média kapcsolatáról, a megszólalás és megszólítás lehetőségeiről. A Püspökkenyér több, mint műsor – hogy mi is pontosan, arról is beszélgetett a három püspök. Az adás keretében megnyitották a lehetőséget a nézők számára is, hogy befolyásolhassák a témákat, s a három püspök örömmel és nyitottsággal várja a megkereséseket, javaslatokat, miről hallanának szívesen a nézők. 

Utóbbi azért is remek lehetőség, mert ahogyan arról korábban beszámoltunk, az embereknek kevés lehetőségük és bátorságuk van egyházi személyektől kérdezni, azonban ez még nem jelenti azt, hogy hiányozna az érdeklődés és a nyitottság részükről. A Püspökkenyér remek lehetőséget ad arra, hogy közéleti témákra biblikus, keresztény reakciók szülessenek, ugyanakkor személyes életünket is foglalkoztató kérdésekre is választ kaphassunk.

Az ünnepi adást az alábbi linken lehet megtekinteni.

Idegesítő emberek

Volt egy lány a gimiben, egyből ő jutott eszembe.
Úgy rémlik, semmi és senki nem tudott annyira feldühíteni, mint ő.

Szerző: Ócsai Zoltán

72199796_517327792419207_3028265304493916160_n.jpg

Türelmes ember vagyok. Sokszor van olyan érzésem, hogy szétpukkadok, de mégsem szólok semmit, inkább magamban dühöngök. Persze ennek az az eredménye, hogy egyszer csak kiszakad belőlem, amikor nem kellene. Legtöbbször azzal vagyok nagyon ingerült, aki semmit nem tehet az egészről. 

Az a lány a gimiből, ővele más volt. Ott nem tudtam taktikázni, ott nem tudtam magamba fojtani a dühömet. A mai napig emlékszem rá. Ott ültünk a hátsó padban, talán kémiaóra volt. Pedig sütött a nap, mégis nagyon kiborultam. 

Nem szoktam verekedni. Valahogy leszoktam róla, meg aztán lehet, hogy jobban értek már a szavakhoz. Csínját-bínját megtanultam már, hogy miképpen lehet fájdalmat okozni szavakkal. Kimondott és ki nem mondott szavakkal. A pofon fájdalma néhány perc múlva elmúlik, de a szavak fájdalma még évek múlva is sajog. 

Tovább

„Kikérem magamnak, nem vagyok bűnös!”

A Szólj be a papnak! rendezvényén jártunk

Sokat emlegetjük a keresztény burkot, azonban merünk-e kilépni belőle? Merünk találkozni meredek kérdésekkel, azoknak a problémáival, egyházképével, akik nem szocializálódtak gyermekkoruktól fogva keresztény intézményekben? A Szólj be a papnak! rendezvénysorozat ezekkel a témákkal szembesíti az átlag hívőket és egyházi személyiségeket, valamint lehetőséget biztosít kérdéseik feltevésére azoknak, akik egyébként nem lépnék át a templomok küszöbét. Élménybeszámolónkat olvashatják.

Szerző: Harmati Dóra, Képek: Szabó Zsombor

72782324_1682866998517363_5044902864015589376_o.jpg

A Szólj be a papnak! csapata mindig nyitott az újításokra és a rendhagyó eseményekre. Legyen az akár egy egész villamos vagy óriáskerék kibérlése: csak a képzelet és az anyagiak szabhatnak határt. Így történt, hogy a papok helyett október 17-én Debrecenben három püspöknek szólhattak be az érdeklődők. Beer Miklós római katolikus, Bölcskei Gusztáv református és Gáncs Péter evangélikus nyugalmazott püspökök várták a meredeknél meredekebb kérdéseket.

A rendezvénynek helyet adó Bakelit Music Café zsúfolásig megtelt érdeklődő fiatalokkal, idősekkel, lázadó kamaszokkal, egyházhoz közel és távol álló résztvevőkkel. Az est témája már önmagában provokatív volt: az egyház hasznát, szerepét szerették volna körbejárni a szervezők. Mint az várható volt, a politika témaköre került először sorra, de érdekes módon szépen lassan kúsztak be a közéleti kérdések közé a személyes élmények és az egyházzal kapcsolatos sérelmek. Egy bántó vagy félreértett mondat, a hitoktatás értelmének feszegetése – egy csokorra való olyan téma merült fel, melyek mögött érezni lehetett az akár évek óta húzódó tanácstalanságot. És lehet-e találni tökéletesebb alkalmat és személyeket, hogy haragunkat vagy bánatunkat kiadhassuk magunkból? Hiszen a három püspök három felekezet képviselőjeként, egykori döntéshozójaként egybehangzó válaszaival szinte magát a kereszténységet képviselte ezen az estén. A fontos témákban megingathatatlanul, mégis irgalmasan tudtak válaszolni mindenkinek.

A beszélgetés csúcspontja talán az volt, amikor az egyik kérdező felháborodottan elmesélte, hogy egy keresztény koncerten a felszólaló prédikátor azt mondta: bűnösök vagytok. „Kikérem magamnak, én nem vagyok bűnös. Azt majd eldöntöm én magam” – mondta indulatosan. A terem megtelt mormogással, a keresztény emberek döbbent pillantásokat vetettek egymás felé.

Tovább