Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Aki világhírűvé tette a gyulai kolbászt

Stéberl András evangélikus presbiter hagyatéka

2020. január 20. - KötőSzó

Kemény munkájának és leleményes ötleteinek köszönhetően Stéberl András, a cégalapító húsgyáros világhírűvé tette családi vállalkozását. Az evangélikus iparos érdeme, hogy Gyula város neve mára elválaszthatatlanul összekapcsolódott a minőségi kolbásszal. Nemcsak sikeres vállalkozó volt azonban, hanem egyházának hűséges és tevékeny támogatója, tisztségviselője is.

Összeállította: Harmati Dóra

Kép: Wikipédia

steberl_andras_plaque_gyula_1.jpg

Stéberl András a Pozsony vármegyei Bazinban született 1888. szeptember 26-án Stéberl Mihály szőlősgazda és a lengyel nemesi családból származó Wavrinszky Zsuzsanna ötödik gyermekeként. Pozsonyi tanulóévei alatt a város leghíresebb henteséhez, Pentz Lajoshoz szegődött tanoncnak, akinek a műhelye már akkor gépesített volt.

Kötelező katonai szolgálata után bátyjának meghívására Gyulára érkezett. Kezdetben főgépészként dolgozott a József Szanatóriumban, majd visszatért eredeti mesterségéhez, és Balogh József gyulai kolbászgyártó üzemében helyezkedett el. Itt megismerkedett a kézi kolbászgyártás folyamataival is. Saját üzletét 1914. január 1-jén nyitotta meg Mihály bátyja házában. Az első világháború – amelyben ő is katonaként szolgált – azonban visszavetette az üzletet. Bár távolléte alatt rokonai fenntartották a boltot, a háború után, 1918-ban hazatérő Stéberl Andrásnak szinte mindent elölről kellett kezdenie.

Leleménnyel, szorgalommal

1919. július 6-án egybekelt Szák György békéscsabai földbirtokos leányával. Házasságukból két lány és egy fiú született: Zsuzsanna, Ilona és András. A család 1920-ban Gyulán, a Munkácsy út 23. számú házban rendezte be az otthonát és a húsműhelyt is.

A hentesmester újbóli kitartó munkájának köszönhetően 1930-ra olyan üzemet alakított ki, amely már ipari léptékben volt képes kolbászt előállítani, azonban a nagy mennyiségű árunak piacot is kellett teremteni.

A leleményes üzletember nem esett kétségbe, hamarosan furfangos – ma úgy mondanánk – marketingstratégiával állt elő: tíz munkanélkülit fogadott fel, akik Pesten végigjárták a legjobb hentesüzleteket, és rendíthetetlenül keresték a gyulai kolbászt. Az első ilyen vevő még nem hagyott különösebb nyomot az eladók emlékezetében, azonban a furcsa eset másnap és azután is megismétlődött. Mintha hirtelen mindenki a gyulai kolbászt kereste volna. Az eladók a látszólagos nagy kereslet láttán végül beadták a derekukat, és megrendelték a húsgyáros termékeit – és ezek nem is okoztak csalódást számukra.

Tovább

Te mit cipelsz magaddal?

Meddig cipeljük még magunkkal a kacatokat életünk hátizsákjában? Az évek alatt felgyülemlett hibákat és bűnöket vajon mikor vesszük észre? Ha észrevettük, akkor vajon hajlandóak vagyunk-e változtatni?

Szerző: Németh Katalin

 omar-roque-z5ncx9p6avm-unsplash.jpg

Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé a bűneit, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. (Ez 18,27)

Pál írja: Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. (1Tim 1,15)

Minden útra kelés előtt, reggelente bepakoljuk a táskánkat. Átgondoljuk, mire lesz szükségünk aznap, mit vigyünk magunkkal. Sokszor túlzásokba esünk, hiszen olyan dolgokat is beteszünk, amelyekről már előre tudjuk, hogy nem biztos, hogy kelleni fog. De azért elvisszük, egész nap cipeljük magunkkal a felesleges holmit is. Ha túl nehéznek bizonyul már napközben, akkor átnézzük, hogy mit dobhatunk ki, mit vehetünk ki belőle, mi az, ami felesleges.

Tovább

Sehol nem éreztem még ennyire otthon magam

dr. Sárik Eszter a másoddiplomás lelkészképzésről

Miért jelentkezik egy diplomás felnőtt az evangélikus teológiára? Mit szólt a döntéséhez a családja, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznie eddigi tanulmányai alatt? Mindezekről kérdeztük dr. Sárik Esztert. Beszélgetésünk apropója nem titkoltan az, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetem idén szeptemberben ismét induló másoddiplomás lelkészképzésére február 15-ig még el lehet küldeni a jelentkezést.

Szerző: Harmati Dóra

theology.jpg

Hogyan született meg a döntése, hogy újra iskolapadba ül, mégpedig egyházunk egyetemén?

A családomhoz köthető az indíttatásom. Édesapám evangélikus volt, édesanyám katolikus, és a testvéreimmel mi is katolikusként nőttünk fel. Pár évvel ezelőtt azonban eldöntöttem, hogy felekezetet váltok, mert érzelmileg és szellemileg mindig közelebb állt hozzám az evangélikus gondolkodás. A katolikus családi neveltetés ellenére mindig az volt az érzésem, mintha Luther Márton ott ült volna a nappalinkban, hiszen édesapánk olyan sokat mesélt róla. Ha megkérdeztek volna minket kisgyerekként, hogy melyik történelmi alakkal találkoznánk szívesen, biztos Lutherre esett volna a voksunk. A hitbeli elkötelezettségén túl, nekem Luthernek a bátorsága is rokonszenves, fontos. Ő úgy állt oda egy világ elé, harcos hitbéli meggyőződésével, hogy az életét is kockára tette. Számomra ez egészen lenyűgöző és roppant vonzó az evangélikusságban. Azt gondolom, hogy evangélikusnak lenni együtt jár egyfajta bátor mentalitással, az igazságért való feltétel nélküli kiállással.

Tovább

Nem csak karácsonykor lehet a rászorulókon segíteni

Az adományozási kedv általában a karácsonyi időszakban a legerősebb. Sok szociális szervezet ilyenkor kampányol, számtalan ételosztáson vehetünk részt önkéntesként, és rengetegen kötik össze fejben a cipősdobozokat a rászoruló gyermekek megajándékozásával. Azonban ez az időszak csak egy, maximum másfél hónapig tart, a nélkülözőknek viszont egész évben szükségük van a segítségünkre. A teljesség igénye nélkül összeszedtünk pár lehetőséget és praktikus tanácsot, melyek segítségével nemcsak az ünnepek alatt, hanem egész évben gondját viselhetjük a körülöttünk élő nélkülözőknek.

Szerző: Harmati Dóra

ev-iwjh-l-vb4k-unsplash.jpg

A Magyarországi Evangélikus Egyház a 2020-as évet az úrvacsora évének nyilvánította. A lelki programok és a megújulás mellett ebben az évben különös figyelmet szeretnének szentelni a földi kenyeret nélkülözőkre is. De hogyan tudja a saját problémáitól megvakult ember – valljuk be, ez mindannyiunkra igaz – felfedezni maga körül a nélkülözést? Cikkünkben a teljesség igénye nélkül felvetünk néhány tanácsot, melyek abban segíthetnek, miként tudunk egész évben odafigyelni a nélkülözőkre. 

Hívjuk segítségül a technológiát!

Sokat szidjuk a közösségi oldalakat, de be kell látnunk, hogy rengeteg hasznos funkcióval bírnak. Segítségükkel például követhetünk olyan szervezeteket, melyekről köztudott, hogy odaadóan segítenek a nélkülözőkön. Az ilyen szervezetek lájkolásával mindig értesülhetünk a legfrissebb kampányokról, és ezeket ismerőseinkkel is megoszthatjuk. Ez azért is fontos lépés, mert a legtöbb szociális szervezet nem rendelkezik nagy reklámra fordítható kerettel, és csak a közösségi média felületein tudnak segítséget kérni a kampányaikhoz. 

Tovább

„Ez az év arról szól, hogy a nehéz kérdésekkel is szembenézünk” – Hafenscher Károly az úrvacsora évéről

A Magyarországi Evangélikus Egyház 2020-at az úrvacsora évének nyilvánította. A hivatalos istentisztelettel egybekötött megnyitót január 7-én tartották a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomában, melyen mindhárom egyházkerületünk püspöke szolgált. Az ünnepi évről bővebben Hafenscher Károly zsinati elnököt kérdezte Stifner-Kőháti Dorottya. 

Összeállította: KötőSzó

Kép: Magyari Márton

urv2020st-41.jpg

Köztudott, hogy az úrvacsora kérdésében nincs teljes egység a kereszténységen belül. Hafenscher Károly szerint ez az év lehetőséget fog adni az ökumenikus párbeszédre is, valamint olyan kérdések újrafogalmazására, melyekre az évek során nem sikerült választ találni vagy modern nyelvre lefordítani. Különösen fontosak lesznek a személyes beszélgetések, a közös gondolkodás és ismeretbővítés gyülekezeti szinten is.

„Megpróbálunk gyülekezeti alkalmakon, szeretetvendégségeken, bibliaórákon, hitoktatásban, beszélgetésekben, a legkülönbözőbb körökben beszélni az úrvacsoráról, átélni a csodálatos lehetőségét. Szeretnénk arra biztatni, hogy a gyülekezetek éljenek az úrvacsora ajándékával. Nagyon különböző gyakorlatok vannak egyes gyülekezetekben. Van, ahol évente párszor van úrvacsorai alkalom, van, ahol havonta, máshol minden vasárnap. Mi biztatnánk arra, hogy minél gyakrabban éljünk ezzel a lehetőséggel, hiszen az első keresztények a Biblia szerint naponként éltek az úrvacsorával, a kenyér megtörésével” – fogalmazott a zsinat elnöke.

Tovább

Újévi versenyfutás

„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

Szerző: ifj. Prózsa István 

steven-lelham-atsaeoee8nk-unsplash.jpg

Új évet kezdünk. Valahogy benne van az emberi természetben, hogy az újévre amolyan mágikus választóvonalként tekintünk. Ilyenkor letesszük az elmúlt esztendő minden terhét és elkezdünk reménykedni. Célokat tűzünk ki magunk elé, melyeket legtöbb esetben pár nap alatt elfelejtünk, az újévi fogadalmakkal együtt. Megünnepeljük az évforduló éjszakáját – örömünnep ez!

S valóban, jogos ez az öröm, jogos az ünneplés. Túl vagyunk a 2019. éven, ezt is megéltük, ezen keresztül is megőrzött minket az Úr. Sok nehézség, sok öröm van mögöttünk, melyekre néha jó, néha fájdalmas visszatekinteni. De újévkor mindenekelőtt előre tekintünk. S ez talán most még inkább igaz, hiszen a 2020-as évvel immár beléptünk az új évtizedbe is. Valószínűleg nem csak én vagyok tele várakozásokkal: vajon mit hoz az új esztendő, s az új évtized? Netán örömöt? Előrehaladást? Vagy épp fájdalmat, veszteséget? Fejlődni fog a világunk, vagy épp válságba süllyed? Békés évtizedünk lesz, vagy a háborúba rohanunk? Greta Thunbergnek lesz igaza, vagy azoknak, akik azt mondják, hogy nem fog beleroppanni az emberiség a klímaváltozásba? Kérdések és megannyi bizonytalanság – ezt is hozza számunkra ez az új időszak.

Tovább

Óévi scrabble

Az év végi összegzések valóban nem adnak sok örömre okot, valljuk be őszintén, ha arra gondolunk, mi is történt a nagyvilágban és kisvilágban egyaránt 2019-ben. Mert bár kinek-kinek a személyes életében természetesen számos olyan dolog megvalósulhatott, amiért hálás lehet, de ha a „nagy összest” nézzük, amerre a dolgok haladnak, maximum a Kyrie eleison – Uram, irgalmazz felkiáltást ismételhetnénk egészen éjfélig. Sőt akár hajnalig is.

Szerző: Gáncs Tamás

zhen-hu-_pqalis5bsc-unsplash.jpg

„Most pedig menj, és írd föl a szemük láttára egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon mindvégig örökre szóló okmányként! Bizony, engedetlen nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat! Térjetek le az útról, hagyjátok el a helyes ösvényt; hagyjatok békét nekünk Izráel Szentjével! Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetitek ezt az igét, zsarolásban és csalásban bíztok, ezekre támaszkodtok, azért úgy jártok bűnötökkel, mint a magas kőfal, ha megreped, és megdőlve leomlással fenyeget: bármely pillanatban összedőlhet. Darabokra törik, mint az agyagkorsó, melyet kíméletlenül összetörtek úgy, hogy darabjai között nem lehet találni akkora cserepet, amellyel a tűzhelyről parazsat lehetne venni, vagy a tócsából vizet lehetne meríteni. Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább ezt mondjátok: Nem úgy lesz az, hanem lóháton vágtatunk! Hát majd vágtatnotok kell! Gyorsan akartok hajtani? Hát majd gyorsak lesznek üldözőitek! Egy ember fenyegetésére ezrével elfuttok, öt ember fenyegetésére úgy elfuttok, hogy nem marad más belőletek, csak egy jelzőpózna a hegytetőn és egy zászlórúd a halmon.” (Ézs 30,8–17) 

„A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok, inkább…”

Hogy ki mit ünnepel a mai napon, óév ünnepén, az igen összetett kérdés. Ha egyáltalán ünnepel. Van, aki arra esküszik, hogy azt kell ünnepelni, hogy megint eltelt egy év, és még mindig élünk, és még mindig nem pusztult el a föld. Van, aki szerint azt kell ünnepelni, hogy újra találkozik egy baráti társaság, jól érzi magát, és együtt koccint az újévre, virslivel, pezsgővel, lencsével vagy mindezeknek vega-, paleo-, bio- vagy éppen alkoholmentes változatával. 

Van persze, aki azt mondja, ez nem is igazi ünnep, hanem kreált ünnep, amolyan pogány jelzővel ellátott este, ahol feledékenyre ihatja magát az ember, és nem kell józanul szembesülnie azzal, mi is történik az életével, a családjával, a világban vagy éppen a vallásos életében. Sokan gondolják úgy: óévkor nincs mit ünnepelni, hacsak nem azt, hogy van esély rá, hogy a következő év a mostaninál biztosan jobb lesz, mondván: ennél csak jobb lehet. 

Az év végi összegzések valóban nem adnak sok örömre okot, valljuk be őszintén, ha arra gondolunk, mi is történt a nagyvilágban és kisvilágban egyaránt 2019-ben. Mert bár kinek-kinek a személyes életében természetesen számos olyan dolog megvalósulhatott, amiért hálás lehet, de ha a „nagy összest” nézzük, amerre a dolgok haladnak, maximum a Kyrie eleison – Uram, irgalmazz felkiáltást ismételhetnénk egészen éjfélig. Sőt akár hajnalig is.

„Egy valami biztos: semmi” – mondta egy kortárs költő, Eliot Primus. De azt hiszem, a karácsonyfa tövében, a Messiás eljövetelének örvendezve, a betlehemi gyermeksírást hallgatva, az Isten szeretetére gondolva – amely hitünk szerint a Názáreti Jézusban közénk érkezett – azért mégsem zárhatjuk így az évet, hogy: semmi. Vagy úgy: valami. Mert nekünk minden, a minden adatott Jézusban. Mert bárki bármit is mond: igenis lehet ünnep az óév. Csak másképpen.  

Tovább

1200 milliárd forint vagy 1 dollár 87 cent

Azon tűnődöm, mi ér többet: 1200 milliárd forint vagy 1 dollár 87 cent? Kérem, az olvasó ne nyilvánítsa teljességgel abszurdnak ezt a morfondírozásomat, hanem tekintse legalábbis költői kérdésnek.

Szerző: Fabiny Tamás

67788298_373878369986920_4542405455753773056_n.jpg

„Idén 1200 milliárd forintot költhetnek a magyarok karácsonykor, ami rekordot jelent” – mondta az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Nem vagyok a karácsonyi ajándékozás ellen, annak mértéktelenségét azonban elfogadhatatlannak tartom. Mint ahogy elborzadva láttam, mit jelentett a Black Fridaynek nevezett őrület, ahogy advent küszöbén tolakodó akciókkal kezdetét vette az ünnepi bevásárlási láz. A fogyasztási őrület csúcsra járatása volt ez a minden szempontból fekete péntek. 

Néhány éve egy olyan kutatásról olvastam, melynek keretében karácsony előtt középiskolásoknak ezt a kérdést tették fel: szeretnék-e, hogy szüleik akár kölcsönöket is felvegyenek azért, hogy a nekik szánt ajándékokat meg tudják venni. A nagy többség igennel válaszolt: bizony, inkább adósodjon el a család, de legyen meg a megkívánt ajándék. 

Tovább

Betlehemi viskó – Gondolatok a szentesti igéről

„Az Úr angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az Úr, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint égen a csillag, vagy mint a homokszemek a tengerparton. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.” (1Móz 22,15–19)

Szerző: Pethő Jucus

glenn-haertlein-2hdvoq-bxiw-unsplash.jpg

Csontig hatol az idei év szentesti igéje. Bár ez csak a legvége Izsák majdnem feláldozásának, mely telis-tele van gazdag ígéretekkel, mégiscsak ott van az előzménye: Ábrahám kész feláldozni egyszülött fiát, Izsákot. Méghozzá Isten kérésére. Miközben az idei szentestén izgő-mozgó gyermekek ülnek majd a padokban, mi, lelkészek ezt az igét olvassuk fel a szószékről. Ha merjük.

A most következő gondolatok azonban nem a gyermekfüleknek születtek, hanem a felnőtteknek, akik olvassák ezeket a sorokat. Azoknak, akik maguk is gyermekek a szüleiknek. Azoknak, akik anyák vagy apák szeretnének lenni, és nem adatik meg nekik. Azoknak, akiknek megadatott a gyermekáldás. Azoknak, akik beteg gyermekük életéért aggódnak. Azoknak, akik eltemették gyermeküket. Azoknak, akiknek mégsem kellett megtenniük ezt. És azoknak, akik egyszer majd megértik, hogy nem rendelkezhetnek a gyermekeik élete felett. Istennek van küldetése számukra. És számunkra is, akik felnőtt gyermekek vagyunk már.

Azoknak is születtek ezek a sorok, akik elakadtak a szenvedésben. Akik nem lelnek békét karácsonykor. Akik hónapok, évek vagy évtizedek óta küzdenek a maguk megrendítő történetével. Azoknak, akik már tudják, mi nyomorította meg őket. És azoknak, akik még nem értik, mitől szenvednek annyira.

Tovább

Megjelent Isten üdvözítő kegyelme!

Újra küszöbön a karácsony! Már csak kettőt kell aludni. A vásárlási láz általában aranyvasárnapon tör a tetőpontjára világszerte. Természetesen reggeltől estig nyitva vannak az üzletek, bevásárlóközpontok, nehogy valaki ajándék nélkül maradjon. Az akciók áradata ugyancsak zenitre hág. Szinte egy lélek sincs, aki el ne csábulna valamely ígéretes ajánlattól. „Ez most tényleg megéri – hajtogatják sokan –, vissza nem térő alkalom, ki ne hagyjuk!” S talán az sem véletlen, hogy szép számmal vannak, akik ilyenkorra halasztják az ajándékok beszerzését…

Szerző: Blázy Árpád

zach-lucero-nv4agwgdxew-unsplash.jpg

Akiknek mégis marad idejük advent negyedik vasárnapján az odafenn valókra figyelni, azokkal hadd osszak meg egyik barátom, Olescher Tamás újbudai festő Az örök mű képei sorozatának Hiszek egy… című képéről néhány gondolatot. Íme!

13_10_ahitat_olescher_t_az_orok_mu_kepei.jpg

A festő, díszlettervező és performer a '70-es években az alternatív művészet szervezője volt. A '80-as éveket Nyugat-Németországban töltötte. A rendszerváltozást követően hazatelepült, és azóta is itthon alkot. A Vízivárosi Galériában végzett művészetszervezői munkássága elismeréseként 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának díját vehette át, 2019-ben pedig Munkácsy-díjjal ismerték el sajátos és jellegzetes munkásságát. 

A művész alkotásait szemlélve mindenekelőtt azok gyermeki egyszerűsége, tisztasága, élénk színei, nyugalmat és békét sugárzó atmoszférája bűvöl el bennünket. Az itt bemutatásra kerülő és karácsonyi hangulatot idéző kompozíciót látva talán mi is éppen arra a békére, még inkább békességre vágyunk, melyet a művész a sematikus alakokon, alakzatokon keresztül áraszt felénk. Újra körbeállni szeretteinkkel a feldíszített karácsonyfát és együtt lenni csak úgy – harmonikus meghittségben, szeretetben. Éppen ez az inkarnáció az első karácson egyik fő üzenete! Csendben, távol a világ zajától, egy félreeső helyen, egy idegen istállóban világra jött az emberiség Megváltója.

Tovább