Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

„A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma”
Bródy János és Fabiny Tamás az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatáról

Bródy János Kossuth-díjas előadóművész, zeneszerző, dalszövegíró volt a budavári evangélikus szabadegyetem vendége december 11-én. A művésszel Fabiny Tamás elnök-püspök beszélgetett az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatához kapcsolódóan, melyet éppen 75 éve, 1948. december 10-én fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete. Az alkalmon részletek hangzottak el az Illés Együttes 1971-ben megjelent Human Rights című lemezéről, amelyen a zenekar a deklaráció szövegét dolgozta fel beatoratórium formájában.

Szöveg: Angyal-Cseke Csaba | Fotó: Kincses Gyula
besz_brody_janos_fabiny_tamas.jpg

Az alkalom elején Fabiny Tamás elnök-püspök áhítatában kiemelte, hogy a zsoltár a teremtett világot csodáló ember éneke, aki ráébred saját méltóságára. Jézus Krisztusban leomlanak az etnicitás, a család és a státusz teremtette válaszfalak, mert már nincsen különbség a különböző csoportok között. Ezt az is példázza, hogy Jézusnak a tizenkét tanítványon túl női tanítványai is voltak. A püspök azt is hangsúlyozta, hogy a szabadság szóval számos alkalommal visszaéltek már, ahogyan azt a rendszerváltás előtti évtizedekben is láthattuk. Az ember méltósága azonban nem csupán jogot, hanem lehetőséget is jelent – fogalmazott Fabiny Tamás.

Bródy János a beszélgetésben úgy fogalmazott: az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata a második világháború borzalmai után egy újabb háború elkerülése érdekében született. Egyfajta közös eszményt fogalmaz meg, amelyre minden nemzetnek törekednie kell. Arra is felhívta a figyelmet a művész, hogy ha beleolvasunk, akkor azt láthatjuk, hogy rendkívül egyszerű gondolatok fogalmazódnak meg benne, manapság azonban sajnos mégsem természetes a komolyan vételük. Bródy János azt is megosztotta a hallgatókkal, hogy fiatalon szellemi kapaszkodókat keresve vált fontossá számára ez a szöveg, amelyre egy ismeretlen személy hívta fel a figyelmét az Országgyűlési Könyvtárban, ahol egyetemistaként tanult.

Amikor 1965-ben Szörényi Levente is az Illés zenekar tagja lett, a kettőjük kreativitása révén születő magyar dalokkal új stílusba kezdett az együttes, ami meglehetősen kockázatos és bátor lépés volt, mivel az akkori fiatalság az angol-amerikai popzenét kedvelte. Ezek a dalok olyan életérzést közvetítettek, amelyek nem teljesen illeszkedtek az akkori szocialista ifjúsági kultúrába – árulta el a meghívott előadó. 1970 februárjában és márciusában a Marquel–Martin menedzseriroda szervezésében tíz napon keresztül a beat őshazájában koncertezett a zenekar, amelyhez kapcsolódóan a BBC magyar adásának újságírója is interjút készített az együttes tagjaival. Emiatt hazaérkezésükkor betiltották a zenekar működését, és csak vidéken léphettek fel. Az előadóművész arról is beszélt, hogy a betiltás egyik okaként azt jelölték meg, hogy az interjú során visszaéltek állampolgári jogaikkal. Erre reflektálva javasolta Szörényi Levente, hogy írjanak egy oratóriumot az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának első öt pontjából. Bródy János a szöveg megalkotásakor azonban nem magyarázatot, hanem asszociációs környezetet írt a deklaráció megfelelő szakaszaihoz, amelyeket Mensáros László olvasott fel a lemezen. Az alkotásról a norvég televízió is készített felvételt.

A budavári alkalmon az oratórium mind az öt tételét meghallgathatták az egybegyűltek, amelyekhez Bródy János megjegyzéseket is fűzött. Kiemelte, hogy akkoriban ez a fajta elgondolkodtató zenei világ, amely nem volt besorolható a tánczene kategóriáiba, rendkívül progresszívnek számított, amiben az is közrejátszott, hogy a nagylemezek lehetőséget adtak hosszabb és összetettebb zenei anyag rögzítésére is. A szövegek megalkotásakor a művész az approximáció, a közelítés módszerét alkalmazta, amelyben az eredeti megfogalmazás hangulatának és az általa kifejezett érzésnek a visszaadása volt a célja.

Az első dal textusa rendkívül közel áll a nyilatkozat hangvételéhez, míg a második tételben a gospelstílus a szóló és a kórus váltakozásával új szövegalkotási lehetőségeket teremtett. Ez a szám évekkel később az István, a király rockopera révén a lemez legnépszerűbb alkotásává vált. A harmadik dalban az ész, a lelkiismeret és a szeretet hármassága az ember emberségének meghatározó tényezőiként jelenik meg, míg a negyedik tételben a virág szimbóluma egyfelől a hippimozgalmat idézi, egyúttal azonban a zenekar önvallomása is arról, hogy a „kultúrpolitika virágágyásain” kívül növő vadvirágokként ábrázolják magukat. Fabiny Tamás azt is hozzátette, hogy a „hatalom szeretete nem a szeretet hatalma” gondolatot akár Krisztus és Pilátus párbeszédének párhuzamaként is értelmezhetjük. Az ötödik tétel az ember lelkiismereti és gondolati szabadságának hangsúlyozásával a nyilatkozat tartalmát foglalja össze.

A többszörösen díjazott előadóművész-zeneszerző-dalszövegíró arról is beszélt a szabadegyetemen, hogy a művészet az értékek és a gondolatok kódolásáról is szól, amelyeket a befogadó bensőleg dekódol, így valójában őbenne jön létre az alkotás. A művész elképzel egy helyzetet, amely sűríti a lelkiállapotát, és egy képet alkot belőle, amelyről azt reméli, hogy a hallgatóban is olyan érzéseket vált ki, mint benne.

Az alkalom a művész Ha én rózsa volnék című dalának közös éneklésével zárult.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr4218280285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet1314_tr_1.png

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása