Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Te iszod az italt, vagy az iszik téged? – alkoholról és kontrollról őszintén

„Muszáj résen lenni. Ne higgyük azt, hogy mindent a kezünkben tudunk tartani! Ne higgyük, hogy nyugodtan lehet játszani a tűzzel, mert elég ügyesek vagyunk, hogy elkerüljük a megperzselődést. Nemet mondani a következő pohárra nem gyávaság – hanem bölcsesség.” – vallja Hegedűs Attila soproni evangélikus iskolalelkész, aki alkoholról, határokról és kontrollról is ír cikkében.

wil-stewart-uerwoqeomrc-unsplash.jpg

Egyszer pár napig hivatalos kiküldetésben voltam Finnországban. Egy aktív nap végén, a program után ültem a hotelszobámban, és mivel elkerült az álom, úgy döntöttem, elindulok egyedül megismerni a várost. Késő éjszaka, de még 11-kor is világos van – mekkora kaland lesz!

Séta közben találtam egy karaokebárt, a zene becsalt, és nagyszerű hangulat fogadott: tizenhat-húsz éves fiatalok buliztak, énekeltek, kissé már kapatosan, ennek megfelelően élénken, de nagyon jó fejek voltak. Figyeltem őket, hallgattam az éneket, néztem a kivetítőn a dalszövegeket, próbáltam kiejteni a szavakat. Egy leány kissé már spiccesen odajött beszélgetni, angolul megkérdezte, szeretem-e a Bayern Münchent – ma sem tudom, miért volt fontos ez az információ –, egyszóval emelkedett volt a hangulat.

Annyira jól éreztem magam, hogy másnap este visszatértem. Ugyanez fogadott, csak éppen akkor nem fiatalok, hanem idősebbek voltak ott. És amit láttam: elmaszatolt szemfestékkel, túlrúzsozott szájjal pityergő idős hölgyek szűk cicanadrágban, zavaros tekintetű, hiányos fogazatú férfiak rikácsoló hangon igyekeztek követni az éneket, kevés sikerrel. Beláttam, hogy alkoholisták találkozójára csöppentem. Döbbenten néztem őket.

És hirtelen belém hasított egy gondolat: ezek ugyanazok, mint a tegnapiak, csak éppen harminc-negyven évvel később! Akik most lerongyolódva itt vannak, azok éppolyan jópofa, vicces figurák voltak fiatalon, mint akik tegnap ugyanitt buliztak! Hirtelen elkezdtem magam szégyellni, hogy előző este milyen viccesnek tartottam a dolgot. Rádöbbentem, hogy ami egyszeri alkalomnak, jó bulinak tűnik, az hosszú távon ide vezethet: a szétcsúszáshoz.

Mit lehet tenni? Megtiltani? Félni kell minden korty bortól? Nem hiszem. Én magam is szívesen megiszom egy-egy pohárral jó társaságban. Az sem igaz, hogy mindenki, aki fiatal korában elmegy egy buliba, az idült alkoholista lesz harminc év múlva. Csak éppen nem tudom, ki lesz az. És ez a gondolat kínzón befészkelte magát a fejembe.

Határkérdés

Nem látom értelmét, hogy megtiltsam egy kamasznak, hogy mulasson. Különösen nem most, nyár elején, a fesztiválidőszakban. Úgyis csak nevetségessé tenném magam. Ahhoz sincs kedvem, hogy fekete hollóként én legyek az, aki károg, aki az állandó játékrontó. Messze áll tőlem a felemelt mutatóujj szerepe. De akkor sem tudom kiverni fejemből ennek a két estének a kontrasztját.

Nem, a buli nem fog alkoholizmushoz vezetni. Legalábbis nem mindenkit. De hol van a határ? Lehet-e tudni, hogy a mostani vidám fiatalok közül ki lesz harminc év múlva is kiegyensúlyozott, boldog felnőtt, és ki lesz az alkohol miatt szétcsúszott életű roncs? Bárcsak külön lehetne választani!

Ráadásul máshol is van határkérdés: meddig lehet ezt játszani? Egy buli még csak egy buli? És a második? És a harmadik? Hányadiknál mondhatjuk, hogy ez már veszélyzóna, a hozzászokás előszobája? Tele vagyok kérdéssel.

A Biblia sem egyértelmű ebben a kérdésben. Az ókori ember életének szerves része volt a bor, gyakran a bőségnek, Isten áldásának szimbólumaként. A széderesti vacsorán – a mi úrvacsoránk előképén – legalább négy pohárral kell meginni. A Példabeszédek könyvének írója azonban óva int a borivástól, a részegeskedéstől. És több olyan történet van az Ószövetségben, amelyben a részegség szörnyű következményekkel járt (Noé, Lót).

Te iszol, vagy téged isznak?

De szerintem igazából nem a borról szól a kérdés, hanem a kontrollról. Arról, hogy tudod-e, mit miért teszel. A Száll a kakukk fészkére című regény – amelyből a nagyszerű film is készült – egyik jelenetében egy indián férfi mesél az apjáról. Apja hatalmas és erős volt, törzsfőnök, de aztán ráállt a „tüzes vízre”, az italra – és a gyermek azt látta, hogy egy idő után már nem az apja itta a whiskey-t, hanem a whiskey itta őt, és az apja ettől egyre kisebb és kisebb lett… Szívszorongató kép!

Te iszod az italt, vagy az iszik téged? De jó lenne, ha mindig egyértelmű lenne a válasz! Tudom, sokan erre azt mondanák, hogy „én bizony nem leszek függő!”. Tudod, mit, el is hiszem neked. Csak az a baj, hogy pár éve ugyanezt mondta az is, aki most véreres szemmel tántorog ki a kocsmából. Annak idején neki is elhittük, és ő is elhitte magáról. Olyan jó lenne, ha lenne biztosíték arra, hogy velem, velünk ilyen nem történhet! De nincsen. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” – figyelmeztet az öreg Pál (1Kor 10,12).

Nem véletlenül mondja Péter: „Legyetek józanok…” (1Pt 5,8) Nem az italról vagy annak hiányáról beszél, hanem a figyelemről, az óvatosságról. Arról, hogy vedd észre a jeleket, ha valaki megtámadja azt, amiben élsz. Józannak lenni azt jelenti: résen lenni.

Muszáj résen lenni. Ne higgyük azt, hogy mindent a kezünkben tudunk tartani! Ne higgyük, hogy nyugodtan lehet játszani a tűzzel, mert elég ügyesek vagyunk, hogy elkerüljük a megperzselődést. Nemet mondani a következő pohárra nem gyávaság – hanem bölcsesség. Van, amit megtehetnénk, de jobb nem kipróbálni. Nem azért, mert biztosan pórul járunk, hanem mert nem biztos, hogy nem.

Ki uralkodik rajtad?

Egyik barátom mesélte, hogy gyerekkorában a faluja mellett volt egy kis tavacska, oda jártak ki télen korcsolyázni. Apja előtte kiment, és egy téglalapot karcolt a vastag jégbe: ezen belül játszhattok! Ők nem értették: miért, ha kilépünk a vonalon túlra, betörik alattunk a jég? A válasz: nem biztos, de lehet. Ha a kereten belül maradsz, biztosan nem. Ha kilépsz, talán igen, talán nem. És minden egyes lépéssel nő az esélye annak, hogy beszakad. Ha pedig megtörténik a tragédia, nem hivatkozhatsz arra, hogy egy lépéssel ezelőtt még semmi baj nem volt.

Átlépheted a határokat. De ha átléped, tudnod kell: veszélyzónában vagy. Már csak az a kérdés, vállalod-e a veszélyt: elveszíteni mindent, amit kaptál, egy lépés kedvéért? Megéri? Nekem meggyőződésem, hogy minden az első parancsolattól indul el: „Ne legyen más istened…!” Vagyis senki és semmi ne uralkodjon tetteid, gondolataid felett, ne engedd, hogy marionettbábuként rángasson akármi ebben a világban.

Egyvalaki van, aki feletted áll: az, aki megteremtett. Mindenki más társ (az emberek) vagy egyenesen eszköz (a tárgyak). „Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél…” – vallja a nyolcadik parancsolat az emberről. Senki és semmi nem fér már be közénk – senki és semmi, ami uralkodni akar rajtad. Ne engedd, hogy akármi átvegye az uralmat az életed fölött! És ha ehhez az a bölcsesség kell, hát tudj nemet mondani a második pohárkára.

Borítókép: Unsplash.com/Wil Stewart

Az írás eredetileg megjelent az Evangélikus Élet magazin 2022. június 5–12-ei  számában.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII. ker., Üllői út 24.) és az evangélikus templomok iratterjesztésében, valamint megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail-címen vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr717869283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

kotoszo_honap_konyve_sablon.png
 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása