Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Az egyháznak a TikTokon a helye?
Evangélikus lelkészek arról, hogy lesznek-e még fiatalok az egyházban

A fiatalok megszólítása nehéz, főleg egy több száz éve működő intézmény számára, mint amilyen az egyház is. Lehetséges-e egyáltalán? Hol kéne kezdeni, TikTokon, Instagramon, Facebookon? Lénárt Viktor és Joób Máté evangélikus lelkészeket kérdeztük.

Szerző: Szebenszki Noémi

borito_1.jpg

– A korábbi népszámlálási adatok alapján a Magyaroroszági Evangélikus Egyház az egyik leginkább elöregedő egyház. Mi lehet ennek az oka?

Lénárt Viktor: – A trend már korábban is látszott. Csináltunk egy felmérést 2000-ben, amelynek a lényegi következtetése az volt, hogy a legtöbb fiatal, aki konfirmált, eltűnt az egyházból. Az ő megtartásuk valóban nagy kihívás. Másrészről az evangélikusság kisebb populáció, amely ráadásul szétszórtan helyezkedik el, így kevésbé „gravitál”, sokkal nehezebb feladata van.

Joób Máté: – Szerintem kérdés lehet, hogy ez mennyire pillanatnyi állapot vagy inkább hosszú távú tendencia. Tapasztalataim szerint a fiatalokban ugyanúgy megvan az éhség, hogy kapcsolódjanak önmagukhoz, egymáshoz és a Végső Valósághoz, akit mi Szentháromságként imádunk. A sorrend lehet eltérő, de egymástól el nem választható. Nem hiszem, hogy Isten ne keresné ma is a fiatalokat, hiszen azt akarja, hogy mindenki kapcsolatba kerüljön vele. Ezt szoktuk üdvösségnek is nevezni. A nagy kihívás inkább az, hogy mi el tudjuk-e érni őket, tudunk-e hozzájuk kapcsolódni.

 

– Milyen különbségek fedezhetők fel a fiatalabb és idősebb hívek elvárásai között az egyház irányában?

J.M.: – Az istentiszteleteken többnyire csak egyirányú a kommunikáció, ettől a fiatalok már teljesen elidegenedtek. A közösségi média ezzel ellentétben olyan közeg, ahol nagyon erősek a visszajelzések, a kölcsönös kommunikáció. Ez az interaktivitás pedig egyáltalán nem idegen Isten világától. Amikor Isten először megszólítja az embert a teremtéstörténetben, azt kérdezi: „Hol vagy?” (1Móz 3,9)

Ez a párbeszédre való hívás is kifejezheti, hogy a kommunikációnak mennyire fontos része kellene legyen a kölcsönösség. Ez az, ami mintha háttérbe szorult volna az évszázadok alatt egyházi szinten.

Ez az, amire a fiatalok vágynak, és nekünk újra meg kell tanulnunk alkalmazni. Ez persze más területekre is érvényes. Egyetemi oktatóként is tapasztalom, hogy a frontális oktatás már csak rendhagyó esetekben működik. Ha nem alakul ki párbeszéd a hallgatók és köztem vagy az előadás tartalma és a hallgatók között, akkor azonnal előkerülnek a mobilok, laptopok.

L.V.: – Abban egyetértek, hogy a fiatalok párbeszédre vágynak, de szerintem ugyanennyire fontos az iránymutatás is. Ebben a gyorsan változó világban, átmenetiségben könnyű elveszni, ezért fontosak lehetnek a hiteles példaképek. A hitelesség nem egyenlő a tökéletességgel, inkább őszinte törekvésből fakad. Komoly kihívás a papság számára, ugyanakkor az idősebb egyháztagok is ugyanennyire képviselhetik a fiatalok szemében hiteles életpéldát.

– Hogyan lehet hatékonyan elérni és megszólítani a fiatalokat?

J.M.: – Egy kedves barátunk sokszor feltette nekünk a kérdést az igehirdetések kapcsán: „De hát hol vagytok ti benne?” Figyelünk arra, hogy személyes példákkal, történetekkel, élményekkel adjuk át Isten igéjét, mert akkor sokkal fogyaszthatóbb, maradandóbb lesz. Ez nem önmutogatás kell legyen, hanem az ige üzenetének személyes átadása.

mate.JPG

Joób Máté evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember

L.V.: – Az is izgalmas kérdés, hogy miként használjuk ki az online lehetőségeket, milyen tartalmakkal tudjuk megszólítani a fiatalokat, akik jellemzően ezeken a csatornákon mozognak. Persze egy videó nem ugyanolyan, mint a személyes istentisztelet, és a nézettségi adatokon sem látjuk pontosan, hogy kik nézték meg ténylegesen. Ezzel kapcsolatban természetesen sok kérdés felmerülhet.

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) – mondja Jézus, de vajon igaz ez az online térre is?

Összességében az online világ nyilván nem válthatja ki a személyes jelenlétet.

– A népszerű közösségimédia-felületek egyfajta missziós lehetőséget is kínálnak. Feladata az egyháznak például a fiatalok által is kedvelt TikTokon megjelenni?

L.V.: –Abszolút feladata lenne. Azonban – magamat is beleértve – van még hova fejlődni. Tudatos, fókuszált tanulást igényelne megtanulni az eszközhasználatot, formákat. Ugyanúgy, mint például egy bibliaelemzési technikát, ezeket a csatornákat is meg kéne tanulnunk tudatosan alkalmazni. A TikTok használatán mi magunk is gondolkoztunk, de akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen sikeres lesz.

J.M.: – Ha megnézzük a Bibliát, érdekes párhuzam lehet, hogy maga Pál apostol is levelezett a gyülekezettel, amikor nem tudtak személyesen találkozni. Manapság mi is keressük a csatornákat, hogy tudjunk kapcsolódni egymáshoz. Vannak azonban olyan személyes jelenlétet igénylő alkalmak, amelyeket nem lehet online kivitelezni, ilyen az úrvacsorai közösség. Meg kell találni az egyensúlyt. Fontos, hogy elérjük a fiatalokat azokon a csatornákon, ahol a legtöbb idejüket töltik, de fontosabb, hogy utána igény legyen bennük arra, hogy személyesen is kapcsolódjanak.

– Mennyire képes a Magyarországi Evangélikus Egyház reagálni a fiatalabb generáció igényeire? Cél ez egyáltalán?

J.M.: – Szerintem sokakban megvan a vágy. A gyerekeket elég jól elérjük a kötelező hittanórákkal, templomba viszont sok esetben az idősebbek járnak. A fiatal felnőttek korosztályára mintha nem jutna már annyi idő és energia. Talán a kapcsolódás képessége sincs annyira meg ezzel a korosztállyal. De én nagyon sok jó erőfeszítést látok, legyen szó jegyesoktatásról, fiatal házasok köréről vagy ifjúsági körökről. Az egész egyház működésére gondolva azonban a legtöbb teendő valószínűleg ezzel a korosztállyal van.

L.V.: – Az egyháznak fel kellene ismernie és támogatnia kellene a hívek önszerveződését. Ehelyett sokszor inkább épületeket emeltünk, templomtetőket újítottunk fel olyan helyeken, ahol alig van gyülekezet. Szerintem a fiatalok kapcsán hiányzik a komoly szakmai elemzés, kutatás, a kérdések, jelenségek mélyebb megértése is. A megoldás azonban nem a stratégiából, hanem elsősorban az imádságból indul. Hatalmas ereje lenne, ha összegyűlnénk, és akár egy-egy fél napon keresztül imádkoznánk a fiatalokért. Az egyház szerveződésének kiindulópontja az istenkapcsolat és nem a stratégia. Fontos a sorrend. Ez különbözteti meg az egyházat más emberi szerveződésektől.

viktor.JPG

Lénárt Viktor evangélikus lelkész

– Mennyiben jelenthetnek konkurenciát a karizmatikus egyházak, közösségek?

J.M.: – Sokszor elhangzik, hogy a fiatalok a karizmatikus közösségekbe mennek, de én nem látom annyira ezeknek az óriási növekedését. Inkább azt gondolom, hogy van a hit megélésének egy olyan módja, amit ott nagyon intenzíven gyakorolnak, és amit a történeti egyházakban kevésbé. Igazából ez egy tükör, kritika is felénk. Elgondolkodtató például, hogy a katolikus egyházban van karizmatikus közösség. Ha valaki ilyen módon akarja megélni a hitét, akkor nem kell eltávolodnia saját felekezeti közösségétől. A mi egyházunk nem annyira biztosítja a hitgyakorlás ilyen szélesebb körű megélését.

L.V.: – Az élményszerűség, megélhetőség nagyon fontos. Én karizmatikus gyülekezetekben szocializálódtam a megtérésem után, de azért lettem evangélikus, mert számomra ez az egyház a szabadon gondolkodó Krisztus-követők közössége. Ehhez kapcsolódóan sokat gondolkozom azon, hogy vajon tudunk-e ténylegesen párbeszédben lenni. Ami a társadalomban nem tud megvalósulni, tud-e nálunk? Ahol Krisztus van középen, tud-e balos és jobbos, high church és low church, karizmatikus ébredési és hagyományőrző együtt imádkozni? Végül is a Krisztus-követők egyházai között ez (is) lenne a mi evangélikus erősségünk.

– Könnyebb lehet a vidékhez képest Budapesten elérni a fiatalokat?

J.M.: – Egyetemi város lévén, sok fiatal tanul Budapesten. Sokan vannak a városban. Vidéken szolgáló lelkészekkel beszélgetve az a tapasztalat, hogy szívesen elérnék a fiatalokat, csak már nem nagyon vannak helyben fiatalok. Ha haza is utaznak hétvégére, inkább a családjukkal akarnak együtt lenni. A fővárosban más a helyzet, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan könnyű lenne kapcsolódni hozzájuk. Néhány lelkes fiatalon keresztül viszont már többeket elérhetünk. Lenne mit tanulnunk a hálózatelméletből.

Amennyiben felkeltette az érdeklődésedet az írás, vagy ismersz valakit, akit érdekelhet a téma, ajánljuk figyelmedbe az Isten Országa Facebook-, YouTube- és Instagram-oldalt, ahol további fiataloknak szóló tartalmakat is találhatsz.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr7717774500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

fuszal_a_folyoban_honap_konyve.jpg
 
340x680_2ss.jpg

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása