Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

A Miatyánkot csak pontosan? – Isten és A nagy pénzrablás

Az ország egyik legkedveltebb netflixes sorozatában elhangzik egy rosszul elmondott Miatyánk...

Szerző: Balczó Mátyás

moscow_death_borito.jpg

– Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, legyen meg a te akaratod, ahogy a mennyben, úgy a földön.
– Jöjjön el a te országod!
– Mi?
– Kihagytál egy mondatot. A „szenteltessék meg a te neved” után jön a „jöjjön el a te országod”.
– Most nem teljesen mindegy?! […] Szerinted Isten azt figyeli, hogy helyesen mondom-e a szöveget? …mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen. 

Ez a hiányos ima a hozzákapcsolódó párbeszéddel A nagy pénzrablás című spanyol filmsorozatban hangzik el. A Spanyol Királyi Pénzverde kifosztása közben az egyik bankrabló halálosan megsebesül, az ő hevenyészett búcsúszertartásán mondja el fia a Miatyánkot. Így, ahogy.

Nagyon tetszik ez a jelenet. Azonnal megfogott, mert igazán jó, továbbgondolásra kifejezetten alkalmas a kérdés: Isten vajon tényleg azt figyeli, hogy mennyire pontosan mondjuk egy ima szövegét, jelen esetben éppen a Jézustól tanult imáét?

Persze mivel tőle tanultuk, szerencsés, ha pont úgy mondjuk, ahogyan Jézus a tanítványain keresztül nekünk, a ma embereinek is szánta, de aligha ér bárkit is üdvösségi hátrány amiatt, ha bakizik egy imánál. Vagy ha egyáltalán nem tud egy bizonyos imát, esetleg csak foszlányok rémlenek neki régről, és emiatt kényelmetlenül érzi magát egy templomban, kívülállónak egy vallási közösségben.

Korábban nekem is voltak ilyen feszengős alkalmaim. Abban a huszonöt évben, amíg a konfirmációm után csak nagyon alkalomszerűen mentem templomba, többször is éreztem úgy, hogy mindenki engem néz, és megvan róla a véleménye, hogy micsoda hívő vagyok. Sőt olyan is volt, hogy éppen ebből a szertartás-rutintalanságból fakadó félszegségem miatt nem vettem úrvacsorát, mert féltem, hogy valamit (de mit? – merül fel bennem most a kérdés) majd rosszul csinálok.

Pedig ott félni, ahol emberek Jézus nevében jönnek össze, óriási ellentmondás. Éppen ezért nem szabad, nem érdemes félni, ehhez pedig a bátorítást azoknak kell megadniuk, akik már a gyülekezeten belül vannak, akik el tudják mondani, miért jó nekik testvéri közösségben lenni Jézus Krisztussal együtt.

A társadalom különböző csoportjainak megszólítása folyamatosan napirenden van, így például a Kötőszó blog egyik decemberi élő adásában Kézdi Beáta, Nagy Zoltán és Pongrácz Máté azt járták körül, hogy tud-e az egyház mindenkihez szólni. A Kötőszó Live (egyházunk nemrég indult élő beszélgetéssorozata) Evangélikusok vagyunk – a közösségért dolgozunk című júliusi adásában pedig Pongráczné Győri Boglárka beszélt arról, hogy ha valaki azon gondolkodik, be merjen-e lépni egy templomba, merjen-e csatlakozni egy kisebb közösséghez, például egy bibliaóra résztvevőihez vagy egy ifjúsági csapathoz, annak mindenképpen megéri megpróbálnia, mert a templomba járó emberek nem kirekesztők, hanem sokkal inkább befogadók, és – mint fogalmazott – „nekünk, lelkészeknek is ezt kell erősítenünk, hogy nem zárt ajtók vagyunk, és senki nem léphet be, hanem igenis, amit Jézus is mondott, hogy kitárt ajtók mellett várunk mindenkit”.

Kölcsönösen szükségük van egymásra a vallásos közösségeknek és a templomon kívüli, lelkükben valamilyen hiányt érző, esetleg már kifejezetten Istent kereső vagy akár hívő, de a közösségtől magukat távol tartó újaknak.

Jó, ha erről szó esik az evangélikus egyház médiafelületein, az Evangélikus Élet hasábjain vagy éppen a Kötőszó már említett beszélgetéseiben. De az kevés, ha csak annyi történik, hogy ezeket a cikkeket olvasva, műsorokat látva konstatáljuk, hogy „hát, igen, ez tényleg így van”, aztán a magazinban továbblapozunk, az adásról pedig továbbkattintunk. Ezért hívőkként, gyülekezetek tagjaiként, evangélikusokként találjuk meg az örömöt az örömhír hatékony átadásában, hogy azokkal, akik ezáltal válnak testvéreinkké Jézusban, egymásban is erősödve imádkozhassuk együtt: „Jöjjön el a te országod!”

A borítóképen apját búcsúztatja Denver, forrás: YouTube.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr9616627766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

ev_hu.png

 

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása