Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Balog Zoltán: Botrány az, hogy nem tudunk együtt ünnepelni

Népegyház vagy szubkultúra? – tette fel a kérdést a Szólj be a papnak! szervezésében összehívott online vitaest január 21-én, csütörtökön. A Szólj be a püspöknek! extra beszélgetés során a válaszadást Balog Zoltán beiktatás előtt álló református püspök, Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, Deák Viktória Hedvig domonkos rendi főnöknő és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita vállalta.

Szerző: Torda Eszter

4.jpeg

Különböző felekezetek, eltérő nézetek – akár így is összefoglalhatnánk azt a beszélgetést, melyet január 21-én tartottak a Szólj be a papnak! blog szervezésében. A résztvevők mindegyike ugyanazzal a céllal érkezett: hogy közösen körüljárják a kérdést, vajon milyen a keresztények és az egyház jövőképe a 21. században. Mit is értünk pontosan népegyház alatt? Múltbéli nosztalgia, realitás vagy jövőkép? Kell-e népet toborozni a népegyházhoz?

„A szubkultúra megnevezés nem a legjobb kifejezés ide, ezt általában azokra értjük, akik kiesnek a kultúrából. Az egy egészen más dolog” – kezdte a beszélgetést Kocsis Fülöp, átadva a szót Fabiny Tamásnak: „A népegyháznak is lehet pozitív és negatív jelentése, akárcsak a szubkultúrának.”

Hiteles kereszténység

Balog Zoltán leendő református püspök is további bizonytalanságokra mutatott rá az elnevezés kapcsán: „Az is kérdés, hogy ez egy vallásszociológiai fogalom vagy inkább hitvallás. A hiteles kereszténység mindig kisebbségben volt, főleg, amikor a keresztény Európában igazán komolyan vették a jézusi tanításokat, és komolyan éltek is vele – mondta. – Az is kérdés, hogy mit is jelent egyáltalán a keresztény társadalom. Cement vagy dinamit inkább? Hiszen a cement összetartja azt, ami szétesne. A dinamit viszont fölrobbantja vagy szétfeszíti a korábbi vallásos kereteket.”

3.jpeg

A találó hasonlathoz a görögkatolikus érsek-metropolita is hozzászólt: „Ez jézusi parancs. A dinamit szerintem nem az, hogy raboljunk, robbantsunk szét mindent, hanem az az erő, amit Krisztus lehozott a földre, hogy eljusson mindenkihez. A népegyház talán ilyen szempontból negatív fogalom.”

Mielőtt az este során a vitaest alappilléreit alkotó olvasói kérdésekre rátértek volna, Fabiny Tamás megjegyezte, hogy „azért jó, hogy erről püspökökként beszélgetünk, mert nem közgazdászok vagy szociológusok vagyunk. Természetesen fontos a szociológiai és a társadalomszervezési része is ennek, de pontosan itt érezzük sokszor a hiányt, hogy az igazi Isten népéhez kötődés hiányzik, vagy inkább Isten népe maga. A népre egyébként két görög szó is van: a laos és az ethnos. A laos az Isten népe, az ethnos etnikum, külső nép, egy nemzetiséghez tartozás. Ha mi csak az ethnos értelmében beszélünk, az kevés, de ha vallásilag Isten népét testesítjük meg, akkor értelme van a népegyháznak.”

„Mekkora esélyt látnak a püspökök arra, hogy tíz év múlva a felekezetek egy keresztény felekezetté összeolvadjanak?” – hangzott az egyik nézői kérdés.

Közös úrvacsora

„Annak a típusú népegyháznak, amelyik születési módon hagyományozódik tovább, vége lesz. Vannak olyan számok, amik azt mutatják, hogy a hagyományos keresztények száma fogy. Ha csak abból akarjuk magunkat pótolni, akik beleszülettek egy felekezetbe, akkor biztosan csökkenni fogunk. Ha viszont kívülről, olyanokat szólítunk meg, akiknek nincsenek vallási gyökereik, vagy vannak, de nem is tudnak róla és kiderül valamilyen rokonról vagy hozzátartozóról, aki segíthet ebben, akkor mégiscsak ő dönt arról, hogyan tovább. – mondta Balog Zoltán, majd még egy fontos pontra kitért. – Szerintem a botrány az, hogy nem tudjuk együtt ünnepelni az eukharisztiát. Ezzel a legfontosabból, a legteljesebb testvéri közösségből zárjuk ki egymást.”

Deák Viktória Hedvig főnöknő másként vélekedett: „Engem ez az összeolvadás kicsit megijesztene. Szép elgondolás, de azért az, hogy miben hiszünk, roppant fontos. Katolikus szemszögből én kifejezném, hogy nem tudok ezzel egyetérteni. A különböző felekezetek különböző kifejeződések. Katolikus szemszögből ez nem fejezné ki, amit gondolunk.”

0.jpeg

Kocsis Fülöp is reagált a felvetésre, hangsúlyozva, hogy „az egységet nem az hozza meg, hogy álláspontokat közelítsünk, és majd ezzel nagyobb lesz ez az egység.” Akárcsak Balog Zoltán, a görögkatolikus érsek számára is az eukharisztia kérdése kiemelkedő pont volt a beszélgetésben. „Az fáj, hogy az eukharisztiában nem vagyunk egyek. De véleményem szerint ez majd máshol meglesz, amikor már minden emberi gátat és akadályt fel tudunk oldani, akkor együtt leszünk.”

Ellenségek?

A nagy keresztény egyház kérdésköréhez, a történelem egyik legismertebb pontjához, az egyházszakadáshoz is visszatértek a beszélgetőtársak. „A szakadás, az botrány, és a baj ott van, hogy egymást ellenségeknek látjuk. Ne ezen keseregjünk! A protestáns prédikátorok jót, megújulást akartak, a katolikus válasz más volt. Szakadás lett belőle, ez baj, de ez mind gazdagítja Krisztus végtelenül gazdag egyházát” – zárta mondandóját a görögkatolikus metropolita. „Ha nem fáj eléggé az egység hiánya, akkor akár bele is törődhetünk ebbe” – szólt hozzá az evangélikus püspök.

c424316f-afb5-4741-ab0a-9e36d3e5b0f4.jpeg

Fiatalok megszólítása

Az egyházaknak régóta kérdés az is, hogy miként tudják megszólítani a fiatalokat a 21. században. Szintén olvasói kérdés tért ki arra, hogy hogyan lehetne elérni azt, hogy a fiatalok ne kikonfirmáljanak az egyházakból, van-e szükség például keresztény filmgyártásra, kell-e például a TikTok vagy az Instagram által nyújtott stratégiákra hagyatkozni. „Fantasztikus stratégiákról lehet beszélni. Azt gondolom, hogy viszont a mi erőfeszítéseinken túl van egy erő, ami itt működik. Isten szavának van egy vonzása” – válaszolt a kérdésre a domonkos rendi főnöknő.

Fabiny Tamás Pilinszky János költő szavaival élve magyarázta véleményét:

„Pilinszky azt mondta, hogy ő katolikus és költő, nem katolikus költő. Ha én egy étterembe megyek, és szeretnék egy jót enni, nem azt nézem, hogy mindenképpen evangélikus szakács főzzön. De ha jól főz, és még evangélikus is, az csak hab a tortán. Egy film is lehet jó, ha nem evangélikus ember készíti, ugyanakkor nincs keresztény fizika és matematika sem. Viszont van keresztény fizikatanár és keresztény matematikatanár.” Kocsis Fülöp hozzátette, hogy „az a keresztény fizikus, író vagy történész, akinek a gondolkodását átjárja a Krisztushoz tartozás, az nyilvánvalóan olyan alkotást fog létrehozni, hogy bármiről is szól az a film, sugároznia kell, hogy neki kapcsolata van az Istennel.”

Állam és egyház – külön vagy együtt?

A vitaest végéhez közeledve a beszélgetőpartnerek érintettek egy olyan problémát is, amelynek napjainkban is nagy aktualitása van: szét kell-e választani az egyház és az állam ügyeit? A Szentírásban olvasható igehely alapján válaszoltak a püspökök: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” (Mt 22,21)

„Jézusnak ezt a szavát sokszor rosszul értik. Mintha azt mondanák, hogy a kecske is lakjon jól, meg a káposzta is megmaradjon, de pont nem ez szokott történni. Hogy értette ezt Jézus: megadjuk a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené? Zsidóként azt vallotta, hogy az ember az Isten képmása. Tehát ha megadom Istennek az Isten képmását, akkor az azt jelenti, hogy nemcsak valamit, hanem az egész emberiségemet adom Istennek” – válaszolt Fabiny Tamás.

Teljes egyetértésben reflektált Kocsis Fülöp: „Ugyanezt gondolom. Állampolgárokként mindent meg kell tenni, amit állampolgárként tenni kell. Vallom, hogy a mostani országvezetés azért áll az egyházi intézmények mellé, mert az a tapasztalat, hogy a keresztények hitelesen vezetik őket, így az jobbá válik. A munka becsületesebb elszámolással készül, gazdaságosabbá válik, tehát ha jól csináljuk keresztény módon, akkor az állami intézmények is jobbá válnak.”
2.jpeg

„Én visszamennék egy ősi keresztény gondolkodási alapelvhez. Ha azt mondjuk, hogy szétválasztjuk, akkor nem választjuk, hanem szakítjuk. Ha valamit megkülönböztetünk, akkor azt nem kell szétválasztani. Az állam és az egyház akkor tud jól működni, ha megkülönböztetjük őket, az állam sem olvad bele az egyházba, és fordítva sem. Két társadalmi rendszerről beszélünk, mindkettőnek teljesen más a feladata” – foglalta össze röviden véleményét Balog Zoltán református püspök. Deák Viktória Hedvig azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy „fennáll a veszély, hogy az állam úgy tekint az egyházakra, hogy ő segíti az ő misszióját.”

1.jpeg

A beszélgetés végén Berecz Péter moderátor arra kért mindenkit, hogy mondjon egy olyan mondatot vagy gondolatot, melyet kiemel és továbbvisz magával a vitaestből.

„Én arra törekszem, hogy azoknak a fiatalembereknek, akik több évig tanulják a teológiát, elsősorban minden törekvésük arra irányuljon, hogy krisztusi emberekké váljanak, olyan kapcsolatot építsenek ki, hogy ez átsugározzon rajtuk. A jövő papsága minél mélyebben Krisztus-központú legyen” – válaszolt Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita.

„Én azt szeretném, hogy a jövendő nemzedékben legyen intellektuális igényesség” – fejtette ki Deák Viktória Hedvig domonkos rendi főnöknő.

A hiteles keresztények helyzetbe hozása” – fogalmazta meg röviden Balog Zoltán beiktatás előtt álló református püspök.

A nem papok, világiak megerősítése, hogy hitvalló módon tudjanak élni, vállalni tudják a kereszténységüket a nyilvánosság előtt, és hiteles életet éljenek” – zárta az estet gondolatával Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök.

Fotó: Magyar Kurír

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr9716399788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

ev_hu.png

 

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása