KötőSzó

Evangélikus közéleti blog

Kommentárok a csigaevangéliumhoz
Művészettörténész válasza Szily László cikkére

Köztéri szobrot adtak át szeptember 30-án Újpesten: Detkovics Anikó alkotása a Hit, remény, szeretet címet viseli, és Szily László újságírót is műelemzésre ihlette. A kereszt (hit), a horgony (remény) és a szív (szeretet) szimbólumait hullámmotívumban (a víz a keresztség szimbóluma) összekötő alkotásban a Csigamegváltót látja felsejleni a szerző. A teológiában és művészetben jártasak is meglepődhetnek a párhuzamon, pedig nem is jár olyan messze az igazságtól.

Szerző: Isó M. Emese
francesco_del_cossa_annunciazione.jpg

A csiga jól felismerhető, sokszor túlméretezett alakja számos esetben megjelenik középkori táblaképeken, oltárokon. Ahogy azt a középkori művészetet kedvelők megszokhatták, a legtöbb szimbólumként értelmezhető alaknak (legyen az növény- vagy állatábrázolás) több jelentése is ismert, s általában egymásnak akár ellentmondó módon is értelmezhetők: például az oroszlán lehet az ördög jelképe vagy éppenséggel a jó szimbóluma (pl. Szent Jeromos attribútuma).

A csiga bizonyos esetekben – talán a legkönnyebben megérthető módon – a szüzesség és így Mária szimbóluma. Franz von Retz a Szűzről írt traktátusában (De generatione Christi, sive Defensorium inviolatae Virginitatis Beatae Mariae, 1420–1425 k.) felteszi a kérdést: „Ha köztudott, hogy egy kagylót/csigát az alászálló harmat megtermékenyítheti, egy szűz miért ne szülhetne az aláhulló szellemtől (lélektől)?” Máskor a bujaság szimbólumaként találkozunk vele, de a zsoltárok sem kímélik: „Járjanak úgy, mint a csiga, amely széjjelmállik…” (Zsolt 58,9)

Keresztény értelmezésben az alázatosság jelképe, a földi szféra képviselője, aki vágyik a megváltás után. A feltámadás szimbóluma, hiszen úgy mászik elő házából, akár a holtak a föld alól az utolsó ítéletkor. Értelmezésekor leginkább az zavarja össze az ikonográfusokat, hogy több képen kellene látnunk a húsos csigát, ha olyan egyértelmű és bevett volna a jelentése, de az biztos, hogy leggyakrabban az angyaliüdvözlet-kompozíciókon átmászó szereplőről van szó.

A leghíresebb csiga Francesco del Cossa festményének különleges kísérője: különleges, hiszen nem annyira a jelenet ízes (mármint ízesült) résztvevője, mintsem a festő játékának tűnik, szinte úgy festette meg, mint amely a festmény keretének alsó lécén tovacsúszik. Talán merész felfedezés – Daniel Arasse gondolata ez –, hogy a kép bal felső sarkában (az angyal feje felett) megjelenő Úristen körvonala szinte teljesen megegyezik az alul látható csigáéval. Ne felejtsük el az egyik legfontosabb kérdést, amikor a középkori képek értelmét kutatjuk: mi foglalkoztatta a korszakban leginkább a laikusokat, a szentírás-magyarázókat, a… mindenkit? A második eljövetel. A várakozást nehezítette, hogy milyen mérhetetlenül sok idő telt el Ádám és Éva bűnbeesése és az angyali üdvözlet között. Az utolsó ítélet várása és félelme is számtalanszor tetette fel velük a kérdést: vajon mikor jön el újra a Messiás?

Ezt a várakozást mi más szimbolizálhatja pontosabban, mint egy csiga? Talán a csiga szerepeltetésével festőnk az Úristen kiszámíthatatlan lassúságát fogalmazza meg, és azt, hogy biztosan célba fog érni, csak nem tudjuk, mikor…

 francesco_del_cossa_the_annunciation_google_art_project.jpg

Francesco del Cossa: Angyali üdvözlet, 1470 körül (Forrás: Wikipédia)

Ugyan bizonyos, hogy Detkovics Anikó most átadott alkotása esetében a szobrász eredeti szándékában nem szerepelt a csiga alakjának megidézése: három keresztény szimbólumot fog össze egy negyedikkel, amellyel a négy így együtt a területen működő felekezetre utal. A gondolat jó, de túl sokat akar a művész egyetlen alkotásba zsúfolni, megfelelve annak, hogy köz(!)téri szoborról van szó, a helyi közösség felé kommunikál. Ettől függetlenül Szily a gúnyolódásával mellélő, felidézve egy olyan, kevésbé ismert, jelentésében elhomályosult szimbólumot, amely a teljes kereszténység számára egyetemes dologra utal. Bemutat egy olyan megoldást, amelynek ugyan nem alakult ki évszázados hagyománya, de annál izgalmasabb vitákat generált a művészettörténeti irodalomban. Kár, hogy nem olvasott utána.

t_monika_dsc_7530.jpg Detkovics Anikó: Hit, remény, szeretet, 2020 (Forrás: Evangélikus.hu)

Ajánlott irodalom:
Daniel Arasse: A csiga tekintete. In: uő: Festménytalányok. Typotex Kiadó, Budapest, 2010. 27–51. o.
Eörsi Anna: Epizódok a csigafamília ikonográfiájából – Cserénytől Nürnbergig. Ars Hungarica, 44 (2018), 3. sz. 287–320. o.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr4216225658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

ev_hu.png

evangelikus_1_banner_900x1800px_ok.jpg

kotoszora_banner_vegso.jpg

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása