Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Hol van Isten a házasságban?

2020. március 06. - KötőSzó

Az elmúlt hetek média- és közösségi felülete a majd negyed évszázaddal ezelőtt Angliából indult házasság hetétől volt hangos. A kezdeményezés jó alkalom arra, hogy a házasság, annak örömei a közbeszéd témája legyen, ugyanakkor a válságról és nehézségekről is beszélni kell, és azokról sem szabad megfeledkezni, akik nem találták meg a társukat – ők az egyedülállók.

Szerző: Csűry Csaba

priscilla-du-preez-wbpovhvnp_m-unsplash.jpg

Hazánkban a válások száma még mindig fájdalmasan nagy, ugyanakkor örömteli, hogy a házassági kedv is növekszik. Az egyháznak különösen is nagy szolgálata van a fiatalok kísérésében, hogy a házasságba érett és megfontolt döntés alapján lépjenek, hiszen a döntés egy életre szól(na). De hasonlóképpen feladata van a házasságok megerősítésében is. Környezetünkben mégis sok válásról hallunk, még a vallásos családokban is. Ki a felelős, hogy ezek a kapcsolatok megromlanak? Milyen feladata van egy papnak a házasságok megőrzésében? Egyáltalán mi köze van más magánéletéhez? Hol van Isten a házasságban? Ha mégis ott van, akkor miért megy tönkre?

A házasság egy hármas fonálhoz hasonló: nem csupán két ember szövetsége, hanem ott van benne Isten is.

Amikor a házastársak meggyengülnek, van, ami összetartsa őket. Nincsenek egyedül. Szeretitek egymás? Nagyon jó! Szeretet van közöttetek? Nagyon jó! Mi a szeretet? Ki a szeretet? Isten a szeretet. Ha két ember szereti egymás, köztük van Isten. Ő köti össze őket. Ha ez tudatossá válik, s nem csupán a kémia vagy a megszokás lesz úrrá a kapcsolaton, akkortól válik elszakíthatatlanná az életközösség.  

A folyton változó és nyüzsgő világban, ahol percenként érkeznek a Facebook- vagy Insta-értesítések, bennünk van a vágy a maradandóra, az állandóra. Ha olykor türelmetlenül várunk egy-egy üzenetre, like-ra, kommentre, akkor hogyne vágynánk olyan életközösségre, ahol szerethetünk és mi magunk is szeretve vagyunk? Hogyne vágynánk olyan emberre, aki mellett mi magunk is igazán emberré válhatunk? Szükségünk van a biztos pontokra, s a legnagyobb biztos pont számunkra Isten, aki hűséges az ígéreteihez, és nem hagy magunkra akkor sem, amikor mi eltávolodunk tőle. Szövetséget kötött velünk, s megígérte, hogy velünk marad az idők végezetéig. A házasságban is hasonló szövetséget kötünk, s hűséget teszünk a másik ember mellett, ígérjük, hogy vele leszünk akkor is, amikor másfelé vágyakozunk.

Hiszen „azt nem tudod megakadályozni, hogy a madarak a levegőben elrepüljenek a fejed felett, ám tehetsz az ellen, hogy a hajadban fészket rakjanak” – mondja Luther.

Idős pap kérdezte az esküvőn: akartok-e boldogok lenni? A fiatalok lelkesedve mondták, hogy akarunk. Akkor becsukta a Bibliát, és azt mondta, hogy akkor rossz helyen vagytok. Ne boldogok akarjatok lenni, hanem a másikat akarjátok boldoggá tenni, s akkor boldogok lesztek. Milyen nagy igazság van az idős atya szavaiban, s mégis mennyire másként teszünk a hétköznapokban!

Hogyan lehet egy akkora döntésre felkészülni, mint a házasság? Leginkább tisztasággal. Hiszen az örök hűségre hogyan lehet hűtlenséggel készülni? Sokan úgy gondolják, hogy amíg nem házasok, cserélgethetik a partnereiket, hiszen a vágyott személy csupán „egy jobbra húzásnyira” van. Valóban a személyt kapjuk meg vagy csak a testét? A szexualitás csupán ennyi lenne: vágyak, kielégülések? Jól tudjuk, hogy nem. Már a kamaszok kapcsolatában is legyen ott a másik megbecsülése, tiszteletben tartása s az állandóság vágya. Hiszen ezek a „szárnypróbálgatások” nagyban befolyásolják a későbbi, nagy döntést, a házasságot is. Nemrég hallottam pedagóguskörökből, hogy középiskolások között terjed egy új kifejezés a bulikon: szokásba jött a „keringőzés”. No nem a klasszikus értelemben persze, hanem „keringőzni” az tud, aki öt emberrel csókolózott egy este alatt. Az új kihívásból pedig igazi verseny kerekedik. Nehéz így az elköteleződésre, az örök hűségre készülni. Nagy felelősségünk van, hogy a fiataloknak hiteles példát és életet mutassunk, mely vonzó és követelendő lehet számukra.

„Ha tengerre mész, mondj egy imát. Ha háborúra készülsz, akkor mondj két imát. Ha házasságot készülsz kötni, akkor szüntelenül imádkozz.”

Az M5 csatorna Püspökkenyér című televízió-műsorának legutóbbi adásában elhangzottak szerkesztett változata. Az adás megtekinthető itt: https://nava.hu/id/3614106/ 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr4815495436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.