Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Vallás és média – túl tabun és botrányokon
Interjú Laborczi Dórával

„Szeretném megmutatni, hogy társadalom és egyház nem két külön halmaz, hanem egymáshoz sok szálon kötődő – időnként feszültségekkel teli, időnként gyümölcsöző, de nem reménytelen – viszony” – mondja Laborczi Dóra újságíró, evangélikus teológus, a KötőSzó blog alapító szerkesztője a Kelet Magyarországnak adott interjúban.

Szöveg: Kanalas Ottília | Fotó: Dodó Ferenc | Forrás: szon.hu

A világi médiában hol a helye az egyházi, vallási témáknak? A kérdés folyamatosan visszatér írói, újságírói munkája során, miért?

A személyes indíttatásom oka, hogy lelkészgyerek vagyok és teológus, a férjem is teológiát végzett, de mindig volt világi munkám, világi barátaim, állami egyetemre jártam és járok. Itthonról a gyermekkoromból nyitott gyülekezeti hátteret hozok magammal, igényes teológiát, felszabadult nyári táborokat, s úgy gondolom, hogy a vallás, Isten közelsége alapvetően nem bezár, hanem kinyit bennünket egymás felé. Szeretném megmutatni, hogy társadalom és egyház nem két külön halmaz, hanem egymáshoz sok szálon kötődő – időnként, mint minden kapcsolat, feszültségekkel teli, máskor gyümölcsöző, de nem reménytelen – viszony. Pályám legelején szembesültem azzal, hogy a hazai médiapiacon nincs nagy mozgásterük a vallási, hitéleti dolgoknak, az egyházak pedig szinte kivétel nélkül politikai keretben vagy valamilyen botrány alanyaként jelennek meg az újságokban, az egyházi média viszont nehezen lát túl a megszokott, biztonságos kereteken, ezért hamar hiányérzetem támadt…

Miért fontos, hogy egyáltalán helyet kapjon a vallás, a vallási szempont a nyilvánosságban?

Az a minta, amelyik száműzi a vallási élményt a nyilvánosságból, ma már kevésbé állja meg a helyét, emiatt nagy szükség lenne a vallási műveltségre, a vallások árnyaltabb bemutatásának a képességére. A hazai és a külföldi politikai vagy migrációs folyamatok miatt egyre gyakrabban találkozunk vallási fogalmakkal, arról nem is beszélve, hogy az olvasók – és a szerzők – egy részének szintén fontos erőforrás lehet a vallás.

Klasszikus közszolgálati feladat lenne a világvallások, egyházak életének valós bemutatása, a botránykereséstől és a túlzott idealizálástól mentesen. Fontosnak tartom, hogy mind a szakma, mind az olvasók tisztában legyenek azzal: valójában mit tanítanak, miről szólnak bizonyos vallások, mert ha nem ismerjük ezeket vagy akár saját vallásunk, felekezetünk tanítását, akkor könnyen kiforgathatják, félremagyarázhatják, politikai célokra, végső esetben akár erőszakra is felhasználhatják.

Ezért is van nagy felelőssége az egyházi és világi médiának abban, hogyan beszél a vallásokról, és milyen megszólalókat talál – ha talál egyáltalán – vallási témákban. Ha bankárokat kérdezünk meg pénzügyi témakörökben, gyermekvédelemmel kapcsolatosan szociális szakembereket, egészségügyben orvosokat, akkor jogos elvárás, hogy vallási kérdésekben egyházi embereket, teológusokat kellene. Másrészt viszont a közösségi média eszközeinek köszönhetően a személyes vallási élmény kifejezése ma már sokkal könnyebb lehet, ezért az is érdekes kérdés, hogy egyáltalán mit értünk média alatt, és hogy hol jelenhetnek meg ezek a témák a szerkesztett újságokon kívül.

Az Ön által alapított KötőSzó evangélikus blog az egyházi és világi újságírás közötti űrt tölti be?

A KötőSzó részben amiatt indult, mert azt gondoltam, hogy ha a hiteles keresztény hang nem kap teret, akkor létre kell hozni egy felületet, ahol megszólalhat. Olyat, ami nem feltétlenül a világi média szerint gondolkodik, de ért és beszél annak nyelvén. A KötőSzón szeretünk rákérdezni, körüljárni és megvilágítani olyan társadalmi jelenségeket, amelyek itt vagy ott tabutémának számítanak, mégis sokakat érdekelnek. Ettől lesz sajátos, sokak számára üdítő, másoknak talán kicsit bosszantó mindaz, amit a blogon olvashatnak. Az számomra is folyamatosan felmerülő kérdés, hogyan építhetne hidat ez a felület a társadalom és az egyház, valamint a kereszténység és a rendkívül megosztott magyar közéleti viszonyok között.

Bármilyen lapról, online újságról, blogról is legyen szó, Ön szerint mi dönti el, hogy mi érdekeli az olvasót?

Egyáltalán nem tudjuk előre megjósolni, hogy az olvasó miként szelektál. Amikor az egyetemi óráimon, a játszótéren vagy könyvbemutatókon, egyszóval: bárhol találkozom emberekkel, és kiderül, hogy mivel foglalkozom, záporoznak felém a kérdések: Mi a különbség a katolikusok és az evangélikusok között? Mit gondolok a családon belüli szerepekről, a társadalmi periférián élőkről? Milyenek az egyházak közötti kapcsolatok? Van-e Isten? Ezeken a kérdéseken sokan elgondolkodnak, de nem tudnak kitől kérdezni, illetve nem találnak megbízható forrást, ahonnan tájékozódhatnának. 

Azt látom a mai magyar társadalomban, hogy szinte nincs olyan része az életünknek, amire ne lehetne fekete vagy fehér forgatókönyvet írni – és ezt sok szempontból leképezi a média is –, miközben a valóság nem ilyen egyszerű. 

Sajnos eltűnőben van a konszenzuskeresés, kevesen látnak túl a saját ideológiai napirendjükön. Büszke vagyok arra, hogy a KötőSzón keresztül az evangélikus egyház sok olyan embert el tudott érni, akiket máshogyan nem sikerült, de nagy áttörésről egyelőre nem tudnék beszámolni, mert, mint minden, valószínűleg ez is lassabb folyamat, nem megy egyik napról a másikra.

Miért ilyen erőteljes az elzárkózás?

Talán mert egyszerűbb fekete-fehéren gondolkodni, mint árnyaltan, és talán, mert az emberek kész válaszokat szeretnének, mi pedig éppen ezeket a kész válaszokat szeretnénk körüljárni, megpiszkálni egy kicsit. Szerintem a legmélyebb, mégis kevéssé látványos törésvonal az intézményes és nem intézményes vallásosság között húzódik, és ez talán fájdalmasabb is, mint az egyházi-világi ellentét. Sok olyan történet jut el hozzánk, amiből kiderül, hogy vannak, akiknek nem voltak jó tapasztalataik az egyházzal, a papokkal vagy a vallásgyakorlással kapcsolatban, és elfordultak, de megmaradt bennük a hit és ezzel együtt a hiányérzet, mert lelki támasz nélkül maradtak.

Mi hozzájuk is szólunk, és szeretnénk megmutatni, hogy van olyan egyházi felület, amit érdemes mai szemmel, akár ezekkel a tapasztalatokkal együtt is olvasni, mert nyitottak és őszinték vagyunk, jól bírjuk a kritikát, és bármikor mellénk lehet szegődni a Krisztus-követésben, ami minden látszat és nehézség ellenére mégiscsak a kereszténység lényege és hitünk alapja.

A teljes interjú elolvasható a Szon.hu-n: A vallás kinyit bennünket egymás felé

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr414359685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása