Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

"A jó pásztor életét adja a juhokért..." - Fabiny Tamás elnök-püspök meditációja

A Magyarországi Evangélikus Egyház a közel-keleti konfliktus áldozatai és az üldözött keresztyének megsegítésére adventi adománygyűjtést hirdetett advent harmadik vasárnapjára (2017. december 17.). Az adományokat eljuttathatják a vasárnapi istentisztelet offertóriumán (perselypénz) keresztül, vagy személyesen a lelkészi hivatalban, illetve közvetlenül a 11784009-20212564 számlaszámon. Ehhez kapcsolódva, advent harmadik vasárnapjára Fabiny Tamás elnök-püspök igei gondolatait közöljük.

img_6999.jpg

Én és az Atya egy vagyunk. Ekkor újra köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.  Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében. Ezek közül melyik miatt köveztek meg engem?  A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad.  Jézus így válaszolt:Nincs-e megírva a ti törvényetekben: „Én mondtam: istenek vagytok”?  Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni, akkor ti hogyan mondhatjátok rólam, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, hogy káromlást szólok, mert azt mondtam: az Isten Fia vagyok?! Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem;  de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában. Ekkor ismét el akarták fogni, de ő kimenekült a kezük közül.  Jézus újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott maradt. Sokan mentek oda hozzá, és azt mondták, hogy János nem tett ugyan egyetlen csodát sem, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne. (Jn 10,30-42)

Jézus ellenfelei újra nekigyürkőznek, hogy megkövezzék őt (Jn 10,31). Korábban azt nem tudták elviselni, hogy az ördög fiainak és hazugnak nevezi őket. Ezúttal azon botránkoznak meg vérszomjas vitapartnerei, hogy önmagát az Atyával egynek nevezi. Ugyanakkor János evangéliumának ezt a 10. fejezetét nem csupán az ilyen teológiai viták teszik különlegessé, hanem az a szépség is, ahogyan Jézus önmagát jó pásztornak nevezi (10,11). Ez nem valami bukolikus ábrázolás, hanem véres valóság: a jó pásztor életét adja a juhokért.

Jézus tudja, hogy mit beszél. Mindez korántsem csak költészet. Nem metaforikus leírása a jó pásztor önfeláldozó feladatának. Nem jelkép. Ellenfeleinek éppenséggel nincs érzékük a költőiséghez, nem képesek metaforikusan gondolkodni: ők bizony köveket ragadnak, hogy megkövezzék őt (10,31).

Ádventi időben a halálra szánt Jézus áll előttünk. Aki azért jött erre a világra, hogy életét is odaadja. Akinek meg kell halnia.

Mint ahogy Keresztelő János, e harmadik ádventi vasárnap központi alakja is mártírsorsot vállalt. Előbb szenvedélyes vitát folytatott azokkal, akik csak névleg voltak vallásosak, és megtérésre hívta őket. Aztán – ma úgy mondanánk – szociális érzékkel arra hívott fel, hogy az emberek osszák meg egymással javaikat: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” A vámszedőknek – mondhatjuk, „a gazdasági szféra képviselőinek” – lényegében azt mondta, hogy ne legyenek korruptak. Az erőszakszervezet képviselőit, a katonákat pedig arra intette, hogy ne bántalmazzák és ne zsarolják az embereket (Lk 3,11–14). Ezzel az ethoszával alighanem már csípni kezdte a hatalmon levők szemét. Ő azonban akkor sem tett lakatot a szájára, amikor a királyi udvarban tapasztalható züllöttséget kellett szóvá tennie. Radikális és szókimondó magatartásáért börtönbe került, és le is fejezték őt (Mt 14,1–12). Mártíriuma mintegy tragikus előjátéka volt Jézus halálának.

A jó pásztort meg akarták kövezni. Jézusnak itt még nem jött el az órája, így az ítéletet még nem hajthatták végre, de hamarosan megtörtént a keresztre feszítés. Jézus követőit aztán hol ilyen, hol olyan módszerekkel gyilkolták meg. Istvánt például megkövezték, és vele kezdődött a mártírok máig tartó hosszú sora. Voltak, akiket vadállatok elé vetettek a Colosseumban, voltak, akiket kerékbe törtek, karóba húztak, főbe lőttek vagy felakasztottak. Voltak, akik ellen törvényt hoztak: „lutherani omnes comburantur” – minden lutheránust meg kell égetni.

Végtelen hosszú a vértanúknak ez a láncolata. A pásztorsubát sokszor áztatta vér.

Ezekben a napokban két hatvan évvel ezelőtt meggyilkolt papra is emlékezünk. A katolikus Brenner Jánost 1957. december 15-én éjjel azzal hívták el a plébániáról, hogy egy beteghez vigye el az oltáriszentséget. Az erdőben bestiális módon, harminckét késszúrással megölték. A református Gulyás Lajost az 1956-os forradalomban vállalt tevékenységéért – jóllehet ő éppen hogy megakadályozta egy ávós meglincselését – 1957. december 31-én felakasztották.

Beszélhetünk a mártírok ökumenéjéről. Csaba Gyula péteri evangélikus lelkészt 1945 tavaszán egy különítmény gyilkolta meg brutálisan. Szemét kiszúrták, nyelvét kitépték, testét megbecstelenítették, sőt keresztre is feszítették. Kivégzői ezekkel a szavakkal nyomatékosították tettüket: „Ütött a potrohos papok végórája, táncot járunk a papok fején.”

„Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai” (Mt 26,31) – ebben bízva pusztították és pusztítják sokfelé ma is a pásztorokat. Ha pedig nem széled el a nyáj, akkor módszeresen levadásszák a bárányokat is. Jézus ezt is megmondta előre: …elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé (Mt 10,16) Korunkban is beteljesedik ez a prófécia. Módszeresen gyilkolják a keresztyéneket a világ számos országában.

Ádvent harmadik vasárnapján rájuk is gondolunk, értük is imádkozunk, az ő megsegítésükre is gyűjtünk.

Imádkozzunk! Urunk! Eleink azt vallották, hogy a mártírok vére az egyház magvetése. Ne engedd, hogy hiábavaló legyen testvéreink halála. Segítsd az üldözötteket. Add, hogy a magunk eszközeivel támogatni tudjuk őket. Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3213500203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_t_10.png

 

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása