Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Csak akkor leszünk egyház, ha nem a túlélést nézzük

Kerekasztal-beszélgetés a kommunista időszak alatti evangélikus egyházról

2018. október 19. - KötőSzó

Milyen lehetőségei voltak az egyháznak az egyházellenes szocialista diktatúrában való boldogulásra? Milyen utakat jártak be az egyház egyes vezetői? Ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat Helmut David Baer texasi teológiaprofesszor idén tavasszal megjelent Kompromisszum vagy kollaboráció – A magyar evangélikus egyház stratégiái a kommunista berendezkedés idején című könyve alapján Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke, H. David Baer, a Texasi Evangélikus Egyetem professzora, Fabiny Tibor teológus, irodalomtörténész, a Károli-egyetem professzora és Korányi András egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) professzora Isó Gergely Phd-hallgató moderálásával. A beszélgetés a Mika Sándor Egyesület és a NEB szervezésében, a Szekfű Gyula Szabadegyetem keretében, Fabiny Tamás elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő fővédnöklésével valósulhatott meg.

Szerző: Galambos Ádám

dsc_6971-20181016.jpg

„Nem történeti munkának szántam a könyvet, azt kutattam, hogy milyen teológiával, érveléssel reagáltak az egyes emberek” – mondta H. David Baer, aki a kötet keletkezésével kapcsolatban elmondta, hogy hároméves kutatómunka előzte meg az írást, mely egyben a doktori disszertációja is volt. A Kairosz Kiadó gondozásában magyar nyelven is elérhető könyvről megtudtuk, hogy a disszertáció rövidített változata. A texasi professzor könyvében azt kutatta, hogy a kommunizmus idején az evangélikus egyház egyes lelkészei milyen válaszokat adtak a hogyan éljük túl? és a hogyan lehetünk egyház? kérdésekre. A kutatás eredménye szerint négy különféle felelet különíthető el. A kompromisszum stratégiája szerint: bár kompromisszumot kell kötni, azt mégsem feltétel nélkül. A kollaboránsstratégia csak a túlélésre gondolt, nem alkalmazott kompromisszumot, a diakóniai stratégia ezzel szemben elfogadta az együttműködést, de feltételeket szabott. A hitvalló típus Baer professzor szerint elsősorban Ordass Lajos tevékenységéhez kötődött, akinek számára nem teológiai kérdés volt a hogyan éljük túl?, csak az, hogy mitől leszünk egyház? E nézet szerint „csak akkor leszünk egyház, ha nem a túlélést nézzük” – mondta Baer a beszélgetés során, kiemelve, hogy e nézet szerint kompromisszum nélkül, akár a szenvedést és az elpusztulást is vállalva kell képviselni az evangéliumot.

Tovább

Testvérnek testvér – Válasz a Genderdilemmák című cikkre

Istennek képzelve magunkat megszabjuk, ki mehet be az Isten országába, ki szolgálhat – mintha erről mi dönthetnénk. Pedig ezzel csak megtagadjuk a szolgálatot egyesektől, és megkérdőjelezzük elhívásukat. Jézus közössége testvérközösség, bázisközösség, olyan biztos alap, mint sokunknak a család. Válasz Zaymus Eszter Genderdilemmák című cikkére.

Szerző: Gyárfás Judit

rosie-fraser-592594-unsplash.jpg

„Bár szétszakadva él az egyház,
Jézusban mégis egy lehet.
Ha el is választ annyi korlát,
Testvérnek adj testvérkezet!
Ha egy a Pásztor, egy a nyáj,
Őnála mind helyet talál.”

Evangélikus Énekeskönyv, 268-as ének (Samo Chalupka, 1812–1883)

Zaymus Eszter múlt héten, a Kötőszó blogon megjelent írásában számos kérdést tesz fel, melyeket érzésem szerint inkább retorikai eszközként használ mondandója alátámasztására, némelyik megválaszolására mégis kísérletet tennék.

„Miért javasolja a svéd evangélikus klérus vezetése, hogy a hitvallásban ne említsék meg az Atyát, hanem egy »gendersemleges« verziót mondjanak?”

Fontos tisztázni, hogy nem így vagy úgy kell szólítani az Atyát, a svéd evangélikus klérus vezetése is csak javasol valamit. Miért? Ahogy a szerző írja, mert érzékenyek az emberekre, a társadalmi nemekre. Minthogy gyakorló kereszténynek az érzékenység, azt gondolnám, „alap”. A kereszténység szellemiségében járunk el akkor is, ha igyekszünk a liturgiát vagy hitvallást és a gyülekezetet minél befogadóbbá tenni.

Abban egyetérthetünk, hogy ha tabusítunk bizonyos témákat, hogy elkerüljük az Isten férfi vagy női megnevezéseit, jellemzőit, valóban nem lesz jobb senkinek. Ha úgy teszünk, mintha gyakoribb lenne az Isten anyaként való ábrázolása, mint atyaként, azzal kitörlünk egy patriarchális jellemzőt a Bibliából. Ez nem gendersemlegesség, hanem a dolgok kikerülése.

Érdemes azonban reflektálni a Biblia egyes szövegeinek patriarchális szemléletére. Előbbi példánkhoz visszatérve, érdemes megvizsgálni, melyik korban mit jelentett, és most mit jelent a „férfias” vagy „nőies” jelző. Vagy azt, hogy mi alapján társítjuk a férfi vagy női jellemzőket valakihez a különböző korokban? Mennyire illeszkedett Jézus saját kora patriarchális mintáihoz azzal, hogy hagyta, hogy nők érjenek hozzá, ahogy a vérfolyásos asszony tette? Hiszen az ókori Keleten férfi nem érinthetett meg nőt, mert ezzel tisztátalanná vált. Vagy miért szorul ki a kánonból egy Origenes által idézett töredék, amelyben Jézus Szentlélek anyjáról olvasunk? („Maga az Üdvözítő mondja: Most hajam egy szálánál fogva megragadott engem az én anyám, a Szentlélek, és elvitt engem a nagy Tábor hegyére.")

Tovább

Genderdilemmák

A Kötőszó blogon szeptember 12-én megjelent, Társadalmi nemek és a hit című cikkben azt próbáltuk körüljárni, hogy „a jézusi utat kereső keresztényekként hogyan kell viszonyulnunk” a gendertanulmányok kérdéséhez. Ehhez kapcsolódóan, a párbeszéd jegyében szeretném személyes tapasztalataimat megosztani a blog olvasóival, illetve a cikk vitatható állításaira is reagálnék.

Szerző: Zaymus Eszter

dmitri-popov-297585-unsplash.jpg

Végigjárva egy féléves, nyolcvan százalékban LMBTQI-témákat felölelő „társadalmi nemek” kurzust az ELTE-n, beleásva magam a nemzetközi szervezetek genderrel kapcsolatos irányelveibe, majd a témában számos ENSZ- és EU-ülést végighallgatva megbizonyosodtam róla, hogy a genderelméletek kritizálásakor nem félreértésről van szó, hanem egy létező tendenciára való figyelmeztetésről.

A gendernek nincsen lefektetett definíciója, ahány intézmény, dokumentum, kutató, annyi meghatározás létezik, így olyanról, hogy „gender kifejezés”, nehezen lehet vitatkozni.

Tovább

Óscar Romero, Luther és a felszabadítás teológiája

Interjú Csepregi Andrással

A Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) adott otthont szeptember 21–22-én az Óscar Romero és felszabadítás teológiája című konferenciának. Az alkalom szinte végig telt házzal futott, és szép találkozásoknak adott teret – már csak azért is, mert a nyolcvanas évek óta nem rendeztek a témában konferenciát Magyarországon. Csepregi András, a WJLF teológia szakának vezetője, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium lelkésze Luther és a felszabadítás teológiája címmel tartott itt előadást. Őt kérdeztük a felszabadítás teológiájának történetéről, illetve az irányzat evangélikus vonatkozásairól. Az interjú végén Verebics Petra, a konferencia egyik szervezője Romero jelenkori hatását elemzi. 

Szöveg: Kövesdi Miklós Gábor

Falfestmény Óscar Romeróról Santa Teclában. Fotó: AP/Luis Romero

Pontosan mit nevezünk felszabadításteológiának?

Felszabadításteológiának azt a teológiai kísérletet nevezzük, amely hatékony segítséget igyekszik nyújtani a szegényeknek és a társadalom peremére szorult embereknek. Ennek érdekében visszatér a próféták igehirdetéséhez, akik szóvá tették a hatalmasok visszaéléseit és a gazdagok önzését, és visszatér Jézus szavaihoz és cselekedeteihez, amelyek a mennyei Atya szeretetéről győzik meg a kicsiket, betegeket, szegényeket és a bűnösöket is. A felszabadításteológia Isten szabadító cselekedeteiről nemcsak lelki értelemben és nemcsak az örökkévalóság távlatában, hanem politikai és gazdasági értelemben és e világi léptékben beszél. Legfontosabb bibliai gyökerei Izrael Egyiptomból való megszabadulásának a története és Jézus szavai a hegyi beszéd elején, amelyben boldognak mondja a szegényeket, sírókat, éhezőket és üldözötteket. A felszabadításteológia számára ezért döntő a szegényekkel való közösség vállalása, a küzdelmeikben való részvétel s az ebben megélt gyakorlatból meríti teológiai tanításait. Él az elnyomó helyzetek analízisének eszközeivel és az elnyomottak öntudatra ébresztésének módszereivel is.  

Tovább

Evangélikus nagygyűlés főelőadója kapta a 2018-as Nobel-békedíjat

Dr. Denis Mukwege a nők elleni erőszak áldozataiért áll ki

Dr. Denis Mukwege, aki az emberi jogi aktivista Nadia Muraddal együtt kapta meg a 2018-as Nobel-békedíjat, a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) legutóbbi nagygyűlésének főszónoka volt. Mukwege kongói sebész-nőgyógyász azért harcol, hogy a szexuális erőszakot ne használják háborús fegyverként – szerepelt a döntés indoklásában. Mukwege szerint „a lutheránus teológia, legfőképpen a nők társadalomban elfoglalt helyére vonatkozóan, reményteljes üzenet mindazoknak a nőknek az egész világon, akik lelki, fizikai vagy szexuális erőszak áldozataivá váltak.”

Szöveg: LWF / Kósa Amy / Kötőszó | Fotó: LWF

Dr. Denis Mukwege előadja lehengerlően megindító beszédét a Lutheránus Világszövetség 12. gyűlésén. Fotó: LWF/Albin Hillert 

A 2018-as Nobel-békedíjat Dr. Mukwege és Nurad „azért a küzdelemért kapták, hogy a szexuális erőszakot ne használják háborús fegyverként.” A munkájukon és a szexuális erőszakhoz kapcsolódó, látott tapasztalataikon keresztül „segítettek rávilágítani a háborúk idején történő szexuális erőszakra, aminek köszönhetően felelősségre vonhatták az elkövetőket” – írta a norvég Nobel-bizottság.

Denis Mukwege a Kongói Demokratikus Köztársaságban folyó harcok során megerőszakolt kongói nők és lányok tízezreinek segített Bukavu városában alapított kórházában. Bár a polgárháború hivatalosan véget ért, továbbra is előfordulnak fegyveres konfliktusok, melyekben civilek ellen is rendszeresen elkövetnek szexuális erőszakot. Mukwege a kórházban végzett munkája mellett sokszor utazik külföldre is, ahol a nők jogainak előmozdításán dolgozik – adta hírül pénteken délelőtt az Index.hu.

Dr. Mukwege az LVSZ 12. nagygyűlésének főelőadója volt Windhoekben, Namíbiában. Előadását Felszabadítás Isten kegyelme által címmel tartotta, tartalmában szorosan kapcsolódva a nemi alapú megkülönböztetés elleni munkájához.

Ezt üzente a világ lutheránusainak:

„A lutheránus teológia, legfőképpen a nők társadalomban elfoglalt helyére vonatkozóan, reményteljes üzenet mindazoknak a nőknek az egész világon, akik lelki, fizikai vagy szexuális erőszak áldozataivá váltak. Rajtunk, Luther Márton örökösein múlik, hogy Isten szaván keresztül kiűzzük a világot pusztító démonokat, hogy azok a nők, akik áldozatai lettek a férfiak barbárságának, megtapasztalhassák az életükben Isten uralmát.”

Tovább

Nem pap leszek, hanem lelkész?

„Nem pap leszek, hanem lelkész” – hallhatjuk nagyon sok teológushallgatótól, amikor megkérdezik, hogy mégis mihez kezd majd a teológusdiplomájával. Az ember identitását meghatározza a szerep, melyet betölteni készül. Egyházunkban a ma elterjedt felfogás szerint a lelkész nem szeretné önmagát piedesztálra emelni, ami helyes és üdvözlendő, meglátásom szerint ugyanakkor sokszor átesünk a ló túloldalára. Ha azt mondjuk, hogy „csak” lelkésznek készülünk, akkor egyrészt elhatárolódunk a római katolikusoktól, ami abból a – tapasztalatom szerint – negatív identitásból alakult ki, mellyel a hívő nem valami mellett, sokkal inkább valamivel szemben fogalmazza meg önmagát. Másrészt a lelkészi szolgálat tartalmi kiüresedését is magával hozza: lehántjuk róla azt a funkciót, mellyel a lelkész a csoda, a szentség és az igehirdetés őrállója.

Szerző: Tiborcz Dániel
josh-applegate-718198-unsplash.jpg

Pénteken jelent meg Nagy Szabolcs posztja a Kötőszó-beszélgetések Facebook-csoportban, ahol az egyházi-papi pedofíliáról volt szó. A bejegyzésben ezt olvashatjuk: „sok gondolat motoszkál most bennem. Leginkább az, hogy ez (lelkészek rosszaságainak kiemelése, jóságainak elfelejtése) valamennyire azért van így, mert az egész egyházi kultúra arra épül, hogy a klérust piedesztálra emeljük. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez nálunk, evangélikusoknál nincs így, és hogy ténylegesen tudunk az egyetemes papság teológiai elve mellett haladni az úton, de legyünk őszinték: nem megy. A mi egyházunk is erre a hierarchikus berendezkedésre épít – szervezetileg és szemléletileg.Egyetértek azzal, hogy a pedofília, egyházi sikkasztás stb. tragédia, bűn és szégyenfolt. De most nem ehhez szeretnék hozzászólni, hanem a felvetés azon részéhez, amelyik a lelkészség–hierarchia–püspökség témaköréhez kapcsolódik.

Azt gondolom, hogy jogosan veti fel Nagy Szabolcs a hierarchia és a „klérus piedesztálra emelésének” kérdését, mert olyan kérdéskörről van szó, amely sok szempontból vitatott és tisztázatlan. Olyan problémát vet fel, amely az istentiszteleti szolgálatot és a lelkészséget is érinti.

Evangélikus egyházunkban nem szeretjük, ha papnak szólítják a lelkészt. Viszont nem tesszük mellé, hogy mit gondolunk a lelkészlétről, így tisztázatlan maradhat az evangélikus lelkész teológiai funkciója, szerepe az egyházi hierarchiában, illetve talán az egyházi hierarchiáé is. Pedig ennek tisztázása nagyon fontos, mert sok félreértés övezi. 

Tovább

Evangélikus templomokban segíthetsz a közel-keleti keresztényeknek

A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) gyűjtést hirdet Észak-Irak üldözött keresztényeinek és a közel-keleti háborúk áldozatainak október 7-én.  Az adományokat minden magyarországi evangélikus gyülekezetben át lehet adni az istentiszteleti offertórium (perselypénz) keretében, vagy átutalással is el lehet juttatni a bejegyzésben megtalálható számlaszámon.

A Magyarországi Evangélikus Egyház már tavaly is szervezett gyűjtést, melynek keretében tizenhét család részesült támogatásban a súlyos helyzetben lévő kurdisztáni régióban. Az idei gyűjtés célja, hogy még több keresztény családon segítsenek. 

Tovább

Nigériai püspök: Ha az egyház nem áll ki másokért, az emberek elvesztik a reményt

„Ha az egyház megrendül, akkor a társadalom elveszti a reményt. Ha van egy krízis – nálunk ilyen a Boko Haram-helyzet –, melynek során embereket ölnek, akkor Istennek szolgálatba kell állítania olyan embereket, akik másokat megmentenek. Azokat, akik kiállnak másokért, bátorítanak másokat, hogy a többiek ne veszítsék el a reményt. Ha az egyház nem ilyen, akkor az emberek még akár Isten létét is megkérdőjelezik. Fel kell mutatni, hogy az üldöztetések alatt is Isten igenis létezik, és gondjukat viseli. És azt is, hogy az egyház segít: otthont ad, betegséget gyógyít, megerősít, és vigasztal” – vallja Amos Elisha Gaya nigériai evangélikus püspök, aki elsőként ment be a Boko Haram által felgyújtott faluba, hogy mentse, ami menthető. A Nigériából érkezett delegációt múlt héten látta vendégül a Magyarországi Evangélikus Egyház. Amos Elisha Gaya püspökkel és Nuwayina Sekenwa Briska egészségügyi szakértő, diakóniai koordinátorral beszélgettünk az országukat sújtó nehézségekről, az egyház szerepéről és magyarországi tapasztalataikról.

Szerző: Nagy Szabolcs

nig.jpg

Amos Elisha Gaya, Fabiny Tamás és Nuwayina Sekenwa Briska Luther Márton végrendeletével

A Magyarországon élők viszonylag keveset tudnak Afrikáról és az afrikai országokról. Hogyan kell elképzelnünk Nigériát?

Amos Elisha Gaya: Nigéria Nyugat-Afrikában található, százharmincmillió lakosa és harminchat állama van. Államformánk demokrácia, van egy elnökünk, alelnökünk, szenátusunk.

Mit érdemes tudnunk a Nigériai Evangélikus Egyházról [Lutheran Church of Christ in Nigeria, LCCN – a szerk.]?

AEG: Az LCCN-t 1913-ban alapították dán misszionáriusok, élükön Niels Brønnummal, aki húsz-harminc éven át végezte ezt a missziói szolgálatot, míg végül 1948-ban öt bennszülöttet ordinált lelkésszé.

A dán misszióról

A 20. század elején gyakori jelenség volt, hogy különböző keresztény egyházak missziói munkát végeztek afrikai területeken. Ahol erős volt a német, a finn vagy a dán misszió, ott főleg evangélikusok lettek az ott élő emberek.
Niels Brønnum, a dán misszionáriusok vezetője terhes feleségével indult el Nigériába. Gyermeke az utazás alatt született meg, azonban egy fertőzés miatt visszavitték Dániába, ahol életét vesztette. Felesége Brønnummal maradt, de a malária ellen ő sem tudott védekezni, és meghalt. Brønnum egész életében egyedül végezte a missziót, amelynek eredménye, hogy ma kicsivel több mint kétmillió evangélikus él Nigériában. Az egyház a teológiai egyetemét Niels Brønnumról nevezte el.

Mára van egy egyetemünk, ahol a lelkészeket és hittanárokat képezzük. Emellett két iskolánk is van, melyek közül ki kell emelni a Junior Seminaryt. Nigériában ugyanis az állam nem teszi lehetővé egyházi iskolák alapítását, ezért a hittudományi egyetemünkkel együttműködve létesítettük ezt a teológiai előképzőt, melynek a tanrendje szinte teljesen megegyezik más középiskolákéval.
Egyházunkban több részleg működik, köztük ifjúsági, missziói, női és diakóniai. Jelenlegi kilenc egyházkerületünket az érsek, Musa Panti Filibus irányítja. Ő jelenleg a Lutheránus Világszövetség elnöke is.

Milyen társadalmi problémákkal, kihívásokkal kell szembenézniük az országban?

AEG: Nigériában három társadalmi osztályról beszélhetünk. Gazdagokról, középosztálybeliekről és szegényekről. Az egyik legnagyobb kihívás jelenleg a nigériai fiatalokat érinti, akik az egyetemekről kikerülve komoly munkahiánnyal találkoznak. Nagyon nehéz munkát szerezni. Régen ez nem így volt. A mai fiatalok az egyetem után nem tudnak mit kezdeni magukkal, ezért fennáll a veszély, hogy rossz társaságba keverednek, drogoznak, kárt tesznek magukban és a környezetükben. Gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel a nagyvárosokban, ahol nehezebb odafigyelni rájuk. Nagy kihívás továbbá, hogy sokak élete a gazdasági változások során tönkrement, és egyik napról a másikra élnek. Különösen annak fényében kihívás ez, hogy sajnos vannak politikusok, akik csak magukra gondolnak, és például a nyilvánosság előtt is nyíltan vállalva a gyermekeiket gazdag iskolába íratják be, miközben a szavazóikat cserben hagyják. Nem mindegyik politikus ilyen, de ha már egy-kettő ilyen van, az is épp eléggé feltűnő.

Tovább

Szabadok-e a gazdagok?

A világon élő felnőttek két százalékának kezében összpontosul az anyagi javak több mint fele, míg az emberiség ötven százaléka az anyagi javaknak csupán egy százalékán osztozik. Vajon akik ma a javak nyolcvan százalékát birtokolják, kiben bíznak, s kikkel szemben bizalmatlanok? Vajon a felnőtt népesség két százaléka, akik az anyagi javak több mint felével rendelkeznek, mire mernek szabadok lenni?

Szöveg: Kodácsy-Simon Eszter

thiago-matos-731106-unsplash.jpg

Ökológiai válságunk egyik oka és egyben leginkább sokkoló jele is a javak egyenlőtlen elosztása. Ismerjük a négyötöd-egyötöd arány fordított megoszlását mind a víz, mind az élelmiszerekre nézve, de hasonlóan rossz a helyzet a termőföld, az erdő és más természeti javak esetében is. Az egyenlőtlen elosztás azonban leginkább az anyagi javaknál mutatható ki: a világon élő felnőttek két százalékának kezében összpontosul az anyagi javak több mint fele, míg az emberiség ötven százaléka az anyagi javaknak csupán egy százalékán osztozik.

Tovább

Fabricius Gábor: A dialógus az egyetlen lehetőség

„Ha az identitásomat kellene meghatároznom, egészen elöl áll a protestantizmus. Azt mondhatom, hogy meghatározóbb ez, mint a nyelvhez való kötődés" – mondja Fabricius Gábor mediadesigner, filmrendező, író, akinek felmenői között tizenegy evangélikus lelkész szerepel. A protestantizmus ma szerinte az ügyekért való hiteles kiállásban, a munkához való hozzáállásban és abban képviselhet erőt, ahogyan fontos ügyekben diskurzust formál. Nagyinterjúnk.

Szöveg: Kézdi Beáta | Fotó: Magyari Márton 

fabricius_gabor_20180918-22.jpg

Nagy múltú evangélikus családból származik, Soprontól a Felvidékig találunk evangélikus Fabriciusokat, illetve a családhoz kötődő épületeket, temetőkben sírokat. Ön mennyire tartja számon a gyökereit?

A nyíregyházi vonalról még nem hallottam, a sopronit ismerem. 1592-ből való az első dokumentum a családunkról ebben az országban. Időről időre vannak olyan családtagok, akik a családtörténet kutatással foglalkoznak, most éppen édesapám. A múltszázad elején pedig Fabricius Endre kutatott, és ő az egész anyagot le is adta – érdekes módon – a Mezőgazdasági Múzeumba, így most minden eredmény és dokumentum ott van. Az internet még izgalmasabbá tette a családtörténet kutatását, mert sok újabb anyag, kapcsolódás került elő. Mindebből a klasszikus vonatkozásokon túl, a számomra érdekes kérdések egy részről a protestantizmus missziója és kialakulásának története, illetve az értelmiség-polgárság története Közép-Európában. Ez más történet, mint az arisztokrácia története, sokan keverik. Tizenegy lelkész volt évszázadok alatt a családban, később megjelentek mérnökök, orvosok, jogászok. Mai szóhasználattal mondhatjuk, hogy évszázadok óta értelmiségiek voltak a Fabriciusok.

Hogyan mutatható ki a családja történetének és a protestantizmus alakulásának kapcsolata a térségben? Kifejtené ezt kicsit bővebben?

A történelem személyes történetek összessége. A család a reformációt követően elkötelezett lett az új szellemiség terjesztésének munkájában. Mi is ez? A „protestálás”, végső soron etikai állásfoglalás a hatalmi, gazdasági és személyes visszaélés formái ellen. Abban az időben ez a Római Katolikus Egyházat érintette. Róma maga volt a visszaélés: előjogok, adók, búcsúcédulák, hierarchia, dogmatikus status quo. Az, hogy voltak, akik szóltak, hogy bocs, ez nem tetszik, Európának ebben a sarkában nem egyértelmű attitűd. Mondjuk Hollandiában a civil-szféra, polgárság erejét mutatja, hogy ez a kapcsolat a realitással a társadalmi együttélés mindennapos része volt és máig is az.

Mennyire volt mindennapos az otthonukban az evangélikus ősökről, a hitről beszélni?

Ez nem kerül szóba, hanem értékrendként van jelen, azt mondanám láthatatlanul.

Számomra, ha az identitásomat kellene meghatároznom, egészen elöl áll a protestantizmus. Azt mondhatom, hogy meghatározóbb ez, mint a nyelvhez való kötődés.

Amikor évekig Londonban éltem és egyetemen tanultam, angolul szólaltam meg, de a gondolkodásom logikája, az értékrendem maradt. Ebből is látszik, hogy az ember kulturális háttere, orientációja eltörölhetetlen. El tudom magam képzelni egy másik országban, másik kultúrában élve, úgy, hogy ez az értékrend nem változik. Mindez azért is érdekes, mert a család német háttere okán a család tagjai a 19. századig kevésbé beszéltek magyarul.

Tovább