Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

A legtöbben nem tudják, hogy Jézus születését ünnepeljük karácsonykor

Megkérdeztük az utca emberét

2018. december 21. - KötőSzó

Református teológus szerzőnk a debreceni adventi vásárban és az egyik nagy bevásárlóközpontban kérdezősködött arról, hogy miről szól a karácsony és hogy kicsoda Jézus/Jézuska. Meglepő válaszok születtek, és a leglelkesebben egy hétéves kisfiú nyilatkozott. A megkérdezettek többsége tudta, hogy a kereszténység tanítása szerint Jézus a Megváltó, a Messiás, Isten fia, mégsem kötik őt karácsony ünnepéhez.

Szerző: Prém Alexandra

48377886_787697464915206_3167498295870226432_n_1.jpg

Arra voltam kíváncsi: mennyire tudják az emberek, hogy mit ünneplünk karácsonykor, és hogy valójában ki is az a „Jézuska”, akit ebben az időszakban annyit emlegetünk. Nem hívő családban nőttem fel, karácsonykor nem mentünk templomba, és nem olvastunk Bibliát sem. Mégis hallottam Jézuskáról, ahogy a legtöbb ember és gyerek hall róla, hiszen visszatérő alakja a karácsonyi énekeknek, és a tévében is gyakran vetítenek ebben az időszakban bibliai történetet feldolgozó filmeket, és az ajándékokat is általában „ő hozza”. Ezért érdekes kérdés, hogy egy keresztény kultúrkörhöz tartozó társadalom tagjai mennyire tudatosak abból a szempontból, hogy miért ünnep ez az ünnep. A debreceni adventi vásárban és az egyik nagy bevásárlóközpontban kérdezősködtünk két kérdést feltéve mindenkinek: Miről szól a karácsony?, és Kicsoda az a Jézus vagy Jézuska?

Ez nyilván nem reprezentatív felmérés, mégis érdekes eredmények születtek. Voltak, akik nem vállalták a válaszadást, de akadt olyan is, aki szívesen beszélgetett velünk hosszasan. Mindenféle korosztályból szólítottunk meg embereket: középiskolásokat, fiatal felnőtteket, nyugdíjasokat, családokat és egy általános iskolás kisfiú is szívesen válaszolt, méghozzá meglepő pontossággal a család többi tagját megelőzve. Édesanyja szerint a karácsony a szeretet ünnepe. Viszont nehéz kérdésnek ítélte meg azt, hogy kicsoda az a Jézuska, akit ilyenkor emlegetni szoktunk. Ekkor az iskolás kisfia fölkiáltott: „Én tudom! Isten!”

Meglepő volt az a felismerés, hogy a megkérdezettek többsége bajban volt, amikor arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy miről szól a karácsony, ezzel szemben a többség mégis meg tudta mondani, hogy kicsoda Jézus/Jézuska. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ismerik az ő személyét, tudják, hogy a kereszténység tanítása szerint ő a Megváltó, Messiás, Isten fia vagy Isten – ezeket a megnevezéseit használták –, mégsem kötik őt a karácsony ünnepéhez.

Tovább

Ne a törvény betűjét, hanem az emberek lelkét nézzük – Beszélgetés Fabiny Tamással és Prőhle Gergellyel

Karácsonyi podcastadásunkban dr. Fabiny Tamással, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspökével és Prőhle Gergely országos felügyelővel beszélgettünk az elmúlt hónapok eseményeiről, a most zajló tüntetésekről, a hajléktalanokat érintő rendeletről és egyházunk ehhez kapcsolódó, Márton-napi felhívásáról, valamint arról, hogy mi lehet karácsony valódi üzenete ebben a felfokozódott, megosztott helyzetben.

2-3-min.jpg

Az evangélikus egyházvezetőket elsőként Nagy Szabolcs, a Kötőszó blog szerkesztője kérdezte arról, mit gondolnak a tüntetésekről, illetve Beer Miklós katolikus püspöknek a vasárnapi tüntetésen felolvasott üzenetéről: ők vajon mit üzennének a tüntetés szervezőinek, résztvevőinek. Fabiny Tamás elnök-püspök válaszában Beer Miklós védelmére kelt: „Meglepődtem, amikor hallottam, hogy levelet írt a tüntetőknek. Nagyon fontos volt a püspök békére és megnyugvásra irányuló üzenete a szolidaritás kifejezése mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy jó ügyért méltóságteljesen álljanak ki a résztvevők, karácsonyhoz méltó módon és emberhez méltó higgadtsággal. Szomorúan tapasztaltam, hogy ezt az üzenetet sokan nagyon egyoldalúan érzékelték. Némelyek hajlamosak ilyenkor zászlóra tűzni, hogy no lám, itt egy püspök, aki minket támogat, de némelyek – talán még hangosabban – számonkérték – elég csúnyán – Beer Miklóst, elhallgatva azt, hogy ő a békességért emelt szót, és a részvétel tényét püspökhöz méltatlan tettként értelmezték. Én meg szeretném védeni ebben az összefüggésben Beer Miklóst. Azt gondolom, hogy ő egy hiteles személyiség, és nagyon vigyázni kell arra, hogy ne forgassák ki a szavait. Magam is többször átéltem ezt, ezért is tudok együttérezni most vele.”

Tovább

Ne féljetek! – 2018 karácsonyi üzenete a világ evangélikusainak

Az örömhír, hogy ebben időszakban ismételten Jézus születését ünnepeljük, sarkallja arra a keresztényeket világszerte, hogy odaadóbban szolgálják az emberiséget, akkor is, amikor félelem ébred bennük a mindannyiunkat körülvevő veszélyek miatt. Ez a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) üzenete az idei karácsonyra.

Forrás: LWF | Fordítás: Kósa Amy

Ne féljünk a másik embertől!

Az LVSZ elnök-püspöke, dr. Musa Panti Filibus egy Lukács evangéliumában található radikális üzenetre alapozza az evangélikus közösség biztatását a félelmek elvetésére: „Ne féljetek!”

„Nem engedhetjük, hogy a félelem megzavarja az emberek békés együttélését, legkevésbé egy olyan világban, ahol a földrajzi határok már nem feltétlenül választanak el minket” – inti az LVSZ elöljárója a szervezet száznegyvennyolc tagegyházát. „Ha megnyílunk olyan emberek felé, akiket idegeneknek tartunk, mert más vallásból, kultúrából vagy helyekről jönnek, mint mi, az csak akkor válik hihetővé, ha először eloszlatjuk a félelmeinket” – teszi hozzá.

Krisztus születésének híre sarkallja arra a keresztényeket, hogy szolgálják az emberiséget, de ehhez le kell vetkőzniük a félelmüket, amely gátja lehet a közbeavatkozásnak. Annak, hogy szembeszálljanak olyan mozgalmakkal, amelyek az élet teljességének megértését akadályozzák” – hangsúlyozza Musa Panti Filibus. Mindezt szülőhazájával, Nigériával kapcsolatban is aláhúzza: bizonyos régiókban „a közösségek megosztottá váltak etnikai és vallási kérdések miatt csak azért, mert félnek egymástól.”

A LVSZ érseke ezzel zárja gondolatsorát: „Hadd ismételjem meg az angyal szavait: »Ne féljetek!«

Borítókép: Az LVSZ 2018-as karácsonyi üdvözlőlapja, amely egy bogotai (Kolumbia) betlehemest ábrázol.

„Arról az Istenről énekeltem, aki felemeli a megalázottakat”

Az exalkoholista, tetovált lelkésznő első adventje

„Az egyházi év ünneplése azt jelenti, hogy az életünk beleszövődik Jézus Krisztus történetébe olyan módon, hogy a mi saját életünknek és az ő világának az anyaga szent szövetté válik. Ez az összefonódás tette lehetővé egy újonnan kereszténnyé váló fiatal nőnek, hogy meglássa Jézust egy AIDS-ben haldokló ember tönkrement testében, mert azon a héten, néhány nappal korábban hallotta Jézus anyját énekelni arról, hogy Isten betölti a szűkölködőket, és felemeli a mélységben levőket. És ahogyan ez a fiatal nő Jézus anyjának énekét énekelte, elkezdte meglátni Jézust magát." 

Szöveg: Nadia Bolz-Weber

photo-1528858340638-cbd616016237.jpg

Amikor először vettem részt adventi alkalmon, fogalmam sem volt, hogy miről van szó. Alig egy hete mentem feleségül egy evangélikus teológushallgatóhoz, és Eugene-be, Oregonba költöztünk, hogy a férjem megkezdje gyakorlati évét az ottani evangélikus gyülekezetben. A templom egy zöld dombon állt, körülötte pedig ezerkilencszáznegyven házikó. Ezek egyike lett a mi egyszobás kis otthonunk arra az évre, amíg a férjem, Matthew kipróbálta, milyen is lelkésznek lenni egy csomó igazi, hús-vér templomba járó ember között.

Amire igazán emlékszem 1996-ból ezzel az adventtel kapcsolatban, az a vespera éneklése. Sosem voltam korábban énekelt liturgiás esti áhítaton, és amit a vesperáról és matutinumról (énekelt liturgás esti és reggeli áhítat) tudtam, az mind filmekből származott: úgy láttam, hogy a középkori Európában a szerzetesek és apácák igyekeztek betartani az imaórák szigorú rendjét. Ha valaki éppen elkésett, vagy megzavarta az alkalmakat, akkor az elöljáró anya (vagy valami hasonló) megfeddte őt, és felmosatta vele a mosogatóhelyiség padlóját. Nem tudom, hogy ezek a képek pontosan melyik filmből villanhattak fel bennem, A repülő apáca sorozatból, A rózsa nevéből, a Cadfael testvérből vagy éppen A muzsika hangjának nyitójeleneteiből, de azt tudom, hogy ennyi volt az összes ismeretem a témában.

Komolyan, fogalmam sem volt arról, hogy emberek a modern időkben is csinálnak ilyeneket, vesperát vagy matutinumot, ráadásul anélkül, hogy különböző liturgikus ruhákba öltöznének hozzá. Mégis, az adventi esti liturgikus imádság Eugene-ben, az Egyesült Evangélikus Gyülekezetben, az egyik legszebb dolog volt, amelyet valaha átéltem.

Tovább

A kereszténység kizárólag Jézust szolgálja

Hitler hatalomra jutása után, 1934 májusában evangélikus, református és az uniált egyházhoz tartozó teológusok gyűltek össze Barmenben, hogy felemeljék szavukat a nemzetiszocialista ideológia ellen. A Barmeni teológiai nyilatkozat – vagy hitvallás, ahogy sokan nevezik – kiáll amellett, hogy az egyháznak egyetlenegy alapelve van: Jézus Krisztus, és ezt nem befolyásolhatja vagy szabhatja át kénye-kedve szerint az államvezetés saját céljaira felhasználva. A nyilatkozat szövege ma is fájóan aktuális. Teljes terjedelmében, Juhász Tamás fordításában közöljük.

nazialtar.jpg

1. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló… Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik…” (Jn 10,1.9)

A Szentírás azt tanúsítja, hogy Istennek egyetlen igéje van: Jézus Krisztus. Csak reá kell hallgatnunk, életünkben és halálunkban csak benne kell bíznunk, és egyedül neki kell engedelmeskednünk.

Elvetjük azt a hamis tant, amely szerint az egyház, igehirdetése kiindulópontjául ezen az egyetlen igén kívül vagy őmellette más eseményt vagy hatalmasságot, más kifejezést vagy igazságot is Isten kijelentésének tekinthet.

Tovább

Hetven év után is: Minden ember méltósága számít

Hetven éve, 1948. december 10-én fogadta el az Egyesült Nemzetek Szervezete az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, ezért december 10-e az emberi jogok világnapja. Ennek alkalmából a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) arra biztatta a tagállamok globális szövetségeit, hogy erősítsék meg a nyilatkozat és a szabadság, igazság és béke megőrzése iránti elkötelezettségüket. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) elnök-püspöke pedig azt hangsúlyozta: az emberi jogok egyetemes nyilatkozata hitünk egyik legfontosabb alapelvét érvényesíti a jog eszközével: azt, hogy minden ember Isten egyedi teremtménye, képmása és hasonlatossága.

Forrás: LVSZ/Kötőszó 

photo-1544038659-12337883d216_2.jpg

„A keresztény hívő ember számára több okból is fontos, hogy megemlékezzünk erről az évfordulóról. Az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata ugyanis emberi civilizációnk egyik legfontosabb alapdokumentuma, mely a jog eszközével érvényesíti hitünk egyik legfontosabb alapelvét: azt, hogy minden ember Isten egyedi teremtménye, így minden ember egyaránt értékes személy, akit a Teremtő »saját képére és hasonlatosságára« alkotott. Hisszük azt is, hogy Krisztus Urunk a kereszthalálával és feltámadásával minden embert megváltott. A teremtés és megváltás alapján valljuk, hogy nem lehet különbséget tenni ember és ember között, hanem minden személy életét és méltóságát tiszteletben kell tartanunk és védelmeznünk kell. A nyilatkozat 18. artikulusa a lelkiismereti és vallásszabadság jogát is deklarálja, mely számunkra, protestánsok számára, akik az évszázadok során annyit küzdöttünk a vallásszabadságért, különösen is nagy érték” – mondta el a Kötőszó megkeresésére Fabiny Tamás elnök-püspök.

A LVSZ arra szólítja fel a tagállamok globális közösségeit, hogy őrizzék az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglaltakat

Az LVSZ arra biztatta a tagállamok globális szövetségeit az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata megírásának hetvenedik évfordulóján, hogy erősítsék meg a nyilatkozat és a szabadság, az igazság és a béke megőrzése iránti elkötelezettségüket. Egy közös nyilatkozatban az LVSZ elnök-püspöke, Musa Panti Filibus, és az LVSZ főtitkára, Dr. Martin Junge lelkész a nyilatkozatot „minden ember és nemzet közös alapja”-ként méltatták.

Tovább

Mit jelent az advent ma nekem?

Adventi meditáció

Azt szeretném, ha ez az advent – miközben az ünnepre való készüléssel és várakozással telik – arról szólna, hogy mik azok a dolgok a hétköznapokban, melyek jobbá, örömtelivé teszik az életet.

Szerző: Csaba Réka

john-christian-fjellestad-475092-unsplash.jpg

Amikor advent első vasárnapján, melyet sok év után végre újra a szülőfalumban töltöttem, a délután egyik legpuhább pontján, valahol a nappal és az este, a világosság és sötétség között félúton felvettem a kabátom, hogy indulhassunk az esti misére, eszembe jutott egy több mint húsz évvel ezelőtti délután.

Ugyanezen az ajtón kinézve, ugyanezzel a szántófölddel és kis erdővel a háttérben és ugyanennyi elektromossággal a levegőben megláttam az az évi első hópelyheket. Kisiskolás lehettem, sötétzöld, virágos, bélelt kapucnis, kicsit pufi kabátom volt, lefelé bővülő, igazi királylányos viselet, de egyben komoly és méltóságteljes is. Akkoriban persze nem használtam ezeket a szavakat, de ma így mondanám. És legfőképpen olyan meleg volt, hogy bár gyakran a szenteltvíz is belefagyott a márványba, nem fáztam a templomban. 

Tovább

Adj ajándék helyett élményt: tele vagyunk ötletekkel

Az édességmennyiség csökkentése az egészséges táplálkozás miatt fontos, a kevesebb tárgyi ajándék pedig azért, hogy tanuljuk és tanítsuk meg értékelni mindazt, amink van. Ezért az ajándékok hierarchiájában idén nálunk az élményajándékok kerültek az első helyre – a megvásárolható tárgyak rovására. Nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is jár az élmény, fontos azonban, hogy mindez a megajándékozott fél vagy a kapcsolat épülését szolgálja. Ehhez adunk ötleteket!

Szerző: Prém Alexandra

pexels-photo-269370.jpeg

Ha mégis tárgy ajándékozása mellett döntünk, érdemes olyasvalamit választani, amire a másiknak igazán szüksége van, vagy olyat, amiről tudjuk, hogy valóban fog neki örülni. Érdemes azonban kipróbálni azt is, hogy nem eszközöket és tárgyakat ajándékozunk egymásnak, hanem élményt. Az élmény – főleg, ha közös időtöltés kapcsolódik hozzá – építi a kapcsolatokat. Karácsonyra, születésnapra is jó ötlet az élményajándék, de adventi naptárnak is csodás gyerekeknek vagy akár a párunknak is. Csak legyünk kreatívak!

Tovább

Így énekeltek a magyarok a világ evangélikusainak

Éneklő kalendáriumot indított advent alkalmából a Lutheránus Világszövetség (LVSZ). Honlapjukon és Facebook-oldalukon különböző nemzetségek adventi-karácsonyi énekei csendülnek fel. A Magyarországi Evangélikus Egyház is részt vett a kezdeményezésben az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) énekkarának szereplésével. A kórusvezetők – Fekete Anikó és Finta Gergely – az „Ó jöjj, ó jöjj, Üdvözítő” kezdetű korált választották, hogy bemutassák a magyarországi evangélikusok adventi énekei közül az egyik legszebbet.

vlcsnap-error861.jpg

A videón hallható ének egy 17. századi német dallam („O Heiland, reiß die Himmel auf”) magyar, népi változata. Szövege advent negyedik vasárnapjának gondolatmenetét követi, kifejezve Jézus mennyei és földi származását, isteni és emberi mivoltát. A felvétel helyszíne az EHE 2004-ben átadott kápolnája. Itt tartják a teológusok a napkezdő és záró áhítatokat, a közösségi alkalmakat és a konferenciákat. A tér meghatározó része az oltár mögött elhelyezkedő, Mezősi Eszter által tervezett, nagy üvegablak.

Tovább

A szárnyaszegett emberek reménye

Adventi meditáció

Az a reményem, hogy a gyülekezeti közösségben Istenre találó emberek is megerősödnek, és lesz terük, idejük, lehetőségük arra, hogy megismerhessék Jézus történetét. Megismerhessék ezen keresztül, hogy honnan jönnek, és hová tartanak. Megláthatják, hogy a szárnyaszegett embereknek is van lehetőségük az új kezdetre, új célokra. 

Szerző: Bolba Márta józsefvárosi evangélikus lelkész

john-towner-117317-unsplash.jpg

Amikor a líceumban tizenöt éves koromban meghallottam, hogy a katolikus osztálytársaimnak a reménységről kell írniuk a házi feladatot, azzal szembesültem, hogy én még a kérdést is nehezen tudom értelmezni. Mi az én reményem? Mit is írhatnék?

Ahhoz, hogy válaszolhassak erre a kérdésre, tudnom kéne, hogy most milyen helyzetben vagyok. Milyen jövőképeket látok magam előtt? Honnan jöttem, és hová tartok?

Akkor még nem volt ilyen rálátásom a saját életemre, a saját történetemre sem. Ez a furcsa szó idegenül hatott. Talán egyfajta tiltakozást is kiváltott belőlem, hiszen azt társítottam a reménykedés kifejezéshez, hogy valaminek kevés az esélye. Valami nagyon nem jó, és a kulcs nem az én kezemben van, hanem reménykednem kell, hogy jóra forduljanak a dolgok.

Tovább