A parlament által elfogadott 2026. évi LI. – az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének teljes körű feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló – törvény értelmében november 4-én a levéltár dokumentumainak egy része az interneten hozzáférhetővé és kereshetővé válik. 6-os kartonokról, mágnesszalagokról, B-dossziékról szólnak a hírek. De vajon milyen információkat hordoznak mindezek? És mit tehet az evangélikus történész és a lelkigondozó, hogy a lehető legtisztességesebben menjen végbe a feldolgozás? A Kötőszó-podcast legutóbbi adásában ezekre a kérdésekre is kereste a választ Mirák Katalin történész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának elnöke és Joób Máté evangélikus lelkész, lelkigondozó, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének habilitált egyetemi docense.
A beszélgetést vezette és a leiratot szerkesztette: Kézdi Beáta | Fotó: Magyari Márton

– A pártállami állambiztonsági dokumentumokat illetően mennyiben lesz más a helyzet november 4. után, mint addig volt?
Mirák Katalin: Kétségtelenül új helyzet áll elő: a törvény által meghatározott iratokhoz digitális formában bárki korlátozások és regisztráció nélkül hozzáférhet majd a Nyitottaktak.hu weboldalon. Hozzá kell tennem, hogy ezeknek az iratoknak a jelentős többsége eddig is nyilvános volt, csupán a hozzáférés módja volt bonyolultabb: a levéltárban el kellett indítani egy tudományos vagy állampolgári jellegű kutatást, ehhez kérelmet, támogatói nyilatkozatot kellett beadni. Ez most leegyszerűsödik, azaz a korábbinál többen és egyszerűbben férhetnek majd hozzá sokkal több adathoz. Az említett iratok a tervek szerint egyébként két lépcsőben fognak felkerülni az internetre: november 4-én a 6-os kartonok, a mágnesszalag „H” jelű, azaz hálózati adattára és a beszervezési dossziékat nyilvántartó B-naplók lesznek elérhetők, 2027. februárban pedig – a kommunizmus áldozatainak emléknapjára igazítva – a beszervezési (B-) dossziék is nyilvánossá válnak a weboldalon.
– Fontos lenne tisztázni a fogalmakat. Egy korábbi alkalommal már megtudhattuk, hogy például Káldy Zoltán 6-os kartonja mostanáig nem ismert, de vannak más iratai, ezek alapján lehetett kutatni az állambiztonsági tevékenységét. Milyen dokumentumtípusokról beszélünk pontosan?
M. K.: Mindhárom a belügyi szervek nyilvántartási rendszerének legalapvetőbb iratfajtája. A 6-os kartonon a sikeres, illetve a sikertelen beszervezés alapadatait rögzítették, a H-adattár hasonló jellegű adatokat tartalmaz. A beszervezési (B-) dossziékban gyűjtötték azokat az iratokat, amelyeket a hálózati személyekről – hétköznapi szóhasználattal őket szokás ügynököknek nevezni – a beszervezésük során az állambiztonság összegyűjtött; például beszervezési tervet és javaslatot, munkáltatói jellemzést, a szomszédoktól származó információkat összegző környezettanulmányt. Itt helyezték el a beszervezett személy együttműködési nyilatkozatát is.
– Mire szolgáltak az úgynevezett B-naplók?
M. K.: Ezekben tartották nyilván a beszervezési dossziékat. Öt kötet fog most ezekből felkerülni a weboldalra, a 15–19. számú
kötetek. Ezek azonban a pártállam belügyi működésének csupán néhány évét fedik le: 1956 októberétől 1962. júliusig. Újabb komoly előrelépés 2027. februárban lesz, amikor a nyilvántartó kartonoknál „olvasmányosabb” B-dossziék is elérhetők lesznek.
– Mit tudhatunk a mágnesszalagok adatairól?
M. K.: Számomra kérdéses, hogy ezekkel a weboldal majdani használói mit tudnak kezdeni, hiszen néhány soros, nehezen értelmezhető kódokról, töredékes formában megmaradt adatokról van szó. Ezeket 1990 januárjában mentették le a már akkoriban is meglehetősen elavultnak számító mágnesszalagokra. Ezeket a hetvenes években használták; a nyolcvanas években a mágneslemez volt használatban. 2009-től 2017-ig megtörtént a mágnesszalagok adatállományának lementése, olvashatóvá tétele és papírra nyomtatása. A weboldalon tájékozódóknak valóságos kódfejtésben lesz részük.
– És a 6-os kartonokon mit láthatunk majd, mi volt a funkciójuk?
M. K.: A 6-os kartont a beszervezettekről állították ki, és a hálózati személyek nyilvántartását szolgálta. Szerepelnek rajta az illető személyes adatai, a fedőneve, a beszervezés időpontja, a beszervezést végrehajtó tiszt neve, rangja, az úgynevezett foglalkoztatási vonala, a keletkezett iratanyagok – dossziék – nyilvántartási száma. E karton alapján tehát a hálózati személy beazonosítható. Fontos tudni, hogy a beszervező tiszt a meghiúsult beszervezési kísérletről is köteles volt 6-os kartont kiállítani.
– Egy 6-os karton alapján tehát nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni az érintettnek az állambiztonsági tevékenységéről?
M. K.: Nem, a teljes tevékenységnek ez csak egyetlen, de kétségtelenül az egyik legalapvetőbb dokumentuma. Sokszor kutatóként is nehéz, a családtagoknak meg végképp nehéz lesz értelmezni, hogy mi mit is jelent, ténylegesen miből állt a titkos kapcsolat, valójában mit csinált a nagyapám, a szomszédom, a presbitertársam – merthogy itt nagyon sokféle ismeretségi kör is bekerül a látókörünkbe.
Joób Máté: Nemcsak egyszerűen arról fogunk információt kapni, hogy kiket próbáltak beszervezni, és kiket sikerült, hanem ennek az egész titkos állambiztonsági rendszernek a működéséről is meg fogunk tudni valamit.
– „Egy név még nem egy egész történet” – fogalmaz Joób Máté a Hét kapaszkodó családoknak – Amikor egy hozzátartozó beszervezése vagy annak kísérlete ismertté válik című írásának a második pontjában. Ha egy mondatban kellene summázni az elmúlt húsz év kutatói munkáját, ez nagyon találó mondat. Mit gondol erről a történész?
M. K.: Ez biztosan így van. Egyikünk élete sem írható le egyetlen mondatban, egyetlen 6-os kartonnal, jelentéssel. Az evangélikus tényfeltárás a kezdetektől fogva arra törekszik, hogy az egymondatos ügynöközés, a címkés megállapítások helyett lehetőleg minél részletesebb és árnyaltabb képet adjon a lelkészek, püspökök, teológiai tanárok hálózati múltjáról.
J. M.: Nagyon fontos feladatnak tekintem, nemcsak egyházi szinten, hanem össztársadalmi szinten is, hogy valahogy attól a megközelítéstől próbáljunk elrugaszkodni, hogy itt tényeket tárunk fel, vagy éppen valakinek az érintettségét tárjuk fel. Próbáljunk a személyre tekinteni, a tényközpontúságtól jussunk el a személyközpontúságig. Ezúttal szerintem a társadalom és az egyház is lehetőséget kap arra, sok-sok évvel a rendszerváltás után, hogy ezt közös ügynek tudjuk tekinteni, amivel mindannyiunknak foglalkozni kell. A történésznek történészi módszerrel, a lelkész pedig próbáljon figyelni a gyülekezetében mindazokra a családokra, érintett személyekre, akik ezzel a kérdéssel találkozni fognak november 4-én és az azt követő időszakban. Ez a közös múltunk, amit együtt kell feldolgoznunk: együtt kell kérdéseket feltenni.
– Hogyan dolgozik a történész? Melyek azok az alapvetések, amik mentén zajlik a tényfeltárás?
M. K.: Ez a munka 2005-ben kezdődött el. Az év februárjában „Szakértő 90” „aláírással” nyilvánosságra került egy ügynöklista kétszáztizenkilenc névvel, közöttük hét evangélikus személy is szerepelt. Az egyházvezetés akkor döntött úgy – és később ezt az országos közgyűlés is megerősítette –, hogy felállít egy szakértői bizottságot: derítsük ki, mennyi az igazságtartalma ennek a listának. Innen indult el a munka, ami esetenként valódi nyomozás. Ne úgy képzeljük el „az ügynökaktákat”, mint amik ott sorakoznak szép rendben a levéltárban, s csak be kell menni, leemelni őket a polcról, és akkor minden elénk tárul. Ellenkezőleg: a legtöbb esetben töredékekből, különböző helyeken fellelhető forrásokból kell összerakosgatni, szinte puzzle-ként azt, hogy egy-egy ember milyen módon vett részt ebben a titkos kapcsolatban, hogyan szervezték be, mi az, amit konkrétan leírt. Sokszor egyetlen nyom – például egy fedőnév, egy tartótiszti utalás, egy érdektelennek tűnő dossziészám – alapján tudunk elindulni. Jó esetben rábukkannunk a releváns iratokra, mert vannak – szerencsére fennmaradtak – több kötetre rúgó ügynökjelentések, dossziésorozatok is.

– Miért tartotta ezt fontosnak egyházunk, olyannyira, hogy a zsinat a munka mellé állt?
M. K.: Ez a döntés az egyház által felvállalt önvizsgálat és a múlttal való szembenézés egyik döntő állomása volt. Akkor már tíz éve zajlott a lusztrációs vita, az is kérdésként merült fel, hogy közszereplők-e az egyházvezetők. A 2005-ös, elég drasztikus külső nyomás – az internetes lista – megjelenéséig ennek a szisztematikus vizsgálatát nem vállalta fel az egyház. Az adott helyzetben azonban már nem térhetünk ki előle, mert ha nem mi, akkor mások fogják megírni a történetünket. 2005-ben a maga nemében máig páratlan és egy bizonyos mintát adó munka kezdődött el, ami persze több szempontból vitatható. Húsz év alatt sok buktatóval kellett szembesülnünk, számos kritika is éri a munkát. Más egyházak másként vélekednek arról, van-e létjogosultsága az egykori hálózati történetek beemelésének az egyháztörténet-írásba. Szerintem a kommunista diktatúra időszakára vonatkozóan e kettő elválaszthatatlan egymástól. Megismerni az árnyékos oldalakat is s azokat integrálni az egyház diktatúratörténetébe: ez az egyházi önismeret fontos lépése. Az egyház felnőttként tekint a múltjára.
J. M.: Nem azért van ez az ügy, mert beszélünk róla, hanem azért beszélünk róla, mert van. Nagyon nehezen tudtam mindig is elfogadni azt a gondolatot, hogy nézzünk előre, ne tekintsünk vissza, ne foglalkozzunk a múlttal. Mert a múlt itt van a jelenben, még akkor is, ha nem akarunk róla tudomást venni. Én ezért nagyon örülök, hogy akkor, 2005-ben volt olyan bátor az egyház vezetése, hogy ezt a folyamatot elindította. Más egyházaktól vagy világi körben mozogva sokszor hallom, hogy ez nagy bátorság és szükséges lépés volt. Többen megfogalmazzák azt is, hogy de jó lett volna, ha ők is korábban elkezdik ezt a fajta munkát a saját közösségükben, még akkor is, ha nagyon nehéz. Nagyon nehéz a múltnak olyan dolgaival szembesülni, amikre nem vagyunk büszkék, vagy amik kényszerből történtek, amiket nagyon nehéz utólag megmagyarázni.
A teljes adás felvétele megtekinthető a Magyarországi Evangélikus Egyház YouTube-csatornáján
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2026. november 1–8-i, 91. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvesbolt és Insula kávézóban (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

