Kötőszó

Hogy milyen egy keresztény, onnan is megközelíthető, hogy milyen biztosan nem egy keresztény. Ugyanis tapasztalatom szerint bármilyen csoport, közösség negatív megközelítése a tájékozatlanságnak, a téves berögződéseknek, a széles körben elterjedt sztereotípiák fenntartások nélküli befogadásának a következménye. Különösen így van ez, ha valaki alapvetően ellenérzéssel viseltetik mások iránt. Ilyenkor ezek a negatív társítások még hatásosabban vernek gyökeret az emberben, erősítve azt, hogy az ő megítélése a helyes. Manapság az információáradatban talán nehéz is elvárni, hogy mielőtt ítélkezünk, tájékozódjunk, miközben nagyon jó lenne, ha ez mégis megtörténne.

Szerző: Balczó Mátyás | Fotó: Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó Facebook-oldala

Négy évig dolgoztam egy budapesti borbárban, emlékeim szerint ez alatt az idő alatt nem volt nálam idősebb kollégám, jóval fiatalabb viszont annál több. Ha nem volt telt ház, egy-egy nyolcórás (vagy még hosszabb) műszak során általában lehetőség nyílt kicsit beszélgetni is egymással. Magamtól célzatosan én soha nem hoztam fel, hogy hívő vagyok, de előfordult, hogy egy-egy beszélgetés alkalmával ez is szóba került. Ilyenkor először egy kis meglepődést tapasztaltam (talán nem ilyennek képzeltek egy templomba járó keresztényt), ami viszont számomra örömteli volt, hogy az érdeklődés is megvolt a téma iránt, nagyjából a címben is szereplő kérdés mentén: milyen egy keresztény?

Emlékszem egy négy évvel ezelőtti ilyen beszélgetésre. Tudtam, hogy röviden, a helyzetnek megfelelő mélységben mit mondanék arról, hogy milyen is egy keresztény, milyen vagyok én, és ezt meg is tettem, de amolyan bevezető információs csomagként előtte megmutattam a kollégámnak a 2022-es gyulai Szélrózsa találkozó egyik napjának összefoglaló videóját. Azt, amelyikben a Blahalouisiana koncertjéről is voltak nagyon jó snittek. Tudtam, hogy ez az illető számára kapcsolódási pont lesz, hiszen ismerte is a zenekart, és a borbárban is gyakran hallgattuk. Őszintén meglepődött, hogy amit látott, az egy keresztény rendezvényen történt. Persze egy Szélrózsán nagyon sok minden más is van: lelki alkalmak, előadások, beszélgetések, reggeli és esti áhítatok, nyitó és záró istentisztelet; szerintem ezek egy néhány perces videóban összevágva nagyon jól mutatnak együtt.

Hogy milyen is a keresztény ember, egyáltalán, milyen is egy keresztény közösség, azt, mint cseppben a tenger, a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó is megmutatja. Azt, hogy a keresztény ember szinte minden tekintetben éppen olyan, mint bármilyen más ember a földön: szereti jól érezni magát, vágyik a társaságra, örül a találkozásoknak, sportol, zenél, koncertre megy, motorozik, beszélget, gondolkodik, elmélyül, csalódik, haragszik, megbocsát, foci-világbajnokságot néz, éjszakáig fenn van, aztán reggel álmos – a sor nagyon hosszan folytatható, akár azzal is, hogy keresztény és keresztény ember között nemcsak a felekezete szerint lehet különbség, de még bizony azon belül is.

A keresztény ember tehát szinte mindenben ugyanolyan, mint bárki más, de itt ez a szinte azért nagy jelentőséggel bír. Mert aki a keresztet nem csupán divatból viseli magán egy nyaklánc, fülbevaló vagy tetoválás formájában, és nem politikai indíttatásból hivatkozik rá, hogy aztán a mindennapi életben ellene menjen, annak a kereszténység azt jelenti, hogy az élete középpontjában Jézus Krisztus áll.

Az idei Szélrózsán is fellépett a Blahalouisiana, ezúttal is szuper koncertet adtak. Az ötnapos fesztivál izgalmas és szép kontrasztjaként hoztam magammal haza Sopronból két élményt: péntek este a fiatalok buliznak a Blahalouisiana koncertjén, másnap ugyanott ugyanők elcsendesedve, imádságban vannak együtt a késő esti gyertyafényes áhítaton.

Ilyenek is a keresztények, ilyenek is vagyunk.