Kötőszó

Egy keresztény honlapon nemrég láttam egy feliratot, amely így szólt: „Jézus nem baloldali. Jézus nem jobboldali. Jézus az út, az igazság és az élet.” Ez keresztény szemmel meggyőzően hangzik, de mit jelent a gyakorlatban, a közelgő választásokra nézve? Elvégre nem alternatívákról van szó: a bal- és jobboldali pártok helyett nem választhatjuk április 12-én Jézust, hiszen Jézus nem indul sem egyéni választókerületben, sem országos pártlistán.

Szerző: Dr. Joób Márk | Fotó: Freepik 

Az idézett felirat – véleményem szerint helyesen – azt fejezi ki, hogy a kereszténységet egyik politikai oldal vagy párt sem sajátíthatja ki, és mi, keresztények nem köteleződhetünk el vakon és feltételek nélkül egy politikai oldal vagy párt mellett. A keresztény etika arra kötelez minket, hogy körültekintően és felelősségteljesen, azaz lelkiismeretesen válasszunk. Ehhez szükségünk van a megfelelő lelkületre és a megfelelő ismeretre. A jézusi lelkület társadalmi vonatkozása legjobban a bibliai szeretetparancsban foglalható össze: Szeresd embertársadat, mint magadat! A megfelelő ismeretre pedig úgy tehetünk szert, ha nem engedünk a felületes szlogenek varázsának, hanem a dolgok mélyére megyünk, és megbízható forrásból származó, ellenőrzött információkat gyűjtünk. Ne legyünk naivak! A keresztény hit nem mentség a hiszékenységre a politikában.

A demokrácia fáradságos döntéshozatali eljárás, és mi, keresztények sem spórolhatjuk meg magunknak az alapos tájékozódás és a kritikus mérlegelés fárasztó munkáját. És nem bújhatunk ki a választásunk felelőssége alól sem, nem passzolhatjuk át a személyes felelősségünket másnak, egy papnak vagy egyházi vezetőnek sem. Azért nem, mert a keresztény etika értelmében minden cselekedetünkért – így a felelősségünk átpasszolásának kísérletéért is – személyesen minket terhel a felelősség Istennel szemben.

Amikor egy kormány vagy politikai párt teljesítményét, illetve programját kell felmérnünk, akkor a bibliai szeretetparancs értelmében azt kell megvizsgálnunk, hogy az adott kormány vagy párt milyen mértékben szolgálja embertársaink javát, mennyire tartja be a Tízparancsolatot, például a lopás és a hamis vádaskodás tilalmát és az olyan alapvető keresztény értékeket, mint az igazságosság.

Több bibliai történet kiemeli, hogy az embertársi szeretet megvalósításánál különösen oda kell figyelnünk a társadalom perifériájára szorult, kiszolgáltatott és segítségre szoruló emberekre. Ilyen például az irgalmas samaritánus története (Lk 10,25–37). Kulcsfontosságú szempont tehát, hogy miként bánik egy kormány a nemzet beteg, fogyatékkal vagy szegénységben élő tagjaival, milyen mértékben gondoskodik róluk és biztosít számukra humánus, az emberi méltóságnak megfelelő életkörülményeket.

Keresztény körökben gyakran hallom az érvelést, hogy arra a pártra érdemes szavazni, amely bőkezűen támogatja az egyházakat. Ez az érv azonban nem állja meg a helyét a keresztény etika fényében. Sőt a Bibliában arra találunk példát, hogy milyen nagy veszélyt jelent a pénz a keresztény közösségre: Júdás harminc ezüstpénzért árulta el Jézust a farizeusoknak (Mt 26,14–50).

Önző, a jézusi szeretetparanccsal ellentétes volna, ha mi, keresztények csak azért szavaznánk egy pártra, mert az támogatja az egyházakat, vagyis anyagi előnyünk származik belőle. Ha így tennénk, máris korrumpálna minket a pénz. Hiszen a keresztény etika alapján az embertársaink jóléte a döntő szempont a társadalmi-politikai viszonyok megítélésénél, különös tekintettel a kiszolgáltatott és segítségre szoruló emberekre. Ez a jézusi lelkület különböztet meg minket azoktól a korrupt politikusoktól és üzletemberektől, akik csupán a saját anyagi hasznukat tartják szem előtt.

Végül azt is hallottam már többször politikai összefüggésben, hogy keresztényként ne ítélkezzünk, hanem mutassunk példát a megbocsátásban. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell figyelembe venni. Egyrészt: az, hogy személyesen megbocsátom valakinek a politikai bűneit, nem jelenti azt, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy az illető társadalmi szinten következmények nélkül folytassa bűnös tevékenységét. A személyes megbocsátás keresztény erénye nem állhatja útját a társadalmi igazságosság érvényesülésének, amely ugyancsak keresztény erény.

Másrészt a megbocsátás feltétele az őszinte bűnvallás, amely a megtérés, vagyis a jó útra térés igyekezetével párosul. Jó példa erre a Bibliában Zákeus esete: a vámszedő Zákeus, aki hosszú éveken át meglopta embertársait, és nagy vagyonra tett szert, megvallva bűnét ígéretet tett Jézusnak arra, hogy vagyona felét a szegényeknek adja, és a jogtalanul beszedett összegek négyszeresét fizette vissza a sértetteknek (Lk 19,1–10).

A szerző keresztény filozófus-közgazdász