Kötőszó

Kellemetlen velejárója az internethasználatnak az a töméntelen mennyiségű reklám, amelyet az ember nemigen tud kikerülni. Egy részük bizonyos esetekben, bizonyos összegű pénzért persze kivédhető, de a többi, a sok átverés vagy a teljes mértékben érdektelen termék, szolgáltatás, amely szembejön velünk, tényleg agyzsibbasztó tud lenni.

Szerző: Balczó Mátyás | Illusztráció: Freepik 

Elsőre felkacagtam, aztán valamiért mégis elgondolkodtatott a következő hirdetés: „Aranyos élethű robotnyuszi – a tökéletes húsvéti ajándék.” Ha azt veszem alapul, hogy hány szerencsétlen valódi nyuszi kerül majd idén húsvétkor is olyan családhoz, ahol egy ideig, néhány hétig, talán hónapig is élvezik a kis állat cukiságát, de aztán megunják, mert foglalkozni kell vele, ezért valahova továbbadják – akkor már lehet, hogy nem is rossz ötlet ez a robotnyuszi. Örülni fog a gyerek ennek is, ám nem kell etetni, nem termel bogyókat a szőnyegre, aztán ha elmúlik az újdonság varázsa, mehet a szekrény aljába a többi megunt játék közé, vagy oda lehet adni valakinek – a lényeg, hogy nem egy igazi nyuszi életével szórakoznak.

Bár megszoktuk, mert velejárója, de azért mégiscsak furcsa, hogy a húsvét, amely az emberiség életét, az élethez és halálhoz fűződő viszonyát alapjaiban megváltoztató eseményre rámutató ünnepünk, nyuszikkal meg színes tojásokkal jár párban. Persze tudom, értem, hogy bizonyos hagyományok valamiért, valahol kialakulnak, aztán elterjednek, mint ahogyan karácsonyfát sem állítottak, mondjuk, ezer évvel ezelőtt. Nem is akarok most egy nyúlellenes kiáltványt megfogalmazni. Azt viszont magam miatt is szeretném, hogy a közelgő ünnep kapcsán ne veszítsem el a fókuszt a lényegről. Ebben pedig furcsa módon éppen a robotnyuszi-hirdetés segített, annak is a két szava, a húsvét és az élethű.

Ez a két szó vonta magára a figyelmemet. Élethűnek lenni annyit jelent, mint valamire, ami él vagy élt, kísértetiesen hasonlítani. Valaminek vagy valakinek az élethű mása – gyakran ebben a formában használjuk a szót. Jó példa erre a világ több nagyvárosában megtalálható Madame Tussauds Múzeum, ahol híres emberek élethű viaszbábui fogadják a látogatókat.

A közelgő húsvétra tekintve az élethű kifejezést érdemes megtoldani egy odaillő szótaggal, hogy így az élethűség, a Krisztushoz hűséges élet felé irányítsuk szívünket és gondolatainkat. Nekem is nagyon nagy szükségem van erre, mert bár olvasom, hallgatom, hogy Isten mit jelentett ki számunkra egyszülött Fiában, az eszemmel tudom, hogy mit kellene tennem, hogyan kellene élnem, a hűségem mégsem teljes, mert éppen ember mivoltomból fakadóan meg-megbotlok a Krisztus-követés útján. Megbotlok, de közben hálát is érzek azért, hogy egyáltalán láthatom ezt az utat.

Mi, emberek nem úgy vagyunk Isten képmására teremtve, ahogyan a Madame Tussauds Múzeum viaszbábui a mi másunkra, hanem élettel telve, a mennyei Atya hűségének kegyelmében. Aki annyira hűséges hozzánk, az ő csetlő-botló, bűntől terhelt gyermekeihez, hogy ártatlan, szent Fiát áldozta fel értünk azért, hogy nekünk örök életünk lehessen.

Húsvét felé közeledve ennek a felfoghatatlan kegyelemnek a szent pillanata elé nézünk, tekintetünket pedig arra a különleges golgotai keresztre vetjük, amely addig – ahogyan Ordass Lajos fogalmaz A keresztfa tövében című könyvében – „mindig a véget jelentette. Csak ez az egyetlen kereszt nem. Ez kezdetnek bizonyult.”