Kötőszó

Rég nevettem ilyen jóízűen, miközben azt éreztem, hogy bár a téma igencsak pikáns, a látottak a jó ízlés határán belül maradtak. Alexandre Bisson Az államtitkár úr című fergeteges francia komédiája a Pesti Színházban háromórányi garantált szórakozás a nézőnek, de a színészeknek is igazi örömjáték. A darab 1895-ben íródott, de úgy tűnik, a dolgok sok esetben ma sem működnek másképp.

Szerző: Kézdi Beáta | Fotó: Dömölky Dániel
Az elvei mellett végletekig kitartó, ám így előléptetés nélkül maradó, hiú és nem is különösebben tehetséges férj, naiva feleség, jobb anyagi körülményeket szorgalmazó, a kártyákat néha ügyesen, néha rosszul keverő anyós, egy csoda szép és fifikás özvegyasszony és természetesen a nagytermészetű, pozíciókat hálából osztogató államtitkár úr, na meg a francia állam könyökvédős és kötényes kiszolgálói – ők történetünk alakítói.

Alexandre Bisson művét százharminc éve mutatták be a Vígszínházban nagy sikerrel, ám az előadás ma is élő, szórakoztató, pikáns társadalmi szatíra, láttatva a korrupció, a pozícióéhség természetét és azt, hogy – bár a férfiak aratják le a babérokat – valójában mindent a nők intéznek.

Főhősünk, De la Mare államtitkár úr egy ideig meg sem jelenik a színpadon, de hamar megtudjuk, hogy folyamatosan válogat a feltörekvő tisztviselők nőrokonai között, a légyottokat pedig előléptetéssel hálálja meg. Mindenki tudja és elfogadja, hogy itt az előrejutás záloga nem a tudás és nem is a szorgalom, hanem a gátlástalanság és a gerinctelenség, hiszen feleségek és unokahúgok tisztessége árán érkeznek csak a vágyott pozíciók. Ám eljön a pillanat, amikor a vezető változtatni akar… Azaz nem tehet mást… És természetesen ekkor is egy nő van a háttérben, de ezúttal egy kifejezetten okos nő.

Többnyire jót tesz egy társulatnak, ha másik színház rendezője érkezik hozzá. Máté Gábor pedig kihozta a legtöbbet ebből a találkozásból. A színészek tehetségük és humoruk legjavát adják. Így rendkívül jó látni Wunderlich Józsefet – a jólelkű vagy éppen melankolikus hős karakterek helyett – komikus szerepben brillírozni a kujonból lett szerelmes De la Mare államtitkárként.

Fesztbaum Béla kiváló komikus, Lambertine tisztviselőként most karakterébe újdonságot is hozva örvendezteti meg a nézőket. Hegyi Barbarát sem kell félteni, ha humorról van szó, Madame Mariolleként, Lambertine anyósaként ezúttal ő is újszerűen, más arcát mutatva hengerli le a nézőt. Madame Mariolle idősebbik lányának, Suzannénak a szerepében Kovács Patrícia a szépségével a teret betöltő, rafinált, mégis igazán jólelkű nőt alakít magával ragadóan. Szász Júlia butácska Gilberte-je – Madame Mariolle fiatalabbik lánya, Lambertine felesége – bájosan szende, de nem bugyuta. A szerepben keskeny mezsgyén kell járnia, ehhez pedig kell a jó arányérzék és tehetség, s ezekből a színésznőnél nincs hiány.

Kőszegi Ákos (Bouquet), Hirtling István (Chalardon), Telekes Péter (Liégeois), Ertl Zsombor (Lardillac, az államtitkár unokaöccse), Karácsonyi Zoltán (Bunel) a játékukkal találóan hozzák az államigazgatás sokféle gerinchajlású beosztottjának jellegzetes karaktereit. Üdítő és jól eltalált ellenpontjuk a szókimondó, ellenben a munkát azért szintén nem mindig a jó végén megfogó szakácsné, Adél szerepében Majsai-Nyilas Tünde.

Ambrus Zoltán fordítását felhasználva Kovács Krisztina rendkívül pergő és élő szöveggel örvendezteti meg a nézőt és a színészeket is. Ennek is köszönhető, hogy századfordulós, mégis mai történetet látunk megelevenedni elegánsan a színpadon Máté Gábor intelligens, jó arányokat megtaláló rendezésében.

Amit a mai magyar politikában látunk, az minden, csak nem szórakoztató. Bisson mégis megnevettet minket, és ez most igazán jólesik.