Tudom, hogy időnként még most is elbukom, tudom, hogy a Krisztus-követésben botladozom, de azt is tudom, hogy valójában micsoda teher volt korábban ítélkezőként élni, pusztán a saját meggyőződéseimhez igazítva meghatározni, hogy ki jó, és ki rossz ember. Mert én pontosan ilyen voltam, s mint ítélkező, vak. Vak a világra, vak a másikra, vak arra, hogy az Istenből eredő szeretet nélkül elveszek, vak arra, hogy Isten maga a szeretet.
Szerző: Balczó Mátyás | Kép: Angelo Trevisani: A vakon született ember meggyógyítása
Van abban valami izgalmas, amikor nem lelkész, de még csak nem is lelkészjelölt hirdeti az igét az istentiszteleten. Nálunk, az angyalföldi evangélikus gyülekezetben idén is előfordult már ilyen, ahogyan korábban, úgy most is a nyári szünetben, amikor a lelkészeink (akik házaspárt alkotnak) a szabadságukat töltötték.
Azért tartom izgalmasnak ezt a helyzetet, mert ilyenkor a nem Luther-kabátos „beugró” prédikátort a szószéken látva óhatatlanul eszébe jut a gyülekezeti tagoknak, így nekem is, hogy „akár én is végezhetném ezt a szolgálatot, hiszen én sem vagyok lelkész”. Ez a közös státusz, a nem lelkészség ad egyfajta különös kapcsolódást. Ebben a helyzetben kicsit még izgulok is az igehirdetőért, hogy a számára nem mindennapi szerepében jól teljesítsen, mindent jól csináljon. És így is történt: gyülekezetünk tagja, a Fasori Gimnázium hitoktatója, Károlyfalvi Zsolt kiválóan helytállt, igehirdetése nemcsak jól felépített volt, hanem igazán lelket megmozgató is.
Lehet, hogy valaki rosszallóan néz, amiért az igehirdetés alatt előveszem a telefonom, és elkezdek valamit irkálni, ezért most jelzem – utólag és előre egyaránt –, hogy ilyenkor nem bőszen csetelek valakivel, hanem éppen azt a mondatot írom le, amelyet az igehirdetés (számomra) kulcsgondolataként továbbérlelésre teszek el magamnak.
Ezúttal azt a részt vittem haza ily módon a templomból, amely Dietrich Bonhoeffertől idézve épült be a prédikációba: „Az ítélkezés vakká tesz, de a szeretet látóvá.” Azonnal magamra ismertem. Ebben a látszólag egyszerű kijelentésben, ebben a mindössze nyolc szóban ott van minden arról, hogy Jézus hogyan formálta az életemet, hogy pontosan mit végzett el bennem, hogy vakból hogyan tett látóvá. „Amikor ítélkezem, vak vagyok a saját gonoszságommal és a másikra vonatkozó kegyelemmel szemben” – olvasom a mondat folytatását Bonhoeffer Követés című könyvében, és hálát érzek. Hálás vagyok azért, hogy a hitre jutás, hogy a Krisztus-követés nem csupán egyszeri esemény, hanem folyamatos úton járás, amelyen számtalan módon lehetőség van emlékeztetni magamat, hogy ki voltam, és kivé tett feltétlen szeretete által az én Uram.
Tudom, hogy időnként még most is elbukom, tudom, hogy a Krisztus-követésben botladozom, de azt is tudom, hogy valójában micsoda teher volt korábban ítélkezőként élni, pusztán a saját meggyőződéseimhez igazítva meghatározni, hogy ki jó, és ki rossz ember. Mert én pontosan ilyen voltam, s mint ítélkező, vak. Vak a világra, vak a másikra, vak arra, hogy az Istenből eredő szeretet nélkül elveszek, vak arra, hogy Isten maga a szeretet.
Most, ahogyan ezeket a sorokat írom, éppen beérik a telefonomba bepötyögött tételmondat továbbgondolása, amikor eszembe jut a vak Bartimeus meggyógyítása. Mert én is egy Bartimeus voltam: vak ember mint ítélkező. Nem mondom, hogy a látásom már kristálytiszta, de látok, mert Jézus szeretete látóvá tett a világra, az emberekre, testvéreimre a teremtésben.
„Jézus megkérdezte tőle [Bartimeustól]: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.” (Mk 10,51–52)
Én is egy Bartimeus vagyok. Úton vagyok. Az egyetlen úton.
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2025. augusztus 3–10-i, 90. évfolyam 31–32. számában jelent meg. Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvesbolt és Insula kávézóban (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a kiado@lutheran.hu e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
