Három gondolatindító minielőadás a szolgálatba állás fázisairól: elhívás, kihívás, meghívás.
Elsőként Mózes elhívásának történetére (2Móz 3–4) irányította a figyelmet előadásában Varga Gyöngyi teológus, lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Teológia Tanszékének vezetője, aki a hallgatóságnak felvázolta azt a rendkívüli – hezitálással, értetlenkedéssel, ellenállással teli – párbeszédet, amely Isten és Mózes között játszódott le.
Akinek elhívása van, az kihívást is kap – szögezte le mondanivalója elején Járay Márton református lelkész, lelkigondozó, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi tanársegédje. A kihívás pedig egy vektorhoz hasonló: nemcsak eleje és vége, hanem iránya is van, ráadásul valamiféle erő is meghatározza.
Ha csodákat élünk át, hogyan történhetne meg, hogy ne beszéljünk róluk? – tette fel előadásában a kérdést Südy György, a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség felügyelője, miután őszintén szólt élete legmélyebb pontjairól: pánikbetegségéről, öngyilkossági gondolatairól és gyógyszerfüggőségéről, bizonyságot téve arról, hogyan szabadította meg ezektől Isten.
A három előadás az evangélikus presbiterek országos találkozóján (EPOT) hangzott el május 31-én Budapesten, a Hungexpo C pavilonjában. Az eseményen több mint kétezren vettek részt. A programmal a szervezők nemcsak a presbitereket kívánták megszólítani, hanem a gyülekezetek és intézmények munkatársait és azokat az aktív egyháztagokat is, akik valamilyen formában feladatot, felelősséget vállalnak a Magyarországi Evangélikus Egyház építésében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
