Kötőszó

„Soha nem fogok megnősülni” – írta Luther Márton 1524. november 30-án Georg Spalatinnak, majd 1525. április 16-án azt, hogy „gondolni sem bírok a házasságra”. Amikor ezeket vetette papírra, Luther már ismerte Katharina von Borát, hiszen a Nimbschenből megszöktetett apáca 1523 áprilisától Wittenbergben élt. Alig két hónappal később pedig már házasok voltak.

Szerző: Isó M. Emese művészettörténész, középkorász

Nem tudjuk, pontosan mi történhetett az alatt a pár hét alatt, de Luther Leonhard Koppénak június 17-én immár a következőt írta: „…az én fruskámnak a copfjába fontak, Istennek kedve támadt csodát tenni, hogy bolonddá tegyen…” Ennek megfelelően pár nappal korábban, 1525. június 14-én csendes szertartás keretében feleségül vette Katahrina von Borát.

Hitvallási gesztusból szerelmi házasság

Az Ágoston-rendi szerzetesből lett reformátor számos barátjának megírta a hírt, s egyben meg is hívta őket a június 27-én tartandó ,,menyecskekísérésre”. Ez volt az az ünnepi menet, amellyel az új asszonyt átkísérték a lányos háztól az új, férjével közös otthonukba, ahol megtartották a menyegzőt, és lakomát adtak a vendégeknek. Ebben az esetben id. Lucas Cranach házától a még üres ágostonos kolostorba vezetett az ünneplők útja. A tanúkról tudunk, és a meghívottakról is vannak adataink: nem más állt a pár mellett, mint a nagy festő és felesége, Barbara Brengbier, s Luther szülei és közeli barátai vettek részt az ünnepségen.

Luther a leveleiben arra hivatkozott döntésének megváltoztatásával kapcsolatban, hogy apja kérésének tett eleget házasságával; s arra is, hogy ez számára hitvallási gesztus, mellyel végleg leszámolt korábbi szerzetesi életével, hiszen nemcsak szavakban tart ki a cölibátussal szemben, de tettekkel is.

Írásaiban a reformátor egyébként sokat foglalkozott a keresztény házasság gondolatával, Katharinával való szövetségével pedig jó példával igyekezett elöl járni. A házaspárnak – erről is értesülünk – számos kritikával kellett szembenéznie, hiszen kettejük esetében nem egyszerűen a reformátorról, hanem egy kiugrott szerzetesről és egy megszöktetett apácáról volt szó. Bár Luther leveleiből mára közismert, hogy Katharinához fűződő kapcsolata nem szerelmi házasságként indult, mégis: tíz év alatt, 1534-ig végül hat gyermekük született. Közülük négy élte meg a felnőttkort.

Egy zajos nap a kolostorban

Ezek azok az adatok, amelyeket sokan ismernek, de mi az, amit még tudhatunk az esküvőjükről? Ismerjük a gyűrűiket: a reformátor feleségének ékszerei közül többet is viszontláthatunk id. Lucas Cranach festményeiről, és egyik gyűrűje ránk is maradt.

Ennek különlegessége a kialakításában és díszítésében rejlik. A rubinkővel ékesített műalkotáson az armatura Christit (Krisztus fegyvereit), azaz a passiójelvényeket látjuk. A gyűrűt a Megfeszített szenvedésének eszközei, azok a tárgyak, szimbólumok ölelik körbe, amelyek Krisztus elárulásához, kínzatásához és megfeszítéséhez kapcsolódnak. Katharina gyűrűje egy kis üzenetet, feljegyzést is rejt: pántjának belső, viseléskor takarásban lévő oldalára a házaspár nevének rövidítése mellett a kézfogójuk időpontját vésték.

A feleség gyűrűjével szemben Lutheré látszólag egyszerű, elegáns darab: drágakövekkel díszített pecsétgyűrűkre emlékeztető kialakítású köves ékszernek tűnik, voltaképpen azonban az „ikergyűrűk” típusához tartozik. A többrétegű iker-, avagy gimmelgyűrűk (a latin gemellus szó jelentése „iker”) rafinált szerkezetét két vagy három egymásba illő karikagyűrűből állították össze. A hagyomány szerint a jegyespár mindkét tagja egészen az esketési szertartásig egy-egy különálló, saját gyűrűt viselt, az ünnep során pedig a két ékszert összeillesztették, s lett belőle egy. Úgy tudjuk, hogy itt Luther viselte az ikergyűrűt. Abban is csak levéve, a két karikagyűrűt szétcsúsztatva vált olvashatóvá a bevésett felirat: „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” (Mt 19,6) A bibliai vers mellett az M L D betűk olvashatók: ez Luther Márton nevének rövidítése, jelezve azt is, hogy viselője a teológia doktora.

Nem tudjuk, házasságuk első napjaiban hogyan nézhetett ki a Bölcs Frigyestől ajándékba kapott ágostonos (vagy fekete) kolostor. Az biztos, hogy itt kapott helyet az id. Lucas Cranachtól esküvőjükre kapott házastársi portréjuk. A két kisméretű, mindössze tíz centiméteres, kerek formátumú (tondó) arcképeken a házastársak egymás felé fordulnak felsőtestükkel, de csak Luther tekint ifjú feleségére – talán nem véletlenül – borostás arccal; a mosolygó Katharina kinéz a képből, egyenesen a nézőre.

Ügyes választás a méret a festőtől: az arcképek alapos megtekintéséhez és ahhoz, hogy a szemlélő elmélyüljön a tekintetekben, kézbe kell venni a festményeket, feléjük kell hajolni, így bensőséges viszonyba kerülve a képmással, amelyet bizonyára csak a szeretett társ tarthatott így a kezében.

Tanúskodó tárgyak

Az esküvőre – a levelek alapján – nem tárgyakat kértek; fontosabb volt, hogy a rövid idő alatt megszervezett ünnepi vendéglátás méltó lehessen, így némelyek sörrel, mások vadhússal járultak hozzá. A régészeti leletek és Luther végrendelete(i) arról tanúskodnak, hogy aztán számos tárggyal teltek meg a polcok.

A reformátor támogatóinak köszönhetően értékes és kifejezetten drága, import fajansz- és üvegtárgyak vették körbe őket. Több cserépkályha szolgált náluk, nemcsak az otthon melegét biztosítva, de színességük révén vidám hátteret is adva a hétköznapoknak. A keresztre feszítés jelenetével díszített falikutak is ékességei lehettek a háznak. És találunk kifejezetten személyes tárgyakat is, mint a tintatartó, amely nélkül nehéz elképzelni Luther napjait.

A kolostor időközben nemcsak az otthonukká vált, Katharina jól szervezett gazdaságot épített itt ki: gazdálkodott, földet és jószágot vásárolt, sört főzött, ellátta a vendégséget, amely nemcsak a közeli barátokat jelentette, hiszen szállóként, kollégiumként is működött a kolostor. Hatalmas vendégsereg fordult meg itt, sokszor harmincan ültek le vacsorához. Ez volt az asztali beszélgetések helyszíne, itt énekelt és zenélt Luther a gyermekeinek, és itt sakkozott vendégeivel.

Katharina pedig nemcsak a hétköznapokban, a ház körüli feladatok megoldásában volt hűséges és leleményes társa Luthernek, de szellemi partnerévé, aktív segítőjévé is vált reformátor férjének és egyúttal a reformáció mozgalmának. Otthonuk az első lelkészlak lett, melyben nemcsak egy pap, hanem egy egész család jelentette a gyülekezet számára a mintát. Az írni-olvasni tudó feleség gyakorta részt vett a teológiai témájú beszélgetésekben is.

A huszonhat éves Katharina ragaszkodott a nála tizenhét évvel idősebb, szerzetesi életre berendezkedett Lutherhez, aki alapjában véve tartott a házasságtól, hiszen tisztában volt vele, hogy nehéz élet elé állítja választottját: ez az aggodalom olvasható ki a feleségére tekintő reformátor arcáról, míg Katharina elszántan, vállalva a feladatot tekint ki a képből.

Luther Márton: Szerelemládikó – avagy a házasság dicsérete. Luther Kiadó, 2020. A kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), webáruházában (lutherkiado.hu) és a Huszár Gál könyvesboltban (Budapest V., Deák tér 4.) ára 30% kedvezménnyel 2650 forint helyett 1860 forint.