Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Jézusról szól a Ne nézz fel! című film?

Sokan sokféle kritikát írtak már az utóbbi napokban a Ne nézz fel! (Don’t Look Up!) című filmről, így ezt a műfajt meg sem kísérelném. Kivesézték a hibáit, rámutattak a téma fontosságára és aktualitására, én most mégis más perspektívából szeretnék ránézni a Netflix új drámájára – a keresztény hitünk szempontjából.

Szerző: Kovács Barbara

ne-nezz-fel-cimlap.jpg

„És jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” (Lk 21,25–28)

A film alatt végig ez az igeszakasz motoszkált a fejemben: „…emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” – mondja Jézus, ami számomra kísértetiesen összecseng a film címét is adó felszólítással, amely oly sokszor elhangzik ebben a 145 perces amerikai vígjátékban: „Nézz fel!”

Nézz fel! Hiszen ott láthatod már az égen azt az aszteroidát, amely heteken belül el fogja pusztítani a Földet. A két csillagász főszereplő először csak tudományos érvekkel, majd később már kétségbeesetten ordítva próbálja meggyőzni a körülötte élő embereket, hogy hamarosan mindenki meg fog halni, ha nem tesznek valamit sürgősen a katasztrófa elkerüléséért. A legtöbb ember, politikusok, újságírók, techguruk azonban ahelyett, hogy felnéznének, saját életüket, politikai érdekeiket, problémáikat tekintik előrébb valónak. Sőt nemcsak hogy nem vesznek tudomást a fenyegetésről, hanem még hergelik is az embereket: „Ne nézz fel! Nem is létezik aszteroida, ez csak összeesküvés-elmélet, nincs itt semmi baj.”

Amellett, hogy a groteszk jelenetek szinte mindegyikéből ráismerhetünk a saját életünkre – amely, ha belegondolunk, sokszor legalább annyira groteszk, mint a film –, nem tudtam nem a fent említett igeszakaszra gondolni közben.

Ez a film akár Jézusról is szólhatna. Hiszen sok esetben Jézus is éppen ennyire eredménytelenül próbálja megtérésre hívni, felébreszteni az embereket, mint a filmbeli tudósok.

Az Újszövetségben számos helyen olvashatunk arról, hogy a Jézussal találkozó emberek, sőt még a tanítványok sem értik igazán, hogy miről beszél Jézus. Nemegyszer csak utólag jönnek rá, hogy mit is jelentett egy-egy példázata. Mások pedig meg sem próbálják megérteni, elutasítással, közönnyel, ellenségesen fogadják tanítását.

A film arra is rámutatott számomra, hogy az igazság időnként az orrunk előtt van, és a mi hibánk, ha nem oda nézünk. Ez lehet valóban a klímakatasztrófa vagy épp a vírus, vagy lehetnek a saját életünkben jelen lévő, szőnyeg alá söpört igazságok: a kapcsolataink kiüresedése, a magányosságunk, az életünk értelmetlensége vagy éppen a legnagyobb igazság, amellyel mindannyian félünk szembenézni:

egyszer mi is meg fogunk halni. Félrenézünk, lenézünk, átnézünk rajta. Ha valami, akkor ez az igazi bűn, amelyet elkövethetünk. Mindenféle pótlékokat keresünk, mint a film szereplői: hatalommal, pénzzel, szexszel, alkohollal, pozitív gondolkodással próbáljuk elterelni figyelmünket az igazságról. Úgy képzelem, hogy időnként Jézus is az arcunkba kiáltja az igazságot az életünkkel kapcsolatban, hogy felébresszen, felrázzon, végre cselekvésre késztessen minket, mi mégis elfordítjuk a fejünket, és inkább a tagadást választjuk.

Pedig ha felnéznénk, és szembesülnénk az igazsággal, akkor azt is meglátnánk, hogy ami közelít felénk, az nem kizárólag katasztrófa – hanem egyben a megváltás is. Mindannyian félünk a világvégétől, a szenvedéstől, szeretteink elvesztésétől, a haláltól. Jézus mégis azt mondja, hogy az nem a vég, hanem éppen hogy a kezdet. Hiszen utána színről színre fogunk találkozni vele, és ahogy a Jelenések könyvében olvassuk, maga az Isten lesz velünk. Letöröl minden könnyet a szemükről. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. (Jel 21,4)

Zárszóként pedig álljon itt a film végén is elhangzó imádság:

„Uram, mindenható Teremtőm, légy kegyes hozzánk, még ha büszkék is vagyunk. Bocsáss meg, még ha kételyek is gyötörnek. De a legfontosabb, Uram: kérjük, hogy szeress minket, és támogass ezekben a sötét időkben. Bármi is vár ránk… Isteni fényed adjon nekünk bátor szívet és erőt az elfogadáshoz. Ámen.”

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr4016805506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

bonhoeffer.png

banner_kitelepules.png

 




Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása