Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

Covid-járvány: min változtatott az egyház?

Hamarosan elkezdődik az adventi időszak, amely minden gyülekezet életében az egyik legmozgalmasabb, legtöbb programmal tűzdelt időszak, ám ezt a járvány negyedik hulláma idén is átalakítani látszik. Pethő-Udvardi Andrea sárvári és Hajduch-Szmola Patrik pécsi evangélikus lelkészt kérdeztük arról, hogyan alakította a vírus a gyülekezeti életet, hogyan készülnek a karácsonyra ebben a felemás érzéseket kiváltó időszakban.

Szerző: Kovács Barbara 

gabriella-clare-marino-j0hd5hrzf54-unsplash_1.jpg

Miután tavasszal feloldották a korlátozásokat, az online istentiszteletekről és a zoomalkalmakról a legtöbb helyen visszatért a gyülekezeti élet a régi kerékvágásba, sőt van, ahol még a kimaradt programokat is igyekeztek pótolni. „Több hónapnyi kihagyás után, amint lehetett, kis csoportjainkba szinte minden tag visszatért.

Annyira hiányzott a közösség, a személyes találkozás, hogy megbeszéltük, nem tartunk nyári szünetet, hanem ahányszor csak lehet, a nyári hónapokban is találkozunk.

Nyáron és az őszi időszak elején gőzerővel megszerveztük az elmaradt alkalmakat, igyekeztünk pótolni, amit lehetett, illetve előre is hoztunk néhány gyülekezeti programot” – osztja meg velünk Andrea. Máshol azonban épp azt tapasztalták, hogy sok – főleg idős – gyülekezeti tag a vírustól való félelem vagy az elkülönült életmódhoz való alkalmazkodás miatt nem tért vissza a templomba, kérdés, hogyan lehet őket megszólítani és visszahívni a közösségbe.

Az egyik legmaradandóbb változás az istentisztelet liturgiájában ment végbe. Hajduch-Szmola Patrik így mesél erről: „A most már évek óta elmaradó, évente egyszer megtartott gyülekezeti programjaink, mint például az adventi beltéri programok, a koszorúkészítés, a sorozatok elhagyása egyértelműen hiányérzetet hagy maga után, ugyanakkor mégsem annyira szembetűnő, mint azok a változtatások, amelyeket hétről hétre észrevesznek a gyülekezeti tagok.

Többször kellett módosítanunk az istentisztelet liturgiáját, ez talán mindenki számára az egyik legfeltűnőbb változtatás, ami bizonytalanná tesz sokakat, akik évtizedek alatt hozzászoktak és otthonosan érzik magukat az istentiszteleti liturgia keretei között.” Több gyülekezet választotta a kevesebb éneklést, ezáltal csökkentve a fertőzés kockázatát, ugyanakkor ez negatívan befolyásolja az evangélikus szellemiséghez szorosan hozzátartozó zeneiséget, és sokakban hiányérzetet kelt az éneklés elmaradása.

Ezenkívül az úrvacsoravétel hagyományait is megváltoztatta az új helyzet. „Számomra, valamint sok gyülekezeti tag számára az egyik legfájóbb változtatás az úrvacsorai közös kehely elhagyása volt. Gyülekezetünk ebből a szempontból jó helyzetben volt, hiszen a járvány kirobbanását megelőzően is egyfajta hibrid úrvacsoraosztási rend működött. Ebben párhuzamosan használtuk a közös kelyhet, illetve a finn testvérgyülekezettől kapott kis kelyheket is. Nem kellett tehát újat bevezetni, újhoz hozzászokni, hanem a közös kelyhet kellett elhagyni. Ez sok gyülekezeti tag számára rendkívül fájó volt, akik konfirmációjuktól fogva ragaszkodtak ehhez. Elégedetlen hangok nem érkeztek hozzánk, csupán a fájdalmas hiányt fogalmazzák meg sokan, valamint a félelmet, hogy a belénk ivódott, évek alatt begyakorolt higiéniai intézkedések miatt talán a járvány esetleges megszűnését követően sem fogjuk tudni visszahozni a közös kelyhet.

Komoly a félelmem, hogy a gyülekezetünkben közel százötven éve használt rendkívül szép kelyhet nem fogjuk tudni többé elővenni. Talán nem mindenki számára ez a legszembetűnőbb változás, de mivel hitünk egyik legfontosabb megélését, a Krisztussal való legszorosabb találkozásunkat érinti, ezért különösen nehéz ez számunkra, jóval több, mint liturgikai kérdés” –

számol be a változásokról a pécsi lelkész.

Ugyanakkor ebben a rendkívül megterhelő időszakban is akadnak pozitív változások, amelyek az összetartozást, a közösség megerősítését szolgálják. Több helyen elindultak kísérletek az elmúlt másfél év krízisének, gyászának feldolgozására, Sárváron például új alkalom is született ebben a nehéz időszakban. Így beszél erről Andrea: „Részben megérett rá az idő, részben pedig a vírushelyzet okozta kényszerű bezárkózás szülte, hogy a gyerekprogramok szervezésében segítő fiatal felnőttekben megfogalmazódott az igény a rendszeres találkozásra.

Nem csupán szervezési feladatok megbeszélésére, ötletelésre szeretnének összejönni, hanem imádságra, bibliaolvasásra, mélyebb, teológiai témájú beszélgetésekre. Így született a nehézségek közepette a vágy, hogy egy új gyülekezeti csoportot indítsunk, amit teológiai műhelynek neveztünk el.”

Senki nem tudja megmondani, hogy mi vár ránk az elkövetkező hónapokban, hogyan fogjuk ünnepelni a karácsonyt, milyen intézkedések születnek majd, és ezek hogyan fogják befolyásolni a gyülekezeti életet. Annyi biztos, hogy a jövőben is szükség lesz a járvány alatt tökélyre fejlesztett rugalmasságra, hogy alkalmazkodni tudjunk a dinamikusan változó körülményekhez.

A sárvári lelkésznő így foglalja össze karácsonyi készülődésük lényegét: „Minden gyülekezeti alkalmunkat mérlegeléssel kezdjük: hogyan tudunk találkozni legközelebb, milyen óvintézkedéseket kell betartanunk, mit tudunk megvalósítani előzetes terveinkből. Énekkarunkkal szabadtéri karácsonyi koncertre készülünk, azonban nagy problémát jelent a próbákon jelen lévők szélsőségesen ingadozó létszáma. Tiszteletben tartjuk azok döntését, akik a vírushelyzet miatt nem vállalják a próbákon, istentiszteleten, koncerten való éneklést. Ám a többség szeretne ilyen módon is közösen készülni az ünnepre. Folyamatosan egyeztetünk az énekkarvezetővel, a kórustagokkal, figyeljük a járványügyi szabályokat, és reméljük, hogy az idei karácsonykor énekkel is hirdethetjük az örömüzenetet.”

Borítókép: Unsplash.com/Gabriella Clare Marino

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr1216763342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png

kotoszo_konyv_akcio.png
 
340x680_2ss.jpg

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása