Kötőszó

Élő­ben kö­vet­he­tő on­line be­szél­ge­tő­so­ro­za­tot in­dí­tott a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház. A Kö­tő­szó Live el­ne­ve­zé­sű al­kal­ma­kon egy­há­zunk leg­fon­to­sabb kér­dé­se­i­ről, köz­éle­ti té­mák­ról és ku­lissza­tit­kok­ról is szó esik. A jú­li­us 5-i első rész­ben a kö­zös­sé­gért vég­zett szol­gá­lat, a tár­sa­dal­mi sze­rep­vál­la­lás kap­csán folyt a dis­kur­zus.

Szerző: Vitális Judit / evangelikus.hu

Még több em­bert sze­re­tett volna el­ér­ni a jó hír­rel – végső soron ezért lett lel­kész Pong­rácz­né Győri Bog­lár­ka. Teo­ló­gi­ai ta­nul­má­nya­it annak ide­jén ka­te­ké­ta-lel­ki­pász­to­ri mun­ka­társ sza­kon kezd­te meg, de alig két hónap után át­je­lent­ke­zé­si ké­rel­met nyúj­tott be, így végül teo­ló­gus-lel­kész sza­kon vé­gez­te el az Evan­gé­li­kus Hit­tu­do­má­nyi Egye­te­met. Nyolc éve szol­gál a ka­pos­vá­ri gyü­le­ke­zet­ben, szin­tén lel­ki­pász­tor fér­jé­vel pedig bő egy éve teo­ló­gi­ai, egy­há­zi té­má­jú, de a nagy­kö­zön­ség­nek szóló vlo­go­kat is ké­szí­te­nek.

Minél több ad­mi­niszt­ra­tív ter­het ve­gyen le a lel­kész vál­lá­ról, és így „sza­ba­dít­sa fel” őt arra, hogy hi­va­tá­sá­nak lé­nye­gé­re kon­cent­rál­has­son – Mé­szá­ros Tamás sze­rint ez a fel­ügye­lő fel­ada­ta. Nem­csak a Csák­vá­ri Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség­ben mun­kál­ko­dik ezért, hanem ma­ga­sabb szin­ten is: a Nyu­ga­ti (Du­nán­tú­li) Egy­ház­ke­rü­let tiszt­ség­vi­se­lő­je­ként Sze­me­rei János püs­pök szol­gá­la­tát is se­gí­ti. Emel­lett ok­le­ve­les hit­ok­ta­tó­ként a leg­fi­a­ta­lab­bak­nak sze­ret­né át­ad­ni az egy­ház ta­ní­tá­sát, nem­csak el­mé­le­ti síkon, hanem a nyári tá­bo­rok révén – úgy­mond – ta­pasz­ta­la­ti úton is, „hi­te­le­sít­ve” mind­azt, ami­ről a tan­anyag szól.

A közösség szerepe

A lel­kész és a fel­ügye­lő „egyet ér”, egye­dül mind­ket­ten ne­he­zen bol­do­gul­ná­nak, de ha ők ket­ten nem alá-fölé ren­delt­ség­ben, hanem mel­lé­ren­delt­ség­ben van­nak egy­más­sal, akkor gör­dü­lé­keny lehet a gyü­le­ke­zet élete – véli Pong­rácz­né Győri Bog­lár­ka. Mé­szá­ros Tamás ezt azzal egé­szí­ti ki, hogy ha a fel­ügye­lő nem tud lelki társa, tá­mo­ga­tó­ja, bá­to­rí­tó­ja (is) lenni a lel­kész­nek, akkor nem tölti be a tiszt­sé­gét.

Egy­más ter­hé­nek hor­do­zá­sa – amely­re Jézus is biz­tat­ja kö­ve­tő­it – kulcs­fon­tos­sá­gú, épp ezért a hit tel­jes mély­sé­gé­nek meg­élé­se nem le­het­sé­ges kö­zös­ség nél­kül. Örül­ni az örü­lő­vel, vi­gasz­ta­lást adni a szen­ve­dő­nek csak akkor tu­dunk, ha oda­lé­pünk egy­más­hoz.

„Ne­künk, lel­ki­pász­to­rok­nak is szük­sé­günk van arra, hogy a Szent­lé­lek össze­kap­csol­jon min­ket más em­be­rek­kel” – teszi hozzá a lel­kész­nő, vissza­utal­va a pan­dé­mia nehéz hó­nap­ja­i­ra, ami­kor ők sem ta­lál­koz­hat­tak sze­mé­lye­sen a hí­vek­kel.

A beszélgetés résztvevői (fotó: Märcz Samu)

A ta­pasz­ta­lat azt mu­tat­ja, a ví­rus­hely­zet eny­hü­lé­sé­vel nem tér­nek vissza au­to­ma­ti­ku­san a hívek a kö­zös­sé­gek­be, és ennek oka nem csak az óva­tos­ság. „Hoz­zá­szok­tunk, hogy ott­hon­ról, ma­ci­na­ci­ban is lehet nézni az is­ten­tisz­te­le­tet” – fo­gal­maz a fel­ügye­lő. Az előt­tünk álló idő­szak egyik leg­fon­to­sabb fel­ada­ta épp ezért az, hogy ki­moz­dít­suk az em­be­re­ket ebből a ké­nyel­mes(nek tűnő) hely­zet­ből. Pong­rácz­né Győri Bog­lár­ka úgy ér­zé­ke­li, szin­te min­dent elöl­ről kell kez­de­ni ahhoz, hogy a gyü­le­ke­ze­tek­ben ko­ráb­ban mű­kö­dő kis­kö­zös­sé­gek, prog­ra­mok újra be­in­dul­ja­nak.

Mé­szá­ros Tamás – rész­ben ennek kap­csán – azt hang­sú­lyoz­za, hogy nem­csak a rend­sze­re­sen temp­lom­ba járó „ke­mény mag” felé szól az el­hí­vá­suk, hanem min­den­ki má­sért is fe­le­lő­sek, akik az adott föld­raj­zi te­rü­le­ten élnek.

Az egy­ház tár­sa­dal­mi sze­rep­vál­la­lá­sa kap­csán igen gyak­ran csak az ok­ta­tá­si, dia­kó­ni­ai in­téz­mé­nyek­ben folyó mun­ká­ra asszo­ci­á­lunk, pedig a gyü­le­ke­ze­ti tagok is sok­fé­le­kép­pen meg­mu­tat­hat­ják kör­nye­ze­tük­nek, mire in­dít­ja őket a hitük. Aktív részt­ve­vői le­het­nek la­kó­he­lyük civil éle­té­nek, tet­tek­kel is alá­tá­maszt­hat­ják, hogy nem csak a szó­szék­ről hal­la­nak a sze­re­tet pa­ran­csá­ról, a „hét­köz­na­pi gon­dos­ko­dás” mel­lett pedig a köz­élet, a po­li­ti­ka vi­lá­gát is te­vé­ke­nyen ala­kít­hat­ják.

A gyü­le­ke­ze­ti élet­ben nem csak a kü­lön­fé­le ge­ne­rá­ci­ók­hoz tar­to­zó tagok békés egy­más mel­lett élé­sét, sőt szót ér­té­sét ta­pasz­tal­hat­juk meg.

„Az egy­ház olyan kö­zös­ség, ahol meg­ta­nul­hat­juk, hogy nem csak a ki­vá­lók­nak van he­lyük benne – fo­gal­maz Mé­szá­ros Tamás. – Be­te­gek, ke­vés­bé te­het­sé­ge­sek, rosszabb anya­gi kö­rül­mé­nyek kö­zött élők is van­nak kö­zöt­tünk, mert Krisz­tus nem csak az elő­ke­lő­ket, ki­ma­gas­ló­kat sze­ret­né maga köré gyűj­te­ni, hanem min­den­kit.”

Ha pedig a kö­zös­ség alap­ja va­ló­ban az élő Úr, akkor – teszi hozzá Pong­rácz­né Győri Bog­lár­ka – „már csak fan­tá­zia kér­dé­se, ho­gyan épí­tünk olyan kö­zös­sé­get, amely egy­szer­re meg­tar­tó, gon­dos­ko­dó és be­fo­ga­dó”.

A videó megtekinthető: