Kötőszó

Valami véget ér, kezdődik más talán! – szól gyönyörű reménységet adó ifjúsági énekünk. Sokszor énekeltük már ifjúsági táborokban, a Szélrózsán, tanévzáró vagy családi istentiszteleteken. De vajon végig olvastuk-e már értelemmel, figyelve a dallamot kísérő szöveget?

Szerző: Pongráczné Győri Boglárka és Pongrácz Máté

Milyen fájó igazsága van ezekben a mostani – kifejezetten nehéz - időkben ennek a dalnak. Egy ránk törő korszakban, melyben lépten nyomon szembesülünk kell a halállal és annak hatalmával, erejével.

Emberekkel beszélgetve megrendült szívvel tapasztalhatjuk meg, amire éveken, évtizedeken keresztül csak legyintettünk! A halálnak ereje van, sőt a halál a mában is realitás.

Évtizedeken keresztül hitegettük magunkat azzal – átélve az egészségügy robbanásszerű fejlődését és ezzel az életünk idejének kitolódását – még nem aktuális az elmúlásról beszélni.

Egy-egy családban hosszú-hosszú időszak eltelhetett, míg valaki egy idős rokon, vagy nagyszülő sírjánál meg kellett, hogy álljon.

Ha megfigyeljük, a közbeszédből, a hétköznapi párbeszédekből is eltűnt – katasztrófák, rendkívüli helyzetek kivételével – a halálról szóló beszéd. Mintha tabusítva lett volna a téma, azt remélve, hogy amiről nem beszélünk, az nincs.

A vírus azonban kijózanítólag hatott egyénre, családra, társadalomra, de még hívőre is. Az elfelejtett halál itt ólálkodik körülöttünk. Ideig-óráig el lehet magunkkal és másokkal hitetni az örök fiatalság illúzióját, az emberiség halál felett aratott diadalát, de az igazság idővel kártyavárként rombolja le a saját magunk által fabrikált hazug falakat.

A kérdés persze csak az, vajon mit kezdünk a vírus által kapott letaglózó realitással és hogyan reagálunk a kérdésre, az elmúlás körül zár minket.

Ezekről a kérdésekről fogunk mai – évadzáró - videónkban beszélgetni. Tartsatok velünk!