„Én szociológusnak készültem, de azt mondtam Istennek, hogy ha azt akarod, hogy lelkész legyek, kérek egy jelet tőled. Ekkor kezembe vettem az evangélikus Útmutatót és a Bibliát, elolvastam az aznapi igét, ami Máté 9. könyvének 9. fejezete volt: »Máté, kövess engem!«” – meséli mosolyogva Pongrácz Máté arról, hogy az Úr olykor nagyon egyértelműen terel a lelkészi pálya felé. Az iménti történet az Égi hívás – földi pálya, avagy miért (ne) legyek lelkész? című könyv bemutatóján hangzott el, ahol Kézdi Beáta, az Evangélikus Élet magazin és a KötőSzó blog főszerkesztője a könyv szerzőjével, Szabó Lajos evangélikus lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) korábbi rektorával, Pongráczné Győri Boglárka és Pongrácz Máté kaposvári lelkész házaspárral és Antal Bálinttal, a Luther Kiadó igazgatójával, a kötet ötletgazdájával is beszélgetett egyebek mellett arról, hogy miért jó lelkésznek lenni, vagy éppen mik a leginkább „nemszeretem-feladatok”, de arról is, hogy mi mindenhez kell érteni lelkészként.
Szerző: Torda Eszter
A pályaválasztás előtt szinte mindannyian elbizonytalanodunk egy pillanatra: vajon egy szakmát vagy egy életre szóló hivatást, szolgálatot választunk? Szabó Lajos könyvében harminchatan mesélnek arról, hogyan és miért lettek lelkészek, melyek azok a momentumok, amelyekért megéri egy életen át hivatásszerűen Istent szolgálni.
„Nem volt nyílegyenes az én utam” – kezdte Pongrácz Boglárka, aki felidézte, hogy a soproni evangélikus líceumban megélt évek, teológiát hallgató nővére és későbbi férje, Pongrácz Máté is segített megtalálnia azt az utat, melynek a végén aztán ő maga is elvégezte a teológiát.
Mint a bemutatón kiderült, a teológia egykori rektora sem lelkészi pályára készült, de a beszélgetésben nem egyszer elhangzott az a fontos gondolat, hogy egy lelkésznek nem ez a legnehezebb döntés, melyet meg kell hoznia, később egyszerre kell menedzsernek, kórusvezetőnek, építésznek, pályázatírónak, apának és anyának, valamint hittantanárnak is lennie.
És hogy van-e egy lelkésznek példaképe? „Szerintem naponta kap egy lelkész példaképeket” – válaszolja Pongrácz Boglárka. Mint fogalmazott: „Nyitott szemmel jártam, és mindenkiből próbáltam valamit átvenni.”
A vidám és élménydús személyes beszámolók után – melyek között volt konyhában tartott konfirmandusóra és párhuzamosan a nappaliban tartott istentisztelet – Pongrácz Máté még arról is mesélt, hogy milyen veszélyei lehetnek a lelkészi hivatásnak. „Az Isten igéje és szeretete egy idő után munkává silányulhat az életünkben. Nem szabad, hogy nekünk a Biblia csupán egy munkaeszközzé váljon. Magam is észrevettem, hogy úgy olvastam múltkor a Szentírást, mint aki dolgozik vele, és nem pedig úgy, mint akit megszólít” – vallotta meg őszintén.
Ne feledjétek: „A lelkészi pálya olyan pálya, ahová elengedhetetlen az isteni elhívás. Ezt pedig az Isten meg tudja adni."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.