Kötőszó

Mit is csináljunk ezen a nyáron? Hol fogunk idén nyaralni és kikapcsolódni, megnyújtóztatni a home office-ban elgémberedett tagjainkat? Igen, a Balaton a varázsszó, vagy valamely másik hazai tavunk, ahonnan hazatérve nem küldenek karanténba, nem utolsósorban nemzetgazdasági szempontból is megszívlelendő a hazai turizmus tudatos támogatása... vagy inkább túrázzunk! 

Szerző: Homoki Pál

Hol nyaraljunk és mit is csináljunk ezen a nyáron? Biztos sokunkban felmerült a kérdés, mert bár unos-untalan elmondtuk, hogy az idei év a kialakult járványhelyzet miatt más, mint bármi, ami eddig volt, azon belül az idei nyár is más. Újra és egyre többször halljuk, hogy járványügyi szempontból a „nemzetközi helyzet fokozódik”. Elgondolkodtató, hogy elhagyjuk-e bármilyen irányba az országot, hiába csábít hűs habjaival a horvát, az olasz vagy éppen a görög tengerpart. A híradásokból sajnos kiderül, hogy a környező országokban ez a fránya koronavírus sajnos nem henyél.

Azonban ha kicsit átgondoljuk az idei nyaralásunkat és körbenézünk, rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre a kikapcsolódáshoz - miért ne szólhatna az idei nyár akár egy kellemes zarándokútról? 

A nyári túrázás nem egyszerű: kell hozzá egy gigantikus méretű szalmakalap, és hajlandóság a verejtékezésre. Négy nap szabadidőt kiszakítva, és a portugál El Caminón szerzett tapasztalataimat felhasználva indultam el, és bátran, jó szívvel ajánlom mindenkinek. Minden egyes lépéssel és minden földre hulló izzadságcseppel együtt, a feszültség és a stressz egy-egy mozzanata is távozik az emberből. Haladsz templomtól templomig, faluvégi keresztektől vadászlesekig, szálláshelyektől jó esetben szálláshelyekig és mondjuk ki; élelmiszerboltoktól kocsmákig.  

Északon esett, délen nem, és nekem ez a négy napom volt, ezért megkezdtem a Magyar Zarándokutat, ami Esztergomból indul és Máriagyüdnél zárul, csak épp megfordítva. 

Először is, el kell jutni az indulás helyszínére. Ha van aki elvigyen, az a legjobb, ha nincs, akkor busz vagy vonat, és irány Pécs, ahol majd alszol és másnap reggel továbbmész a kiindulási pontra. Másik variáció, hogy előre foglalsz helyet a máriagyüdi zarándokszálláson, és reggel korábban tudod megkezdeni majd onnan az utad. Azt az utat, ami kifejezetten szép, kezdve azzal, hogy átmászatják veled a Tenkest, miközben csodaszép kilátásod van a Villányi-hegységre és magára Siklósra (én megközelítőleg napi 30-35 km-es távokkal számoltam az előzetes esti szálláshelyeimet előre lefoglalva).

Értelemszerűen ez az útvonal variálható, felaprózható és megtoldható, kinek-kinek a szája íze szerint. A fiatalabbak, bátrabbak hálózsákkal, sátorral felszerelkezve még szabadabban haladhatnak, de sátorcipelés helyett jót lehet aludni pl. a mecseknádasdi buszmegállóban, vagy egy-egy kilátóban is akár.       

Az útvonalat láthatóan olyan emberek dolgozták ki, akik végigjárták a Caminót. Mész erdőben, városban, de nem egy alkalommal a nyílt, napsütötte, rengő magyar búzatáblák között, ahol elférne némi árnyék. Pogányban jól meg lehet pihenni az evangélikus imaház lépcsőjén, de szinte az összes útba eső falu temploma nyitva van és be tud menni az ember imádkozni. Igen, tudom, mindenhol leírják és elmondják, hogy legalább 10 nap kell, hogy átvegye az ember az út szellemiségét. Én ezzel vitatkozom: aki őszintén vágyik rá, szerintem akár egyetlen nap után is már megérzi a zarándokút spiritualitását. Egyszerűen menni kell. Menni, folyadékot pótolni minden lehetséges alkalommal, és megállni imádkozni minden egyes útba eső templomban. Menni, elfáradni, kiadni magadból mindent és letenni az Isten elé.

Pécs felett az út a Mecsek legszebb tájain visz keresztül. A közepestől kicsit erősebb szintemelkedéssel olyan gyöngyszemek kerülnek az utunkba, mint a Rábay-fa, az Árpádtető, vagy éppen az eldugott Püspökszentlászló a kastélyával. Estére kelve pedig az ember - attól függően, hogy a jelzéseket, az ajánlott alternatív útvonalat vagy az internetes ajánlást nézi -, Mecseknádasdon vagy Pécsváradon köt ki.

Az útvonal esetében itt érdemes megállnunk egy pillanatra, mert bár jól jelölt táblák, felfestett jelzés és a kritikus pontokon külön figyelmeztető elemek is vannak, aki visszafelé halad, érdemes nagyon figyelnie. Egy, az országos kéktúráéhoz hasonló, GPS alapú applikáció nagyon sokat lendíthetne a tájékozódásban.

Pécsváradon akár alhatunk a várban, az emberek pedig kifejezetten kedvesek és zarándokbarátok, de ez mindenhol elmondható. Ha zarándokszálláson töltjük az éjszakát, az jelenleg maximum 3500.- Ft/fő vagy kevesebb, és van ahol ebben már benne van a reggeli is.

Útközben számtalan helyen tudunk falatozni (mecseknádasdi kolbászsütő kiemelendő!), de mindenhol érdemes tartalékolni, a kisebb falvakban van ahol sem bolt, sem más nincs nyitva és elképzelhető, hogy be kell majd csöngetnünk egy-egy házhoz, hogy újratölthessük a kulacsunkat friss vízzel.

Összességében a természet gyönyörű, a templomok, kálváriák, imádkozó helyek elénk adják az Istennel való találkozás örömét, és amikor már nagyon éhesek vagy szomjasak vagyunk, akkor gondoskodik rólunk a Teremtő egy-egy utunkba eső gyümölcsfával. Ha tehetitek, induljatok el! Négy nap relax. Félnetek nem kell, jó lesz.

Fotók: Homoki Pál