Kötőszó

„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)

Szerző: ifj. Prózsa István 

Új évet kezdünk. Valahogy benne van az emberi természetben, hogy az újévre amolyan mágikus választóvonalként tekintünk. Ilyenkor letesszük az elmúlt esztendő minden terhét és elkezdünk reménykedni. Célokat tűzünk ki magunk elé, melyeket legtöbb esetben pár nap alatt elfelejtünk, az újévi fogadalmakkal együtt. Megünnepeljük az évforduló éjszakáját – örömünnep ez!

S valóban, jogos ez az öröm, jogos az ünneplés. Túl vagyunk a 2019. éven, ezt is megéltük, ezen keresztül is megőrzött minket az Úr. Sok nehézség, sok öröm van mögöttünk, melyekre néha jó, néha fájdalmas visszatekinteni. De újévkor mindenekelőtt előre tekintünk. S ez talán most még inkább igaz, hiszen a 2020-as évvel immár beléptünk az új évtizedbe is. Valószínűleg nem csak én vagyok tele várakozásokkal: vajon mit hoz az új esztendő, s az új évtized? Netán örömöt? Előrehaladást? Vagy épp fájdalmat, veszteséget? Fejlődni fog a világunk, vagy épp válságba süllyed? Békés évtizedünk lesz, vagy a háborúba rohanunk? Greta Thunbergnek lesz igaza, vagy azoknak, akik azt mondják, hogy nem fog beleroppanni az emberiség a klímaváltozásba? Kérdések és megannyi bizonytalanság – ezt is hozza számunkra ez az új időszak.

Jó ilyenkor megállni és egy kicsit megvizsgálni az Igét. Nem véletlen hoztam ezt a páli verset – számomra talán mindennél jobban mutatja, mit jelent az újév, mit jelent az új kezdet. Ami mögöttünk van, azt letenni, elhagyni, a terheket nem továbbcipelni – ami pedig előttünk van, annak nekifeszülni. Futni a cél felé. De nem mindegy, hogy mi a cél.

Sok emberi cél is megfogalmazódik ugyanis ilyenkor bennünk. Jobb anyagi helyzet, esetleg előrelépés a munkában, házasság, egészségesebb élet és sok más. S nem mondom, hogy ezek nem fontosak. Nem mondom, hogy ne legyenek emberi céljaink. De azt igen, s ezt a Szentírás alapján mondom: hogy nem jó, ha ezek válnak fő célokká. Mert ha így történik, ha csak a földiekre nézünk, akkor válunk célt tévesztett emberekké. A céltévesztést pedig a Szentírás a görög ἁμαρτία (hamartia) szóval írja le, ez ugyanaz a szó, mely magát a bűnt jelöli.

Ne tévesszük hát el a célt! Pál apostol leírja, mi ez a cél: az Isten országa, melyben örök élet várja a hívőt.

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Lukács 12,33)

A mi célunk az Úrban van – ezt keressük mindenekelőtt, s az összes többit az Ő kezéből fogadjuk el, mint ráadást. Legyen most ez számunkra az újév üzenete: hogy álljunk fel és kezdjük el a futást a cél felé. Közeledjünk az Úr Jézus Krisztushoz és Tőle kérjünk el mindent a 2020-as évre és az új évtizedre nézve is. Ne féljünk, és ne rettegjünk attól, hogy vajon mi vár ránk – hanem bízzuk az Istenre sorsunkat, jövőnket, de tegyünk is meg mindent azért, hogy az új évtized egy szebb, jobb, tisztább és erkölcsösebb világot hozzon el számunkra.

Így kívánok minden olvasónknak békés, boldog új esztendőt, a már-már közhellyé vált mozaikszó keresztyén értelmezésével: BÚÉK – Bízd Újra Életed Krisztusra!