Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Szerelem a Tinderen? – Az internetes társkeresés előnyei és buktatói

2019. október 09. - KötőSzó

Az online társkeresőpiac zsúfolásig van magukat jobbnál jobbnak ígérő oldalakkal, szinte folyamatosan tűnnek fel az újabb trónkövetelők, melyek az örök szerelem ábrándjával kecsegtetnek. Ha azt hinnénk, hogy csak kevesen vágnak bele az internetes párkeresésbe, tévednünk kell: Magyarországon a legnagyobb honlapok havi milliós látogatói számmal büszkélkedhetnek. A nagy számok azonban nem mindenkinek kedveznek. Csalódásokról, önbizalom-növelésről és a keresztény társ megtalálásáról beszélgettünk szinglikkel és boldog párkapcsolatban élőkkel.

Szerző: Harmati Dóra

pratik-gupta-cnoo9zmbqrm-unsplash.jpg

„A társkeresés nem könnyű műfaj. Főleg, ha valaki már túl van az egyetemi időszakon, így kevésbé találkozik korban hozzá illő és egyedülálló, lehetséges párjelöltekkel” – meséli Balázs, aki kitartó és aktív online jelenlét után találta meg párját. „Az internetes társkeresésre szerintem eszközként érdemes tekinteni, ami segít abban, hogy olyan emberek találjanak egymásra, akik a való életben nem találkoznának, mert nincs közös pont az életükben. De ez csak egy eszköz, ami összehozza a két embert, és hogy utána milyen lesz a párkapcsolat, az már rajtuk múlik és nem a társkeresőn, ahol összejöttek.”

Vegyes tapasztalatok

Legtöbb válaszadónk a baráti körében hallott „sikersztorik” miatt regisztrált a különféle oldalakon. Azonban az ismerkedés nem mindenkinél alakul ugyanúgy, kifejezetten kellemetlen és elkeserítő tapasztalatokkal is gazdagodhatunk, melyek egy életre elvehetik a kedvünket a társkereső oldalaktól.

„Úgy gondoltam, hogy a fizetős társkereső egyfajta szűrőfunkcióval bír. Hogy aki erre áldoz, annak fontos a valódi társkeresés, és nem csak alkalmi légyottokra használja a fórumot. Naiv voltam. Egy év és öt-hat randi után lejöttem onnan” – mesélte Lilla.

„Mindenki megtalál, az is, aki elsőre, azaz kép és leírás alapján sem teszi rád azt a benyomást, ami miatt azt gondolnád, hogy szeretnéd jobban megismerni. És ez sokszor sok időt és energiát vesz el, illetve belefuthatsz elég frusztráló levelezésekbe, élményekbe.” 

A fiatalabb generáció körében hatalmas népszerűségnek örvend a Tinder elnevezésű alkalmazás, melyre néhány kattintással regisztrálhatunk is, elég egy fényképet feltölteni, minimális információkat megadni magunkról, és már indulhat is a keresgélés. A rengeteg mennyiségű üzenetet az alkalmazás úgy szűri, hogy csak azzal léphetnek kapcsolatba a felhasználók, akivel kölcsönösen érdeklődnek egymás iránt.

„Találkoztam az egyik barátnőmmel, és ő pont azt követően ment egy ilyen randira. Én nagyon szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de addig győzködött, amíg kíváncsiságból én is letöltöttem a Tinder alkalmazást. Szerintem a közvélemény sokkal rosszabb véleménnyel van róla, mint amilyen. Nem mondom, hogy nincsenek rajta fura vagy alkalmi kapcsolatot kereső emberek, de alapvetően nekem és több barátnőmnek és kolléganőmnek (akinek most volt két hete az esküvője) nincs rossz tapasztalatunk. Én pár napig írogattam kb. három-négy fiúnak. Akik nem hosszú kapcsolatot terveznek, azokról általában pár mondat után kiderül, őket rögtön töröltem. De ez igen elenyésző” – számolt be tapasztalatairól Klári.

„Én először a párKattra regisztráltam. A motivációmat nagyon nehezen tudtam megszerezni, az egyik barátnőm volt fönt, és vele beszélgettünk sokat, hogy nála mi a helyzet, mi történik, meg kik írnak neki, van-e beszélgetés, ilyesmi – kezd bele a törénetébe Márti. – Miután regisztráltam, olyan érzésem volt, mintha a fiúknak fölvillant volna valami olyasmi a képernyőjén, hogy ÚJ LÁNY! Körülbelül tizenkét óra alatt kaptam húsz üzenetet, ezek közül alig volt személyes. Az a tapasztalatom, hogy nem írnak személyes információkat vagy csak egyet az adatlapodról, amivel megjegyzem, én sem tudnék mit kezdeni.”

A rengeteg semmitmondó üzenet a női felhasználók kedvét hamar elveszi, hiszen hiányzik belőlük a személyes találkozás varázsa.

„Mindenkinek válaszoltam, ez persze elég fárasztó is volt, egy idő után kitaláltam egy sablonüzenetet. Próbáltam igazi indokot nem írni, hogy fiatal vagy, öreg vagy… Amikor nagyon nagy korkülönbség volt, akkor írtam, hogy ez engem zavar. Aztán randiztam egyet egy nagyon jó fej sráccal, csak nem volt az esetem. Vele kétszer találkoztunk, teljesen el tudom képzelni, hogy valakinek bejön, és összejön az oldalról valakivel. Nem volt semmilyen szélsőséges dolog vagy kritikus mélypont vagy ilyesmi, csak nem éreztem, hogy személyiségre összepasszolunk. Ezt írásban adtam tudtára, de nagyon jó fej volt, mert megértette” – mesélte Márti.

„Azt tapasztaltam, hogy egyrészt Budapesten elég sokan vannak fent ezen az oldalon, ami azt az illúziót adja, hogy az embernek mennyi lehetősége van. Nagyon sokan írtak, és ez nagyon megdobta az önbizalmamat. De közben azt vettem észre, hogy kicsit elkezdtem függeni tőle, folyton nézegettem, ki írt. Nagyon elvette az energiámat, ugyanazok a sablonos kérdések jöttek fel újra meg újra… Három vagy négy emberrel találkoztam, viszonylag minimális levelezés után” – számolt be Eszter.

Míg a női önbizalom szárnyal a rengeteg visszajelzésnek köszönhetően, addig a férfiak ennek az ellenkezőjéről számolnak be. A megválaszolatlan leveleket, az indokolatlan elutasításokat nehéz feldolgoznia a jó szándékú társkeresőnek.

„Azt kell mondanom, nagy csalódás volt, mivel nagyon ritkán kaptam választ a hölgyektől, akiknek írtam, így egyáltalán randevú is nehezen jött össze. Mint azóta megtudtam, a hölgyeknek meg az a probléma ezzel a műfajjal, hogy rengeteg levelet kapnak, és egy idő után már elmegy a kedvük a választól – meséli Balázs. – Az Elittárs rendszere ennél komolyabb. Ott a regisztrációval együtt ki kell tölteni egy személyiségtesztet is, majd a szoftver ennek eredményei alapján javasol partnerjelölteket, akiknek a profilját feldobja. Az ismerkedést pedig nem kell feltétlen üzenetírással kezdeni, lehet egymásnak mosolyt küldeni, illetve az egymás profilján lévő fényképeket, szöveget lájkolni. Ez nagyon praktikus a Randivonal rendszeréhez képest, hiszen ha a két fél mosollyal jelezte egymásnak a kölcsönös szimpátiát, akkor nagyobb eséllyel indul be a beszélgetés, és nem hiába küldenek egymásnak százszámra üzeneteket a tagok. Tapasztalataim szerint ez a rendszer sokkal hatékonyabb, legalábbis addig a pontig, hogy elkezdődik egy beszélgetés, és leszervezzük az első randevút. És itt jön az internetes társkeresés egyik legnagyobb kihívása, buktatója: sok esetben szembesültem azzal, hogy akivel virtuálisan kellemesen elbeszélgettünk, ugyanazzal az emberrel a valóságban nem találjuk a közös témát, illetve nem érzünk egymás iránt vonzalmat.”

Márti egyenesen online turkálóhoz hasonlította a társkereső oldalakat, ahol profilok és képek alapján turkálunk az emberi húspiacon.

„Nézed az embereket: ez egy kicsit ilyen, egy kicsit olyan, nem annyira jó fej, amit írt, nem annyira szép a képe, vagy nem annyira magas…, stb. Rögtön több szempontból vizsgálod őket, és az alapján döntöd el, hogy írsz-e vagy nem. Ugyanakkor ez csak szöveges kommunikáció, én azt éreztem, hogy engem nem tudna soha megfogni senki azzal, ha ír nekem. Ha nincs egy első benyomás, akkor én nem tudok lelkesedni azért, ha valakivel hosszú heteken át csetelgetek anélkül, hogy találkoznánk.” Márti azonban azt is kiemelte, hogy nem tartja rossznak a társkereső oldalakat, csak számára nem megfelelő, hiszen a személyes élményekből fakadóan sokkal hamarabb meg tud születni benne a vonzalom a másik személy iránt.  

Hitbeli meggyőződés

A társkereső oldalak piaca igencsak telített, így aki ilyen befektetésben gondolkozik, annak valami újat kell nyújtania a versenytársaihoz képest. Érdekes módon a témával foglalkozó szakcikkek rendre pozitív példaként emelik ki a keresztény társkereső oldalakat, hiszen ez egy olyan tematika, melyre „nagy a kereslet a piacon”. Sok oldal próbálja meg azzal bővíteni felhasználói körét, hogy vallási szűrőt is beállíthatnak a tagok, de sokan regisztrálnak olyan keresztény társkeresőkre is, mint a párKatt vagy az önkéntesek által működtetett Keresztény társ, melyen havonta hatvanezer ember is megfordul. Vannak, akik kifejezetten ilyen oldalakon keresnek, mások azonban inkább tartózkodnak tőlük.

„Elvileg nagyon jó lenne, ha ebben is egy nyelvet beszélnénk, de a hit annyira erős »szűrő«, hogy bár nem könnyű a társkeresés, de úgy érzem, ez még inkább csökkentené az esélyt egy lehetséges kapcsolatra. Nem vagyok fent, nem is voltam keresztény társkereső oldalakon, mert van, ahol kikötés a felekezeti hovatartozás, vagy legalábbis egy pár éve az volt, illetve a másik, hogy nagyon kevesen vannak fent a többi társkeresőhöz képest” – számolt be ellenvetéseiről Lilla.

Azonban vannak, akik egy okos bemutatkozásnak köszönhetően a Tinderen is sikeresen találtak hívő párt maguknak.

„Én taktikusan kiírtam az iskolánál (ami nem kötelező amúgy), hogy Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanító szak, így elég hamar szóba került a vallásosság, illetve akit ez zavar, gondolom, eleve nem is írt nekem” – mesélte Klári, aki teljes mértékben meg volt elégedve az alkalmazással, számára nem okozott gondot, hogy az első benyomás az online térben született meg. „Szerintem sokkal egyszerűbb így ismerkedni a mai világban, mint leszólítgatni lányokat szórakozóhelyeken. Itt tényleg csak azzal beszélsz, aki elsőre tetszett kép alapján, és csak azzal mész el találkozni, akivel már beszélgettél pár napig, és tényleg szimpatikus.”

Mások viszont nem látnak fantáziát a népszerű alkalmazásban.

„Arra aztán végképp kis esélyt láttam, hogy majd pont a Tinderen találok valakit, mert nekem szempont az, hogy vallását aktívan gyakorló keresztény vagy, ha lehet, akkor még inkább katolikus legyen. Letöltöttem, és iszonyatosan felhúztam magam azon, hogy ez még inkább hasonlít egy online turkálóhoz. Már az első kép alapján sokszor jobbra húzod, mert tetszik, vagy balra, mert nem tetszik. Ez nagyon erősíti azt, hogy első ránézésre ítélj, aminek ugye mi [keresztények – a szerk.] ellene vagyunk” – mondta Márti, aki éppen ezért kevés időt töltött el az alkalmazás használatával.

„A Tindert eleve kizártam – számolt be hasonló indíttatásáról Eszter is. – Viszont az egyik lakótársam, aki nem volt hívő, ott ismerkedett meg a mostani barátjával. A srác keresztény, és össze is jöttek. A lány egy idő után nagyon elkezdett érdeklődni a hit iránt, és most ott tart a dolog, hogy nemsokára megkeresztelkedik.”

El kell felejtenünk a társkereső oldalakkal kapcsolatos sztereotípiáinkat! Egyre többen próbálják ki az internet nyújtotta segítséget, hogy rátaláljanak párjukra, az általunk megkérdezettek közül is sokan számoltak be pozitív végkifejletről. Az általános szabály szerint ne várjunk sokat a személyes találkozással, fontos kilépni az online térből, és nem a frappáns sorok alapján megítélni az adott ember személyiségét. Ha ügyesen fogalmazzuk meg a bemutatkozásunkat, akkor még egy olyan oldalon is találkozhatunk számunkra egyező értékrendű emberrel, ahol azt nem is vártuk volna!

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr715213116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.