Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Isten igéje örökké megmarad – Harminc évvel ezelőtt indult újra a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium

2019. szeptember 02. - KötőSzó

Harminc évvel ezelőtt, 1989. szeptember 2-án megrendítő esemény részesei voltunk Budapesten: újra tanévnyitó istentiszteletet és ünnepséget tarthattunk a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Magam boldogan kezdtem akkor ott a hitoktatói munkát. A több Nobel-díjast is felnevelt híres „Fasor” 37 éves kényszerszünet után nyithatta meg kapuit. A kommunizmus alatt egyedül az evangélikus egyháznak nem maradt iskolája, ezért aligha csoda, hogy arra a közel négy évtizedre, mint a pusztai vándorlás idejére emlékezünk. Nem voltunk szabadok, ráadásul a Vörös-tengeren is át kellett kelni…

Szerző: Fabiny Tamás

 69295654_372339496766869_3991229944721047552_n.jpg

Aztán megtörtént a csoda. Ha a Kánaán még nem is érkezett el, újra imádság, ének és egészséges gyermekzsivaj töltötte be az épületet, amelyet a száműzetés idején egy állami intézmény bitorolt. Egyházunk illetékesei és a Gyapay Gábor igazgató úr vezetésével felállt tantestület méltó módon rendezte be újra az épületet. Ennek keretében természetesen eltávolítottak egy kommunista csillaggal dekorált márványtáblát is, mely arról tanúskodott, hogy a Tanácsköztársaság idején az épületben állomásozott a Vörös Őrség főparancsnoksága. Tény és való, hogy abban a gyászos százharminchárom napban a Fasort rapid módon államosították: az igazgatót felmentették, és helyére egy jó elvtársat ültettek, aki a tanulókat arra biztatta, hogy adott esetben jelentsék fel tanáraikat. Nem volt kérdés, hogy a vallásoktatást megszüntetik, hiszen a kommün alatt bevezették az Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság tevékenységét. 1919 áprilisa végétől már ilyen torz módon sem folyt a tanítás, a fasori gimnázium épületét ugyanis laktanyának rendezte be a Vörös Hadsereg. A padokat a padlásra hordták, a felszereléseket összezsúfolták a szertárakban. A Vörös Őrség főparancsnoka az akkor huszonhét éves Rákosi Mátyás volt. Nos, ezeknek a gyalázatos – éppen száz évvel ezelőtti – eseményeknek állított emléket 1960-ban az épület akkori gazdája. Nem csoda, hogy ez a márványtábla 1989-ben lekerült az aula faláról. 

20190823_212822.jpg

Amit ezt követően láttunk, az viszont csoda. Az elmozdított fekete mészkőtábla hátsó oldalán két bibliai ige volt olvasható: „»Az Urnak félelme feje a bölcsességnek« (Példabeszédek 1,7)”, illetve „»Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen titeket« (János evangélioma 8,32)”. Annak idején nem vették a fáradságot új kőtábla beszerzésére, hanem nemes egyszerűséggel felhasználták azt, amibe a gimnázium szellemiségének e két meghatározó mondatát vésték. Ennek köszönhetően – ugyan rejtetten és befalazva, de – túlélte a diktatúrát ez a két mondat. Hogy is írta Ézsaiás?

„Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökké megmarad.” (Ézs 40,8)

69847353_2376612982374394_4328355980917080064_n.jpg

Az éppen harminc évvel ezelőtti újrainduláskor újra elhelyeztük a Fasor aulájában ezt a márványtáblát, természetesen immár a bibliai idézetekkel kifelé. Aki belép az épületbe, azt ez a két ige szólítja meg: „Az Urnak félelme feje a bölcsességnek” (az új fordítás szerint „A bölcsesség kezdete az Úr félelme.”), illetve „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen titeket” („…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”).

 

Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában 2019. szeptember 1-jén.

Kiemelt kép: Wikipédia

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5415035784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.