Harminc évvel ezelőtt, 1989. szeptember 2-án megrendítő esemény részesei voltunk Budapesten: újra tanévnyitó istentiszteletet és ünnepséget tarthattunk a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Magam boldogan kezdtem akkor ott a hitoktatói munkát. A több Nobel-díjast is felnevelt híres „Fasor” 37 éves kényszerszünet után nyithatta meg kapuit. A kommunizmus alatt egyedül az evangélikus egyháznak nem maradt iskolája, ezért aligha csoda, hogy arra a közel négy évtizedre, mint a pusztai vándorlás idejére emlékezünk. Nem voltunk szabadok, ráadásul a Vörös-tengeren is át kellett kelni…
Szerző: Fabiny Tamás
Aztán megtörtént a csoda. Ha a Kánaán még nem is érkezett el, újra imádság, ének és egészséges gyermekzsivaj töltötte be az épületet, amelyet a száműzetés idején egy állami intézmény bitorolt. Egyházunk illetékesei és a Gyapay Gábor igazgató úr vezetésével felállt tantestület méltó módon rendezte be újra az épületet. Ennek keretében természetesen eltávolítottak egy kommunista csillaggal dekorált márványtáblát is, mely arról tanúskodott, hogy a Tanácsköztársaság idején az épületben állomásozott a Vörös Őrség főparancsnoksága. Tény és való, hogy abban a gyászos százharminchárom napban a Fasort rapid módon államosították: az igazgatót felmentették, és helyére egy jó elvtársat ültettek, aki a tanulókat arra biztatta, hogy adott esetben jelentsék fel tanáraikat. Nem volt kérdés, hogy a vallásoktatást megszüntetik, hiszen a kommün alatt bevezették az Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottság tevékenységét. 1919 áprilisa végétől már ilyen torz módon sem folyt a tanítás, a fasori gimnázium épületét ugyanis laktanyának rendezte be a Vörös Hadsereg. A padokat a padlásra hordták, a felszereléseket összezsúfolták a szertárakban. A Vörös Őrség főparancsnoka az akkor huszonhét éves Rákosi Mátyás volt. Nos, ezeknek a gyalázatos – éppen száz évvel ezelőtti – eseményeknek állított emléket 1960-ban az épület akkori gazdája. Nem csoda, hogy ez a márványtábla 1989-ben lekerült az aula faláról.
Amit ezt követően láttunk, az viszont csoda. Az elmozdított fekete mészkőtábla hátsó oldalán két bibliai ige volt olvasható: „»Az Urnak félelme feje a bölcsességnek« (Példabeszédek 1,7)”, illetve „»Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen titeket« (János evangélioma 8,32)”. Annak idején nem vették a fáradságot új kőtábla beszerzésére, hanem nemes egyszerűséggel felhasználták azt, amibe a gimnázium szellemiségének e két meghatározó mondatát vésték. Ennek köszönhetően – ugyan rejtetten és befalazva, de – túlélte a diktatúrát ez a két mondat. Hogy is írta Ézsaiás?
„Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökké megmarad.” (Ézs 40,8)
Az éppen harminc évvel ezelőtti újrainduláskor újra elhelyeztük a Fasor aulájában ezt a márványtáblát, természetesen immár a bibliai idézetekkel kifelé. Aki belép az épületbe, azt ez a két ige szólítja meg: „Az Urnak félelme feje a bölcsességnek” (az új fordítás szerint „A bölcsesség kezdete az Úr félelme.”), illetve „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká teszen titeket” („…megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”).
Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában 2019. szeptember 1-jén.
Kiemelt kép: Wikipédia
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.