Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Nem az útjelző tábla a fontos, hanem hogy merre irányít bennünket

2019. szeptember 01. - KötőSzó

„Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.” (Mt 13,31–32)

Kondor Péter igehirdetése elhangzott a Deák téri evangélikus templomban a 2019. június 3. és 9. között rendezett 30. budapesti Bach-héten.

jens-johnsson-36a3u4_uuhy-unsplash.jpg

A Bach-hét sorozatában a mai estén a növekedés a témánk, a Krisztusban való hit ajándéka. Hogyha a mustármag szót halljuk vagy olvassuk a Szentírásban, akkor rögtön eszünkbe jut néhány fejezettel későbbről Jézus szava, mely egészen lélegzetelállító: „minden lehetséges a hívőnek” (Mk 9,23; Károli-ford.), valamint: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, […] semmi sem volna lehetetlen néktek” (Mt 17,20; Károli-ford.), majd illusztrálja, hogy mi minden volna lehetséges. Hegyeket mozgató erőről beszél. 

Micsoda ígéret, felhatalmazás és micsoda hatalom! Micsoda ajándék és lehetőség a hit! Arra utal Jézusnak ez a szava, hogy a hit Istennek az erőit realizálja az életünkben azáltal, hogy az ember önmagát eszközül adja oda az Istennek. Azért, hogy megvalósuljanak és működjenek, hassanak rajta keresztül az erők, mert a hit által, a hiten keresztül működik és hat Istennek az ereje ma is.

Tehát nem a maga erejével cselekszi a hit a csodákat, amelyek ott vannak az életünkben, hanem a hit kapcsolatba hoz bennünket azzal az Istennel, aki előtt semmi sem lehetetlen. Tehát soha nem a hit vagy a mi hitünk a nagy és az erős, hanem az az Isten, akiben hiszünk, akire a hitünkkel tekintünk. Az Isten a nagy és az erős és a mindenható, ezért hasonlítja Jézus éppen a mustármaghoz a hitet, melyről azt mondja: a legkisebb a magvak között. De mégis elég arra, hogy rajta keresztül megvalósuljon az Isten hatalma.

Nem azon van a hangsúly, hogy nagy vagy erős legyen a hitünk, hanem azon, hogy mint mag élő legyen.

Hiszen a magban élet, csíraképesség van, tehát élő kapcsolatot jelent köztem és az Isten között. Aztán az már mindegy, hogy kicsi vagy nagy, mint ahogy egy drótnál, egy vezetéknél sem az az első, hogy milyen vastag vagy milyen színű. Hanem az, hogy jó vezető legyen, vezesse az áramot.

A hit minőségénél is az a döntő, hogy vezesse a mennyei energiát a szívünkbe, az életünkbe, hogy megérintsen bennünket, és részesévé tegyen a megváltásnak, a bűnbocsánatnak, az Istennel való kapcsolatnak. Bekapcsolódjon az Istenbe, és akkor Istennek mindenféle munkája, melyet az emberi hit közegében végez, mind csoda. Így történnek csodák ma is a hívő ember életében Krisztus által.

Most, amikor a Bach-héten vagyunk együtt, vajon nem úgy gondolunk-e az ő alkotásaira, amelyeken keresztül bizonyságot tesz a hitéről, amelyeken keresztül bizonyságot tesz Krisztusról, mint hogy ő az ötödik evangélista? Aki a hitének lelki, érzelmi és intellektuális oldalát valami egészen különleges módon és erővel tudja megmutatni számunkra. Mindazok a művei, zenei alkotásai, amelyeket örökül hagyott nekünk, Istenhez emelnek bennünket, aki Krisztussal ajándékoz meg.

Ahol Krisztus jelen van, ott ma is csoda történik, ott gyógyul az élet.

Lehet, hogy nem értjük a csodák lényegét, mert a csoda nem fér bele semmilyen világnézetbe, de átélhetjük, hogy a segítség isteni ereje, mely Jézussal ebbe a világba jött, erősebb, mint a bűn hatalma. Van olyan erő, létezik Istennek olyan energiája, mely több, mint minden természeti erő, melyet ismerünk. Mi magunk is újra és újra megtapasztalhatjuk! De ne a csodán ámuldozzunk, hogy miként lehetséges ez, mert minden csoda, melyet Jézus tesz, mely az életünket körülveszi, mind-mind jel, utalás. Mint egy kinyújtott ujj, úgy mutat mindig a csoda Jézusra. Rámutat, hogy íme, ő az a valaki, akin keresztül Istennek az ereje jött el ebbe a világba, akiben az Isten ereje működik.

Tudom, hogy vannak, akik azt mondják, hogy ma már nem lehet Jézus csodáiban hinni. A mai ember nem tud velük mit kezdeni. De aki így beszél, az mindig csak a csodára mered rá, ahelyett, hogy továbbnézne, amerre a csoda mutat: Jézusra magára. Soha nem az útjelző tábla a fontos, hanem az, hogy merre irányít bennünket.

El kell indulnunk arra, amerre jelez, és majd megértjük a táblát is. Így kell Jézusra néznünk, ezt akarja mondani a csoda. Ne törődj azzal, hogy milyen világnézetbe – régibe vagy újba – passzol bele ez a csoda, egyszerűen nézz fel Jézusra, tőle várj mindent! De őtőle valóban mindent várj! Benne higgy, ne magadban vagy más hívő emberek hitében, hanem Jézusban. Bach sohasem önmagát akarta elénk tárni. Nem a saját életét, hanem mindig azt az Urat, aki az életét a kezébe vette és formálta, meghatározta. Ha mi ilyen hittel tudunk előretekinteni, ebből a fajta hitünkből, akármilyen kevéske van is, olyan kicsi bár, mint a mustármag – ahogy itt olvassuk –, ez is elég ahhoz, hogy belekerüljünk az isteni energiaáramlásba, az Isten országába.

Lehetünk mi nyugodtan szegények, lehetünk gyengék, elesettek, önmagunkban erőtlenek, mert nem a magunk hinni tudásában kell bíznunk, hanem abban, hogy Jézus ma is képes cselekedni. Nem arról van szó, hogy kierőszakoljuk önmagunkból azt, amit éppen elképzelünk, hanem arról, hogy valami egészen különleges módon összekapcsolódunk vele.

Szinte azt mondhatnám: újra fel kell fedeznünk Jézust, aki ma is „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.” (Ézs 40,29; Károli-ford.) Meg kell találnunk őt és meg kell tapasztalnunk, hogy akik benne bízunk, azoknak az ereje megújul.

Hadd emeljen hát így ez az este, és ezen a mai estén is a zene az Úr közelébe! Hadd kapcsolódjunk őhozzá, Istenhez, aki a kezében tart most is mindent. Téged is és engem is, hazánkat és ezt az egész világot. Tud és akar segíteni, mert övé minden hatalom, és ezt a hatalmat ma is Jézus Krisztusban gyakorolja. Olyan ajtókat nyit meg, amelyekről soha nem gondoltuk, hogy megnyílnak majd előttünk. Olyan lehetőségeket tár fel, amelyekről fogalmunk sem volt. Ekkor tudunk majd mi is adni valamit ennek a körülöttünk lévő, sokszor beteg világnak. Azt, hogy a munkánkban, a tetteinkben gyógyító erők sugároznak. Megtapasztaljuk, hogy Krisztusban való hitünk megszenteli, gyümölcsözővé teszi, gyógyító erejűvé teszi a világban való forgolódásunkat, a szolgálatunkat. Képesek leszünk segíteni, sebeket kötözni, bűnökből szabadulni, mert a Krisztusban való hit által ő maga, Jézus végzi a munkáját bennünk tovább és általunk is ebben a világban.

Akkor pedig az igazán lehetetlen dolgok is lehetővé válnak. Úgy legyen!

Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr215028366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.