Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Szükségünk van az igazi férfiakra

2019. május 15. - KötőSzó

Míg az összes magazin és véleményvezér a női kiteljesedésre koncentrált, elfeledkeztünk a férfiakról. Magukra hagytuk őket a problémáikban, a leterheltségben, a különféle függőségek kísértéseiben és az apahiányban, melyben egyre többen szenvednek, és amely alapjaiban szedi szét társadalmunkat. Szükségünk van a maszkulinitás erejére, arra az erőre, mely nem agresszív, hanem alkotó, cselekvő energia, és egyre inkább hiányzik a családokból és a társadalomból.

Szerző: Harmati Dóra

 

karl-fredrickson-34579-unsplash.jpg 

Egy véleményen

Egyre több szakértő kongatja a vészharangokat. A börtönkísérletről ismert Philip Zimbardo és munkatársa, Nikita D. Coulombe Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak? című könyvükben foglalják össze kutatásaik eredményeit, melyek messze vannak a biztatótól. Hazai viszonylatban különböző tudományterületek képviselői szólalnak fel, pszichológusoktól kezdve morálteológusokon át férfimozgalmat alapító közgazdászokig. Ha meghallgatjuk a különféle területekről érkező szakértők előadásait, hatalmas egységet tapasztalhatunk a felsorolt problémák és a megoldások tekintetében.

Vegyük sorra a tüneteket.

Először is beszélnünk kell a feminizmusról, mely alapjaiban változtatta meg társadalmunkat. A feminizmus kezdeti törekvései egy keresztény ember számára nem hatnak újdonságként: minden ember egyenlő. A nő és a férfi egységre lettek teremtve, különböző, mégis egymást tökéletesen kiegészítő feleknek, aminek a bűnbeesés vetett véget: „Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” (1Móz 3,16) A férfi nő feletti uralma a bűnbeesés következménye.

Ezt az uralmat és elnyomást a haladó nemzetek kezelni kezdték, miközben a férfiakat érő problémákra és kihívásokra (pl. pornográfia, városiasodás, munkahelyi leterheltség, az iskolarendszer hiányosságai) nem érkezett (és a mai napig nem érkezik) válasz.

Változó elvárások

Ugyanakkor az idő előrehaladtával megváltoztak az elvárások a férfiak felé. „A férfi ne legyen kemény, legyen lágy és nőies. A keményebb, erőteljes férfiasság megvetett lett, ugyanakkor a férfiak nem is tudják teljesíteni a feminizmus jelenlegi követelését, hiszen ők nem nők” – fogalmazódott meg egy, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a férfilétről tartott előadásban, melyen Asztalosné Elekes Szende, Somogyiné dr. Petik Krisztina pszichológusok és dr. Papp Miklós morálteológus vettek részt. Ironikus, hogy ilyen elvárások mellett ennek teljes ellentéte is igény a nők részéről: Legyél férfi! Önmagában már csak ez a két, egymással ellentétes elvárás is kisebb zavarodottságot tud kelteni. Azonban nem ez az egyetlen probléma, a kérdés ennél jóval komplexebb.

A férfi – is – mind az anyai, mind az apai szeretetből építkezik, mindkettőt beépíti személyisége fejlődésébe, azonban napjainkban ez inkább kivételnek mondható, mint átlagnak. Az apahiányról és apasebről dr. Császár-Nagy Noémi klinikai és mentálhigiéniai felnőtt szakpszichológus fogalmaz meg markáns állításokat. A szakértő szerint az apák nincsenek jelen a gyermekeik életében, ami a nagyarányú válásoknak és a munkahelyi túlterheltségnek egyaránt köszönhető. „Az apaképben, amelyet évezredek óta a lelkünkben hordozunk, benne van egyrészt a teremtő, alkotó, erős, felelősségvállaló, másrészt a szerető szívű, gyengéd, megtartó, gondoskodó lény is. És ebből semmit nem lát az a fiú, akinek apja távol van a családjától. Helyette hall egy olyan apáról, akivel az anya riogatja: »ne tedd, mert ha apád hazajön, megszid, megbüntet!« Apahiányban nő fel, ráadásul egy büntető apa képével együtt – ezt hívjuk apasebnek. Merthogy ez egy deficit”meséli a Képmásnak adott interjújában dr. Császár-Nagy Noémi. A szakpszichológus azt is hozzáteszi, hogy akinek apasebe van, az nem tud mit kezdeni az autoritással.

„Félni az Istent és félni az apánkat nem azért kell, mert az anyánk riogat vele, hanem azért, mert mélyen tiszteljük, és ezért szeretnénk olyanná válni, mint ő. Aki átéli, úgymond »letölti« a szerető autoritás modelljét, az többé nem agresszív. Mert hatalmas a különbség az agresszió és a mélyen megtapasztalt dominancia között, vagyis az autoritás és az erőszakosság között.”

Példaképek nélkül

A férfiaknak szükségük lenne az apa által képviselt „elváró szeretetre”, mely sürgeti és kihívások elé állítja őket. Az apa hiányával ezek az elvárások azonban megszűnnek, hiszen az anyai szeretet ezt nem állítja fel, ő feltétel nélkül szeret. A szakértők szerint, ha nincsen megfelelő apaképe a gyermeknek, akkor keresnie kell a mintákat, melyeket elsajátíthat, azonban itt is egyfajta falba ütközik. Egyrészt női pedagógusok, hitoktatók veszik körbe őt egészen a bölcsődétől az érettségiig, másrészt a kulturális hatások sem mutatnak mindig egészséges mintákat a gyermekeknek. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója szerint a filmek kétféle férfit ábrázolnak. Az egyik a bugyuta és ügyetlen, akin jókat lehet nevetni, a másik a magányos farkas, a nők kedvence. Utóbbi a krimik és akciófilmek kedvelt alakja, aki a szakmájában verhetetlen hős, azonban a magánélete romokban hever, képtelen az elköteleződésre és a felelősségvállalásra. Ezek alapján milyen ideált alakíthatnak ki magukban az apa nélkül felnövő fiúk? Ki lesz a szimpatikusabb? Akar egyáltalán bárki is az ügyetlen, vicces srác lenni? Hol van a családért harcoló, erős férfi, aki szabadon döntést hoz, és elköteleződik a nő mellett?

Ketten a világ ellen?

Vegyük tovább a problémákat, mert nemcsak a válás tud tönkretenni egy családot, más feszültségek is jelentkeznek. Bedő Imre úgy véli, hogy a városiasodással és a kétkeresős kényszerrel a családok szétszakadtak, arról nem is beszélve, hogy a versenyre épülő globalizáció ellenségképet alkotott az ellenkező nemből. Régen a megélhetéshez elengedhetetlen volt férfi és nő közös harca és munkája. Mindenki házimunkát végzett, csak a feladatokat fizikai nehézségi szint szerint osztották szét. A mostani városi modell egészen más, hiszen a feladatok leszűkültek, és a munkahelyen verseny folyik, melyben a férfit és a nőt egymás ellen fordítják. A közös küzdelem, a feladatok leosztása szinte megszűnt, hiszen a házaspárok a munkahelyükön harcolnak, egyedül. A közös tevékenykedésre azonban nagy szükség van, hiszen ez tudja igazán megerősíteni az összetartozás érzetét. A pároknak érezniük, tudniuk és tapasztalniuk kell, hogy számíthatnak egymásra, azonban ezt nem sok minden segíti elő társadalmunkban.

Mindemellett a férfiak kezdenek kiszorulni a pedagógusszakmákból, a nőies elvárásokat állító iskolarendszer nem kedvez a fiúk tanulmányainak, így egyre kevesebben kerülnek be a felsőoktatásba is, ami azt eredményezi, hogy a diplomás nők nem találnak intellektuálisan egyenrangú társat maguknak. Ezzel párhuzamosan megjelenik a „látszatférfiasság”, ami azt jelenti, hogy a férfiak státuszszimbólumokkal próbálják jelezni férfiasságukat. „Ezért is igyekeznek sokan minél több nővel kapcsolatot létesíteni, vezetői pozíciókban uralkodni, katonai szervezetekhez csatlakozni” – hangzott el a Sapientián tartott előadásban. A fogyasztói társadalom pedig minden igényt kiszolgál, az online világ emellett lehetőséget ad arra, hogy névtelenül kivonuljunk a konfliktushelyzetekkel tarkított valóságból. „Sem nőnek, sem férfinak nem kell okvetlenül felvállalnia önmagát, név nélkül, akár kitalált profillal, kitalált élettel is megjelenhet az interneten. Azt álmodunk magunknak, amit szeretnénk. A valós kihívásokkal szembesülve azonban sokan nem bírják a terhelést, és a függőségekbe menekülnek: drog, alkohol, számítógép, pornográfia foglalták össze a Sapientián. – Többek között ezeknek a trendeknek, folyamatoknak köszönhető, hogy félnek a férfiak elköteleződni, felelősséget és feladatot vállalni a családok életében. Kitolódott a házasság korhatára is, hiszen a biológiai óra lassabban ketyeg a férfiaknál. Ha mégis elköteleződnek, gyakran a karriert építik, és nem vesznek részt aktívan a családjuk életében.”

Mit lehet tenni?

A problémák között ki lehetne térni még bővebben a pornográfia káros hatásaira vagy a videojátékokra, az online randizásra is, de koncentráljunk inkább a megoldásokra, mert hála Istennek léteznek azok is. Dr. Császár-Nagy Noémi szerint „olyan mozgalmakra volna szükség, ahol a férfiak ugyanúgy megkapják azt a segítséget, amit korábban a nők. Ez egy pszichológiai folyamat, ezért a pszichológiát, a teológiát és a szociológiát együtt felhasználva kellene kidolgozni számukra olyan szakmai segítséget – például életvezetési tanácsadást –, amely elvezeti őket a felszabadító férfimozgalmakhoz.”

Szülőként is hatalmas a felelősségünk, hogy felismerjük az apa elengedhetetlen szerepét a gyermekek fejlődésében. Tudatos döntéseket kell hozni – a munka kárára, a család érdekében. A példaképek, a mesék megválogatása is egy olyan tudatos lépés lehet a szülők részéről, mely jótékony hatást fog kiváltani a gyermekekben. Fontos, hogy ezekben a narratívákban legyen jellemfejlődés és bonyolult karakterek, melyek gondolkozásra inspirálnak. Bedő Imre szerint a klasszikusokkal nem tudunk hibázni, a történelmi filmek, népmesék mind sokkal összetettebb karaktereket ábrázolnak, mint a mai gyermekfilmek. Az egyedülálló anyákat arra biztatják, hogy keressenek férfimintákat, példaképeket a gyermekek életében, lehet az egy edző, zenetanár vagy rokon, akikről meg tudják alkotni azt a képet a fejükben, akivé később válni akarnak.

Az egyházak számára érdekes gondolatokat fogalmazott meg az írás elején dr. Császár-Nagy Noémi a helyes apakép és istenkép összehasonlítása kapcsán. Ismerjük fel a társadalmi változásokból fakadó, hitünkre hatást gyakorló problémákat, a férfiak speciális igényeit! Tegyük fel magunknak a kérdéseket: Hogyan tudunk figyelni a hitoktatásban arra, hogy ne ugyanazokkal, a lányoknak kedvező elvárásokkal szembesítsük a fiúkat, amelyeket az iskolában is tapasztalnak? Túlságosan elnőiesedett a vallásgyakorlás? Képviseljük-e az Atya szeretetének komplexitását, vagy jobban hangsúlyozzuk egyik vagy másik oldalát? A kérdéseket nem kell megválaszolatlanul hagynunk, és nem is tolhatjuk el közömbösen magunktól.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5514828374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.