Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Progresszív vagy fundamentalista módon olvasod a Bibliát?

2019. február 28. - KötőSzó

Az Egyesült Államokban egy régóta létező és mindig aktuális vita bontakozott ki a „progresszív kontra fundamentalista” bibliaértelmezés körül. Ennek egyik legutóbbi állomása Roger Wolsey amerikai metodista lelkész cikke, amely 16 út, ahogy a progresszív keresztények értelmezik a Bibliát címmel jelent meg. A cikket szerkesztett változatban, Fábián Áron fordítása alapján közöljük. 

photo-1531044992183-4d2af133571f.jpg

Roger Wolsey amerikai metodista lelkész, a Colorado Egyetem Wesley Alapítványának vezetője régóta állítja, hogy „az ateisták és a keresztény fundamentalisták ugyanolyan mereven, szó szerint értve olvassák a Bibliát. A különbség csupán annyi, hogy az ateisták elutasítják, amit így kiolvasnak belőle, míg a fundamentalisták elfogadják.”

Másutt azt is írja, hogy „minden keresztyén megválogatja, hogy mely részeket érti szó szerint a Bibliából.” Szerinte a progresszív keresztyének egyszerűen csak nyíltan vállalják ezt, és megindokolják, mi alapján válogatnak. Állítása szerint ez utóbbi kijelentése sokaknak szimpatikus volt, „azoknak a fundamentalistáknak is, akik őszinték magukkal, és bevallják, hogy »nem az egész Bibliát értik ennyire szó szerint«. Ezek a kritikusabban gondolkodó fundamentalisták azt kérdezik tőlem: »Jó, de akkor mégis mi alapján 'válogattok' és értelmezitek a Bibliát? Olyan, mintha nem vennétek komolyan, és addig csűritek-csavarjátok, amíg nem tudjátok beleolvasni, amit akartok.« Erre válaszul emlékeztetni szoktam őket, hogy gyakran azt kritizáljuk leghevesebben másokban, amivel mi magunk is küzdünk” – olvasható Roger Wolsey cikkében (link). 

Wolsey ezután 14 pontban összeszedi a progresszív keresztények bibliaértelmezési útmutatóját (a pontokat szerkesztés nélkül, teljes fordításban közöljük): 

1. Fontosnak tartjuk azt a számos nagy keresztyén gondolkodó által többféleképpen megfogalmazott gondolatot, hogy „túl komolyan vesszük a Bibliát ahhoz, hogy szó szerint értsük.”

2. Nem gondoljuk, hogy Isten írta a Bibliát. Ehelyett olyan szövegként kezeljük, melyet olyan esendő emberek írtak, akiket a Szentlélek inspirált. (És nem szó szerint diktálta nekik a szöveget.) Emiatt pedig nem is tartjuk a szöveget tévedhetetlennek vagy csalhatatlannak.

3. Bár belátjuk, hogy a Biblia tele van következetlenségekkel és ellentmondásokkal, bár elutasítjuk és szörnyűnek tartjuk azokat a borzalmas teológiai gondolatokat, melyek itt-ott megjelennek a szövegben (pl. azok a részek, melyek Istent haragvónak vagy bosszúállónak mutatják be, amelyek elfogadják a rabszolgaságot, vagy épp népirtásokra és nemi erőszakra „utasítanak”), mégsem utasítjuk vissza a Bibliát. Ezek a részek azok, melyek miatt kedves nekünk. Nem azért, mert egyetértünk ezekkel a gondolatokkal, hanem mert felismerjük, hogy teljesen emberiek: őszinték, földhözragadtak, és átadják azt a frusztrációt, elkeseredettséget és dühöt, amelyek az emberi állapot sajátjai. Az, hogy ezek a versek is bekerülhettek a Szentírásba, annak bizonyítéka, hogy azt érett emberek írták, akik tudták, hogy nem éri meg elrejteni a szennyesünket, megtagadni nagyon is emberi érzéseinket és indulatainkat. Ha a Biblia csupán propagandatermék lenne, ezeket a részeket kivették volna a szövegből. Úgy gondoljuk, hogy ezek a részek csak kivételek a Biblia általános üzenetéhez képest, mely feltétlen szeretetet és Isten minden gyermekének teljes elfogadását hirdeti. Bár kívánjuk, hogy ezek a versek bárcsak ne lennének a Bibliában, épp hogy ezek kölcsönöznek tekintélyt a szövegnek. Ezekből tűnik ki, hogy embertársaink írták, akik ugyanúgy küzdöttek az igazságtalanság és elnyomás élet-halál kérdéseivel. Lehetőséget adnak, hogy kieresszük a gőzt, hogy dühöngjünk. Azért tiszteljük még jobban a Bibliát, mert az is tiszteli a mi sötét oldalunkat. És ez a tisztelet nyit utat arra, hogy ezt a sötét oldalunkat átváltoztassuk és egészségesen a magunk részévé tegyük.

4. Imádsággal olvassuk a Bibliát. Egyetértünk konzervatív testvéreinkkel abban, hogy a Szentlélek segít értelmezni, amit olvasunk, miközben olvassuk. (4. b) Imádkozunk még egy kicsit.)

5. Teljes figyelmet kívánunk szentelni az Írásra, a hagyományra, az értelemre és a tapasztalatra (és mindebben a modern tudomány eredményei is benne foglaltatnak).

6. Belátjuk, hogy nincs „egyetlen objektív helyes módja” az egyes versek értelmezésének. Valamint elismerjük, hogy egyetlen szöveget – még a Bibliát – se tudunk úgy olvasni, hogy az ne járna szükségképpen értelmezéssel. Azt is tudjuk, hogy minden ember a maga személyes tapasztalatán, tanulmányain, neveltetésén, társadalmi-gazdasági körülményein át szűri meg a szöveget az értelmezéskor.

7. Igyekszünk a biblikus szövegeket eredeti (héber és ógörög) nyelvükön olvasni, és igénybe vesszük ezek kutatóinak segítségét. Emellett általában több magyar nyelvű fordítást forgatunk, nem korlátozzuk magunkat a Károli-Bibliára. Ez utóbbi lehet, hogy a költőiségét leginkább visszaadja, mégis gyengébb minőségű kéziratokon alapult. (Az eredeti szöveg az angol nyelvű, King James-féle változatra utal, amely időben és jelentőségében nagyjából a Károli-fordításnak feleltethető meg – a ford.)

8. Figyelembe vesszük a legjobb elérhető bibliakutatási eredményeket, amelyeket a terület professzionális, akadémiai művelői értek el (akik általában keresztyén vagy zsidó testvéreink).

9. A verseket kontextusukban (az adott fejezetben, könyvben, műfajukban és a Biblia egészének irányultságában elhelyezve) szeretnénk olvasni.

10. Figyelembe vesszük a versek keletkezésének történeti, társadalmi, politikai kontextusát, amely gyakorta az elnyomás volt.

11. A Jézus által is alkalmazott „együttérzés, szeretet és igazság hermeneutikáját” vesszük igénybe. A hermeneutika egy „értelmezési lencse”, melyen keresztül megérthetjük a szöveg mögött meghúzódó szándékokat. A szeretet hermeneutikája lehetővé teszi, hogy lássuk a fától az erdőt, hogy a törvény betűje helyett a törvény szellemét is megértsük (ahogy Jézus is tette).

12. Ugyanígy igénybe veszünk egy úgynevezett „kánon a kánonban” lencsét, mely egyes szövegeknek nagyobb hangsúlyt ad másoknál. A kánon a szövegeknek egy olyan hivatalosan szerkesztett gyűjteménye, amely egy adott közösség tiszteletének örvend. A protestáns hagyományban ez a Biblia hatvanhat könyve. Nálam a legnagyobb hangsúlyt Márk, Lukács, Máté, János evangéliuma (ebben a sorrendben), azok a levelek, melyeket valóban Pál írt (szemben a csak neki tulajdonított pásztori levelekkel), a prófétai könyvek és a zsoltárok kapják. A Biblia többi könyvét aszerint értelmezem, hogy mennyire rímelnek ezekre, mennyiben vannak összhangban ezekkel az elsődleges szövegekkel. Sok progresszív keresztyén nevezi magát „Máté 25 keresztyénnek” (utalva Jézus tanítására, miszerint a tetteink döntik el, Isten jobbján lakozunk-e), „hegyibeszéd-keresztyénnek” (hangsúlyozva az ott elhangzottak központi szerepét) vagy „piros betűs keresztyénnek” (kiemelve, hogy Jézus szavainak adják a legnagyobb súlyt).

13. Ezenfelül megengedjük, hogy a „Szentírás értelmezze a Szentírást”. Egy példa erre „Sodoma bűnének” értelmezése. A Biblia maga értelmezi Sodoma történetét Ez 16,49–50-ben: „Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, a nincstelent és a szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, és utálatos dolgokat műveltek előttem; azért elvetettem őket, amikor ezt láttam.” Jézus (Mt 10,9–15) maga is osztja ezt a véleményt, miszerint Sodoma bűne a vendégszeretet és a kegyesség (heszed) hiánya volt: „Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére. Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, és ha a ház népe méltó, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok! Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról! Bizony mondom nektek: könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.”

14. Követjük Jézus példáját, mikor egyes bibliai részeket és teológiai nézeteket elutasítunk, másokat megerősítünk. (Ezt ő maga is gyakran megtette.)

15. A fentiekből minél többet igyekszünk keresztyén testvéreinkkel közösségben végezni. Kerüljük, hogy kizárólag egyedül értelmezzük a Bibliát. (Sőt általában nyitottak vagyunk minderre zsidó és muszlim testvéreinkkel közösségben, mivel a „könyv többi népének” meglátásai gyakran felbecsülhetetlenek.)

16. Gyakran megismételjük ezeket a lépéseket, ahogy új ismeretekre és kutatási eredményekre teszünk szert. Tesszük mindezt abban a tudatban, hogy mindig találni fogunk olyat, amit addig nem vettünk észre.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr214613196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.