Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Egy lelkész száraz novembere

2018. november 07. - KötőSzó

Kedves ismerős, jóbarát, akihez bármikor fordulhatok? Betérő vendég, akivel csak nagy ünnepeken találkozom? Családtag, aki nélkül nehezen képzelhető el egy átlagos munkanap? Vajon milyen szerepet tölt be az én életemben az alkohol?

Szerző: Seben Glória

photo-1436076863939-06870fe779c2.jpg

A Kék Pont Alapítvány idén is elindította egyhónapos józansági kampányát Száraz november néven. Ez egy öngondozó projekt, ami azt jelenti, hogy ez idő alatt senki sem kontrollálja a nem ivásodat rajtad kívül. Bár a szervezők bátorítanak, hogy érdemes közösségben, akár barátokkal együtt végigvinni a folyamatot, legalább ennyire fontos, hogy ebben a hónapban megtanuljunk tudatosabban viszonyulni a vágyainkhoz és örömeinkhez. Nem maga a józanság a cél, az inkább egy eszköz a mélyebb önismerethez. A sóvárgások és a lehetséges örömforrások menedzselése olyan készség, amely minden felnőtt ember életét kiegyensúlyozottabbá teheti. A kampány társadalmi célja továbbá, hogy diskurzust folytasson az alkohol és más örömforrások kockázatairól és a függőség kialakulásának korai fázisáról. Idén először tematikus eseményeket is szerveznek: a nők alkoholfogyasztási szokásai állnak a fókuszban.

A kampány éppen ezért nem azoknak szól, akik napi rendszerességű nagyivók, számukra a szervezők szaksegítséget kínálnak. Inkább azoknak érdemes végigvinni az egyhónapos kihívást, akik hetente legalább egyszer vagy akár többször is isznak.

Az első néhány nap nem is volt olyan könnyű, mint korábban gondoltam. Mivel kitartott a vénasszonyok nyara, az esti sörözések is belenyúltak az őszi szezonba. A vacsora hangulatához jól illik egy sör vagy egy-két pohár bor. Társaságban is el szoktam fogadni, ha megkínálnak. Ezek a jóleső élmények most elmaradtak. Ráadásul a november eleje éppenséggel egy érzelmileg nehéz és dolgos munkanappal is bővült a rokonság körében (elhunyt nagymamám házában rakodtunk). Hála, hogy az első elhárításomra megértették ezt a „száraz november”-dolgot.

Az egyik nehézség abban rejlik, hogy az alkohol sajnos – ahogy Frankó András szenvedélybetegekkel foglalkozó szakembertől hallottam egy előadásban – nagyon is alkalmas arra, amire használjuk. Az alkohol kiváló stresszoldó és antidepresszáns, gyorsan hat, és nagyon könnyű hozzájutni. A magyar népesség kb. tíz százaléka függő, és még ennél is többeknél fennáll valamilyen probléma az ivásuk körül. Az alkoholizmus természetesen családi betegség, érinti a függővel egy háztartásban élő családtagokat és a tágabb környezetet is. Nem véletlen, hogy az úgynevezett tizenkét lépéses programok nemcsak magát az alkoholistát veszik célkeresztbe, hanem nagyon hamar terjeszkednek a hozzátartozók (házas- és élettársak, gyerekek és felnőtt gyerekek, valamint egyéb hozzátartozók) körében is. Viszont a függővé válás lejtőjén a határt általában csak akkor vesszük észre, ha azt már réges-rég átléptük – ha egyáltalán észrevesszük, hiszen rengetegen ragadnak meg a függőség tagadásának fázisában.

A másik nehézség lehet a „tukmálás”, vagyis ha a szociális közeg bátorítja az ivást, illetve nem fogadja el a nem ivást.

Magyarországon igen komoly hagyománya van a társas alkoholfogyasztásnak, nehezen képzelhető el ünneplés vagy összejövetel italozás nélkül,  illetve magától értetődő dolog alkoholt – akár töményet – ajándékozni, sőt már-már udvariatlanság visszautasítani. Egy ilyen kultúrában valóban szó szerint kihívás egy teljes hónapig egyáltalán nem inni – különösen annak, aki amúgy el szokta fogadni az invitálást.

scott-warman-525554-unsplash.jpg

Az én kihívásomban egyelőre nem a társas környezet reakciója a problémás, inkább a saját hozzáállásom. Most, hogy nem iszom, meg kell találnom azokat az örömforrásokat az életemben, amelyek az alkoholtól függetlenül is működnek. Mi történik, ha egy másik ilyen örömforrás több energiabefektetést igényel, mint a pohár fölemelése (pl. a sport vagy a zenélés)? Be kellene vallanom magamnak, hogy sokszor idő- és energiatakarékosságból iszom, mert ez biztosítja a leggyorsabb ellazulást? Hogyan hatnak rám a családi, baráti és kulturális minták? Hogyan reagálok mások ivására? Hányszor jut eszembe, hogy most szívesen innék egyet? Hogyan tűröm a napi stresszt, és hogyan teszem tartalmassá az ünneplést alkohol nélkül?

Egy lelkész, pszichológus vagy más segítő foglalkozású ember esetében magától értetődőnek hisszük, hogy egy ilyen ember tud vigyázni magára, időben felismeri a kísértéseket, sőt talán egyáltalán nem is jut eszébe az efféle lelki megerősítés. Ez azonban súlyos tévedés.

A speciálisan segítő foglalkozásúakat érintő betegségek (helperszindróma, kiégés) a spirituálisan aktív, egyházi munkásokat éppúgy érinti, mint bárki mást, aki segítőként éli az életét.

Ezenfelül az egyházi, gyülekezeti  közeg, illetve a lelkész felé irányuló szerepelvárások is megbetegítőek lehetnek. Gyakori a lelkész elmagányosodása, különösen vidéki, szórványhelyzetben, ahol távol van a kollégáitól. Az elzártság párosulva a parókia különleges, „üvegfalú” nyitottságával az egész lelkészcsalád számára hatalmas mentális kihívást jelent. Ebben a megemelkedett terheltségű stresszhelyzetben könnyen kialakulhat vagy megerősödhet egy függőség, legyen szó alkoholról, gyógyszerről, szerencse- vagy számítógépes játékokról vagy akár evészavarokról, boltkórosságról.

Egyházi közegben egyre gyakoribb, hogy a nagyböjt vagy az advent (más néven „kisböjt”) időszakában mondunk le valamiről, ami egyébként fontos szerepet kapott az életünkben: ezzel is igyekszünk önmagunkra reflektálni, hogy vajon nem vált-e  bálványunkká az adott dolog? Nem lettünk-e függők, nem csúszott-e ki máris a kezünkből a kontroll? A Száraz november mozgalom egyfajta önkéntes böjt, mely világnézettől, kortól és nemtől függetlenül bárkinek segíthet, aki szeretne többet megtudni az alkoholhoz fűződő viszonyáról.

Akinek állandó támogatásra van szüksége a nem iváshoz, jó szívvel ajánlom az Anonim Alkoholisták csoportjait, illetve a Kék Pont segítő szakembereit. A Száraz novemberhez kapcsolódó programokról bővebben a kampánysorozat FB-oldalán olvashatunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5614355203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kovács Magdi 2018.11.08. 20:49:39

Egy jó hideg meggyes sör, kedves emberek társaságában, tartalmas maradandó beszélgetések, egy kisvárosi csehóban! Mindig, szeretettel gondolunk mindannyian! Isten áldjon!

BUKTAADMIN 2018.11.09. 14:37:38

@Kovács Magdi: Köszönöm, én is sokat gondolok rátok! Meg néha a meggyes sörre is. :) Glória