Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Óscar Romero, Luther és a felszabadítás teológiája

Interjú Csepregi Andrással

2018. október 09. - KötőSzó

A Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) adott otthont szeptember 21–22-én az Óscar Romero és felszabadítás teológiája című konferenciának. Az alkalom szinte végig telt házzal futott, és szép találkozásoknak adott teret – már csak azért is, mert a nyolcvanas évek óta nem rendeztek a témában konferenciát Magyarországon. Csepregi András, a WJLF teológia szakának vezetője, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium lelkésze Luther és a felszabadítás teológiája címmel tartott itt előadást. Őt kérdeztük a felszabadítás teológiájának történetéről, illetve az irányzat evangélikus vonatkozásairól. Az interjú végén Verebics Petra, a konferencia egyik szervezője Romero jelenkori hatását elemzi. 

Szöveg: Kövesdi Miklós Gábor

Falfestmény Óscar Romeróról Santa Teclában. Fotó: AP/Luis Romero

Pontosan mit nevezünk felszabadításteológiának?

Felszabadításteológiának azt a teológiai kísérletet nevezzük, amely hatékony segítséget igyekszik nyújtani a szegényeknek és a társadalom peremére szorult embereknek. Ennek érdekében visszatér a próféták igehirdetéséhez, akik szóvá tették a hatalmasok visszaéléseit és a gazdagok önzését, és visszatér Jézus szavaihoz és cselekedeteihez, amelyek a mennyei Atya szeretetéről győzik meg a kicsiket, betegeket, szegényeket és a bűnösöket is. A felszabadításteológia Isten szabadító cselekedeteiről nemcsak lelki értelemben és nemcsak az örökkévalóság távlatában, hanem politikai és gazdasági értelemben és e világi léptékben beszél. Legfontosabb bibliai gyökerei Izrael Egyiptomból való megszabadulásának a története és Jézus szavai a hegyi beszéd elején, amelyben boldognak mondja a szegényeket, sírókat, éhezőket és üldözötteket. A felszabadításteológia számára ezért döntő a szegényekkel való közösség vállalása, a küzdelmeikben való részvétel s az ebben megélt gyakorlatból meríti teológiai tanításait. Él az elnyomó helyzetek analízisének eszközeivel és az elnyomottak öntudatra ébresztésének módszereivel is.  

Óscar Romero a felszabadítás teológiájának kétségtelenül meghatározó képviselője, ám nem az egyetlen.

A felszabadításteológia szűkebb értelemben egy latin-amerikai mozgalom, amely a kolumbiai Medellínben 1968-ban tartott katolikus püspöki konferencia elhatározásával vette kezdetét. Latin-Amerika lakosságának túlnyomó többsége katolikus, és nagy tömegek élnek mély szegénységben. A katolikus egyház vezetése a gyarmatosítás éveitől kezdve jellemzően a gazdagok oldalán állt, és támogatta az igazságtalan viszonyok fenntartását. Kialakult egy sajátos latin-amerikai krisztológiai szemlélet is, amely Krisztust kétfelé osztotta: a gazdagoknak jutott a dicsőséges, a szegényeknek a szenvedő Krisztus. A második vatikáni zsinat (1962–1965) a katolikus egyház életének sok területén változást hozott, az egyház nyitottabbá vált a világ iránt, és kezdeményezőbb lett a politikai és gazdasági bajok orvoslása terén. Ennek egy különleges ága lett a latin-amerikai felszabadítási teológia, mely Gustavo Gutiérrez perui teológus 1971-ben megjelent könyvének címéről kapta nevét. A Medellínben összegyűlő püspökök elhatározták, hogy szakítanak a latin-amerikai katolikus egyház évszázados gyakorlatával, és támogatják a szegények közösségeit és küzdelmeit.

Ennek a történetnek lett híres szereplőjévé Romero, aki 1977-ben történt érsekké való kinevezése előtt inkább tartózkodó volt a felszabadítás teológiája jegyében született mozgalommal szemben. Romero Salvador érseke volt, országát akkoriban egy kis gazdasági érdekcsoport irányította, amely megfélemlítéssel és gyakran gyilkosságokkal igyekezett féken tartani a végsőkig kizsákmányolt munkásokat. Egyre több katolikus pap is a kifosztottak oldalára állt, akik közül a „biztonsági erők” többet meg is gyilkoltak. Így esett áldozatul egy jezsuita szerzetes, Romero érsek jó barátja is, és ez volt az a pont, amikor az addig óvatos főpap maga is elkezdte felvállalni a szegények megszólításának és képviseletének gondját. Egyre nagyobb visszhangot vert, ahogyan félelem és elkendőzés nélkül beszélt a gazdasági érdekcsoportok markában lévő hatóságok visszaéléseiről. Meggyilkolása előtt egy nappal a katonákat is felszólította, hogy hagyjanak fel az erőszakoskodással. Romero érseket Ferenc pápa kezdeményezésére 2015-ben boldoggá avatták, idén október 14-én pedig vértanúszentté fogják avatni Rómában.

Laikusként azt gondolnám, hogy a keresztény teológia csak felszabadító lehet, hiszen Jézus azt tanította, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Milyen főbb teológiai irányzatok állnak szemben a felszabadításteológiával?

A felszabadítás teológiája kezdettől fogva viták kereszttüzében áll, ma is sokan vitatják. A katolikus egyház hagyományos teológiája szempontjából a legfontosabb kritika az, hogy a felszabadítás teológiája elsőbbséget ad a szenvedés tapasztalatának és a szenvedéssel szembeni harc gyakorlatának a tanítással szemben. A felszabadítás teológiája szerint a helyes gyakorlatból (ortopraxis) származik a helyes tanítás (ortodoxia), nem pedig fordítva. Ebben a döntésben az is kifejeződik, hogy a tanítás gyakran bénító, elbizonytalanító, lefegyverző hatású lehet, ami inkább megkérdőjelezi a szegényekkel való szolidaritás értelmét és lehetőségét, mintsem segítené és bátorítaná. A bázisközösségekben folytatott szabad teológiai beszélgetések felébresztették azoknak az egyházi vezetőknek a gyanúját, akik szerint a teológiát a tanítóhivatal határozza meg, a hívek pedig engedelmesen követik. Ez a kritika különösen élessé lett, amikor a Hittani Kongregáció vezetője, Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa hivatalos eljárásban megfosztott néhány katolikus teológust a tanítás jogától. A hidegháború évtizedeiben különösen veszélyes kritikának számított, ha egy társadalomkritikus teológiát kapcsolatba hoztak a marxizmussal, és ezen keresztül a Szovjetunió világuralmi törekvéseivel. Ezek mellett a kritikák mellett gyakorlatilag minden olyan teológiai irányzat távol tartotta és tartja ma is magát a felszabadítás teológiájától, amely bármilyen okból nem tartja küldetésének, hogy hatékony és átélhető módon segítsen a szegények és a peremre szorult emberek e világi életviszonyainak javításában.

Óscar Romero katolikus érsek volt. Szándékosan sarkítom a kérdést: mi közünk nekünk, evangélikusoknak hozzá, illetve a teológiájához?

A második vatikáni zsinatot követően sok területen kezdődött közeledés a katolikus és evangélikus egyház között. A felszabadítás teológiájának műveléséhez először olyan evangélikus teológusok csatlakoztak, akik maguk is Latin-Amerikában élnek, például a Brazíliában tanító Walter Altmann. Ahogyan a felszabadítás teológiája szélesebb körben elterjedt, először Észak-Amerikában, majd Nyugat-Európában, s ahogyan újabb helyi változatai alakultak ki, átlépte a felekezeti határokat, és sok protestáns teológus munkásságának is része lett. Közülük többen nálunk is ismertek és olvasottak, például a református Jürgen Moltmann vagy az evangélikus Dorothee Sölle.

A felszabadítás teológiájának alapgondolatai nem tipikusan katolikusok, hanem olyan bibliai gyökerekből táplálkoznak, mellyel minden keresztény kapcsolatba kerülhet.

Csepregi András a beiktatásán. Fotó: Román Péter

Luther munkásságában megjelenik-e a felszabadítás teológia, és ha igen, hogyan?

Igen és nem – attól függően, hogy mit tekintünk Luther munkássága ma is érvényes üzenetének. Luther számos olyan mondatot leírt, amely olyan teológiai meggyőződést és társadalomszemléletet tükröz, amellyel nem hozható kapcsolatba a felszabadítás teológiája. Hasonlóan a mai főáramú katolikus teológia álláspontjához, Luther szerint is a tanítás az első, és ezt követi a gyakorlat. Teológusként Luther nem foglalkozott komolyan politikai és gazdasági kérdésekkel, az ezekre vonatkozó megjegyzései gyakran a korának – többször csak felszínesen érintett – általános előítéleteit tükrözik. Innen nézve tehát nem mindig találunk kapcsolópontokat Luther és a felszabadításteológia között. Néha viszont rátalálunk egy-egy egészen aktuális üzenetre Luther kevésbé ismert írásaiban. Ilyen például az 1530-ban született 82. zsoltár magyarázata, amelyben félreérthetetlen világossággal beszél a vezetők felelősségéről, arról, hogy mit kíván tőlük kijelentett igéje szerint Isten. Ha pedig arra figyelünk, hogy milyen értékes és maradandó dolgokat fogalmazott meg Luther a hit szabadságáról és a hívő ember lelkiismereti szabadságáról, akkor egy olyan erős szálat találunk a teológiai hagyatékában, amely elvezethet bennünket a felszabadításteológiát művelő szubjektumig, a szabadságot kereső emberig. Amint erre több protestáns teológus felhívja a figyelmet, Luther teológiájának a szíve, a megigazulás tana páratlanul jelentős inspirációt tár fel a szabadságot kereső ember számára. A megigazult ember ugyanis azt ismeri fel, hogy Isten Krisztusért őt igaznak fogadta el, Isten szemében tehát valaki. Az evangéliumi történetek elbeszélésében ő Zákeus, a csaló vámszedő, akiről Jézus azt mondja, hogy ő is Ábrahám fia, tehát a választott nép szemében valaki, vagy a meggyógyított vak, aki látott, és hitt.

Amikor a szegények és a becsapottak rájönnek, hogy Isten őket is valakiknek tekinti, és az egykori senkik valakikként folytatják az életüket, már meg is születtek azok, akik közösségként küzdhetnek a maguk és a többiek szabadságáért.

Képes-e a felszabadításteológia kilépni a templom falai közül és hatással lenni a társadalomra? Egyáltalán feladata-e?

A felszabadítási teológia eleve a templom falain kívül született, azért, hogy hatással legyen a társadalomra. A kérdés az, hogy ezt a feladatát be tudja-e tölteni.

Magyarországon mióta van jelen a felszabadításteológia?

A nyolcvanas években széles körű volt a felszabadítás teológiájának magyarországi recepciója. A katolikus egyházon kívül még a pártállam által kontrollált világi sajtó is teret adott neki. A hidegháború logikája szerint a vasfüggönynek ezen az oldalán minden jó volt, ami Amerikának ártott. Mivel a felszabadítás teológiájával szemben álló érdekcsoportokat akkoriban jellemzően Amerika támogatta, mi erről itthon olvashattunk. A korszak vezető katolikus teológusai, például Nyíri Tamás filozófiaprofesszor vagy Gál Ferenc dogmatikaprofesszor értékes tanulmányokkal és előadásokkal hívták fel a felszabadítás teológiájára a figyelmet. A Magvető Kiadónál meg is jelent Ernesto Cardenaltól A solentinamei evangélium 1985-ben. Leonardo Boffnak, akit Ratzinger bíboros kizárt egy időre a katolikus tanítók sorából, az Eklézsia Kiadónál megjelent a Miatyánkról szóló meditációja. Ugyanekkor a vasfüggöny innenső oldalán élő radikális egyházi mozgalmakról, mint például az erőszakmentességet hirdető Bokor közösségről vagy rendszerkritikus gondolkodókról, mint Bibó István, nem lehetett olvasni a magyar sajtóban. Amint viszont azonban elmúlt a hidegháború, a felszabadításteológiának ez a recepciója talaját vesztette Magyarországon. Az elmúlt években tapasztalható a megújult érdeklődés, ennek egy szép állomása volt ez a konferencia is.

Politikai dimenziók

Verebics Petra, a konferencia egyik szervezője pedig így foglalta össze Óscar Romero és a felszabadítás teológia aktuális üzenetét:

Az El Salvadorból származó mártír érseket, Boldog Óscar Romerót (1917–1980) 2018. október 14-én Ferenc pápa szentté fogja avatni, és ezzel egyúttal a legmagasabb szinten rehabilitálja a sokáig üldözött felszabadítási teológiát. Biztos vagyok benne, szentté avatása nem csak a múlt lezárására és felidézésére ad lehetőséget, hanem a jövőbe is mutat, hiszen a világnak óriási szüksége van mindarra, amit ennek az irányzatnak a képviselői az életük példájával és gondolataikkal tanítani tudnak nekünk.

Romero egész életének minden rezdülésével arról tanúskodik, hogy mit jelent az, hogy Isten elsődlegesen a szegények oldalán áll, és hogyan lehet követni Jézus felszabadító gyakorlatát. Az érsek hazája diktatúrájával bátran szembeszállva a végsőkig elment a Krisztus-követésben, amikor a társadalmi igazságosságért folytatott küzdelme miatt egyik gyászmiséje alkalmával lelőtte őt egy ismeretlen merénylő. Vagyis az érsek, akinek kedves emlékét ma is népdalok, eleven színekben pompázó utcai graffitik őrzik, életét adta barátaiért. A konferenciára megjelent, A felszabadítás teológiái (szerk.: Erős Máté – Iványi Gábor – Perintfalvi Rita – Verebics Petra) című kötetünk hátoldalán egy idézet szerepel Romero egyik beszédéből, amelyet mártírhalálát megelőzően mondott: „Ha máris oly sok ember eltávolodott az egyháztól, az arra vezethető vissza, hogy az egyház maga távolodott el túlságosan az emberektől. Az olyan egyház azonban, amely az emberek mindennapi tapasztalatait jól ismeri és érti, amely minden ember szenvedését, reményét és félelmét a saját testében érzi, az ilyen egyház valóban élő Krisztussá változik – és ezért az emberek várni és szeretni fogják. […] Az egyház opciója a szegények mellett megmutatja a hit politikai dimenzióját. Mivel az egyház a valóságosan és nem csak fiktíven létező szegények mellett áll ki, mivel a ténylegesen kiszákmányoltakért és elnyomottakért száll síkra, ezért politikai térben mozog, és ott válik igazán egyházzá. És ha – mint Jézus – a szegények felé fordul, akkor egyáltalán nincs is más választása.”

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr2214287765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.