Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Nigériai püspök: Ha az egyház nem áll ki másokért, az emberek elvesztik a reményt

2018. október 01. - KötőSzó

„Ha az egyház megrendül, akkor a társadalom elveszti a reményt. Ha van egy krízis – nálunk ilyen a Boko Haram-helyzet –, melynek során embereket ölnek, akkor Istennek szolgálatba kell állítania olyan embereket, akik másokat megmentenek. Azokat, akik kiállnak másokért, bátorítanak másokat, hogy a többiek ne veszítsék el a reményt. Ha az egyház nem ilyen, akkor az emberek még akár Isten létét is megkérdőjelezik. Fel kell mutatni, hogy az üldöztetések alatt is Isten igenis létezik, és gondjukat viseli. És azt is, hogy az egyház segít: otthont ad, betegséget gyógyít, megerősít, és vigasztal” – vallja Amos Elisha Gaya nigériai evangélikus püspök, aki elsőként ment be a Boko Haram által felgyújtott faluba, hogy mentse, ami menthető. A Nigériából érkezett delegációt múlt héten látta vendégül a Magyarországi Evangélikus Egyház. Amos Elisha Gaya püspökkel és Nuwayina Sekenwa Briska egészségügyi szakértő, diakóniai koordinátorral beszélgettünk az országukat sújtó nehézségekről, az egyház szerepéről és magyarországi tapasztalataikról.

Szerző: Nagy Szabolcs

nig.jpg

Amos Elisha Gaya, Fabiny Tamás és Nuwayina Sekenwa Briska Luther Márton végrendeletével

A Magyarországon élők viszonylag keveset tudnak Afrikáról és az afrikai országokról. Hogyan kell elképzelnünk Nigériát?

Amos Elisha Gaya: Nigéria Nyugat-Afrikában található, százharmincmillió lakosa és harminchat állama van. Államformánk demokrácia, van egy elnökünk, alelnökünk, szenátusunk.

Mit érdemes tudnunk a Nigériai Evangélikus Egyházról [Lutheran Church of Christ in Nigeria, LCCN – a szerk.]?

AEG: Az LCCN-t 1913-ban alapították dán misszionáriusok, élükön Niels Brønnummal, aki húsz-harminc éven át végezte ezt a missziói szolgálatot, míg végül 1948-ban öt bennszülöttet ordinált lelkésszé.

A dán misszióról

A 20. század elején gyakori jelenség volt, hogy különböző keresztény egyházak missziói munkát végeztek afrikai területeken. Ahol erős volt a német, a finn vagy a dán misszió, ott főleg evangélikusok lettek az ott élő emberek.
Niels Brønnum, a dán misszionáriusok vezetője terhes feleségével indult el Nigériába. Gyermeke az utazás alatt született meg, azonban egy fertőzés miatt visszavitték Dániába, ahol életét vesztette. Felesége Brønnummal maradt, de a malária ellen ő sem tudott védekezni, és meghalt. Brønnum egész életében egyedül végezte a missziót, amelynek eredménye, hogy ma kicsivel több mint kétmillió evangélikus él Nigériában. Az egyház a teológiai egyetemét Niels Brønnumról nevezte el.

Mára van egy egyetemünk, ahol a lelkészeket és hittanárokat képezzük. Emellett két iskolánk is van, melyek közül ki kell emelni a Junior Seminaryt. Nigériában ugyanis az állam nem teszi lehetővé egyházi iskolák alapítását, ezért a hittudományi egyetemünkkel együttműködve létesítettük ezt a teológiai előképzőt, melynek a tanrendje szinte teljesen megegyezik más középiskolákéval.
Egyházunkban több részleg működik, köztük ifjúsági, missziói, női és diakóniai. Jelenlegi kilenc egyházkerületünket az érsek, Musa Panti Filibus irányítja. Ő jelenleg a Lutheránus Világszövetség elnöke is.

Milyen társadalmi problémákkal, kihívásokkal kell szembenézniük az országban?

AEG: Nigériában három társadalmi osztályról beszélhetünk. Gazdagokról, középosztálybeliekről és szegényekről. Az egyik legnagyobb kihívás jelenleg a nigériai fiatalokat érinti, akik az egyetemekről kikerülve komoly munkahiánnyal találkoznak. Nagyon nehéz munkát szerezni. Régen ez nem így volt. A mai fiatalok az egyetem után nem tudnak mit kezdeni magukkal, ezért fennáll a veszély, hogy rossz társaságba keverednek, drogoznak, kárt tesznek magukban és a környezetükben. Gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel a nagyvárosokban, ahol nehezebb odafigyelni rájuk. Nagy kihívás továbbá, hogy sokak élete a gazdasági változások során tönkrement, és egyik napról a másikra élnek. Különösen annak fényében kihívás ez, hogy sajnos vannak politikusok, akik csak magukra gondolnak, és például a nyilvánosság előtt is nyíltan vállalva a gyermekeiket gazdag iskolába íratják be, miközben a szavazóikat cserben hagyják. Nem mindegyik politikus ilyen, de ha már egy-kettő ilyen van, az is épp eléggé feltűnő.


Mindazonáltal a nigériai társadalomban a nők azok, akik a legtöbbet szenvednek. Gyakori, hogy egy férfi otthagyja a családját, és a gyerekekkel együtt minden terhet az egyedül maradt nőnek kell hordoznia. Ők azok, akik gondozzák és nevelik a gyermekeiket. Nincs olyan nő a világon, aki egyedül hagyna egy szenvedő gyermeket. Nagyon különleges, szeretettel teli embereknek tartom őket.
Kiemelkedik még a problémáink közül az egészségügy. A kormány által fenntartott kórházak rosszul felszereltek, nehezen tudják ellátni a betegeket, és ha egy kórháznak mégis jó az ellátottsága, az ellátásnak akkor is olyan financiális vonzatai vannak, melyeket sokan nem engedhetnek meg maguknak.

nigeria-hungary-visit-hospital.jpg

Mit tehet az egyház a kritikus helyzetben lévő fiatalokért és nőkért?

AEG: Nekünk egyházként azt a kérdést kell feltennünk magunknak a fiatalokkal kapcsolatban, hogy hogyan tudjuk elvinni az életükbe Krisztust, hogy aztán hasznos tagjai lehessenek társadalmunknak. Segítjük a szegényeket és a nőket, és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk az egészségügyi ellátást is támogatni. Az egyház főleg ezeken a területeken van jelen. Sokszor az anyagi nehézségek miatt csak rámutatni tudunk ezekre a problémákra, nem tudjuk enyhíteni őket, de szüntelenül próbálkoznunk kell.

Több olyan segítő kezdeményezés van az egyházban, amelyben egyre több vagy szinte kizárólag női vezetők tevékenykednek. Mi a jövője annak, hogy ezeket a közösségeket nők vezetik?

AEG: Nigériában a nők szenvednek attól, hogy a férfiak nincsenek jelen az életükben. Legtöbbjük háborúban, támadások során veszti el életét, és árván maradnak a családok. Sok olyan nő van, aki a saját családján kívülről is fogadott be özvegyeket, árvákat, anyagi helyzettől függetlenül. Ez egy olyan terület, melyre az egyház mindenképp oda fog figyelni a jövőben.

nigeria-hungary-visit-wakka-dancing.jpg

Nuwayina Sekenwa Briska: Van egy afrikai mondás: Ha oktatsz egy férfit, akkor egy embert oktatsz, ha oktatsz egy nőt, akkor oktatod az egész nemzetet. Látjuk, hogy egy nő gondozza a saját életét, és gondozza a családjáét. Arra szeretnénk a nőket nevelni, hogy hogyan éljenek egészségesebb életet, és hogy hogyan előzzenek meg megelőzhető betegségeket. Egy statisztika szerint minden ötödik másodpercben meghal egy gyermek maláriában. A malária hatalmas probléma Afrikában. Fontos felhívni az emberek figyelmét, különösen a nőkét, hogy hogyan lehet megelőzni, ehhez képzéseket szervezünk. Ezeket próbáljuk a leggyakrabban, legeffektívebben végrehajtani, például elmegyünk a közösségekbe, és külön alkalmakat tartunk, vagy az istentiszteletek után ülünk össze a helyiekkel. Meghallgatjuk a tapasztalataikat, véleményüket, kihívásaikat. Válaszokat keresünk a kérdéseikre, hogy mit tehetünk a problémák ellen, vagy hogy hogyan menthetjük meg a terhes anyákat, fiatal gyermekeket. Nem akarjuk a gyermekek halálát, azt szeretnénk, hogy közösségeinkben felnőjenek a következő generációk, és ezért mindent meg kell tennünk mint egyház. Az emberek kezdik elveszíteni a reményt, és ezt nem engedhetjük meg. Hinnünk kell abban, hogy jóra fordul az életünk. Minden nemzetnek megvan a maga problémája, de hiszem, hogy közös bennünk, hogy megoldásokat keresünk arra, hogy segítsünk másoknak, és hogy legyőzzük az akadályainkat.

Nigériában működik a világ egyik legveszélyesebb, egyben keresztényellenes terrorista szervezete, a Boko Haram. Hogyan tud működni az egyház ilyen körülmények között?

AEG: Az egyháznak az üldöztetések alatt is meg kell állnia, és demonstrálnia kell a hitét és bizalmát Istenben.

Ha az egyház megrendül, akkor a társadalom elveszti a reményt. Ha van egy krízis – nálunk ilyen a Boko Haram-helyzet –, melynek során embereket ölnek, akkor Istennek szolgálatba kell állítania olyan embereket, akik másokat megmentenek. Azokat, akik kiállnak másokért, bátorítanak másokat, hogy a többiek ne veszítsék el a reményt. Ha az egyház nem ilyen, akkor az emberek még akár Isten létét is megkérdőjelezik. Fel kell mutatni, hogy az üldöztetések alatt is Isten igenis létezik, és gondjukat viseli. És azt is, hogy az egyház segít: otthont ad, betegséget gyógyít, megerősít, és vigasztal. El kell mondani az embereknek, hogy Isten él és cselekszik ebben a világban, és a társadalomnak szüksége van erre, melyért az egyház nagyon sokat tehet.

Egyszer megtámadtak egy falut, amelynek gyülekezete az én kerületem alá tartozik. Fabiny Tamásnak és Buda Annamáriának mutattam ezt a falut, személyesen látták, hogy mit tett a faluval ez a szervezet. A támadáskor érkeztem meg, autóval. Egy asszony szaladt felénk, aki azt mondta, ne menjünk tovább, mert a terroristák ott vannak. Fogtam egy motort, és egyedül bementem a faluba. A faluban lévő házak és a templom még lángokban állt. Mikor látták az emberek, hogy visszatértem, és életben maradtam, ők is felbátorodtak, és visszamentünk a faluba megmenteni, ami ott maradt. A krízis közepén gondolkodás nélkül cselekedtem, éreztem, hogy Isten vezet, ő megvéd engem és az ott lévőket. Ez egy olyan tapasztalat, mely azt mutatja, hogy az egyház igenis bekapcsolódhat, segíthet az embereknek, és egyes esetekben visszájára is fordíthatja ezeknek a szervezeteknek a működését, hatását.

Leah Sharibu

Amos Elisha Gaya és Nuwayina Sekenwa Briska szeptember 27-én látogatta meg az Evangélikus Hittudományi Egyetemet, ahol Fabiny Tamás elnök-püspökkel és Balicza Klára külügyi munkatárssal közösen tartottak előadást a teológiai hallgatók számára. Az előadásban Amos Elisha Gaya beszámolt Leah Shariburól, a tizenöt éves lányról, akit a Boko Haram terrorista szervezet rabolt el az iskolájából száztíz diáktársával együtt. Leah kivételével az összes diákot szabadon engedték, akik arról számoltak be, hogy Leah azért van még fogságban, mert nem volt hajlandó megtagadni keresztény hitét. Leah édesanyja a CNN cikkében arról mesélt, hogy egyedül az egyházi szervezetek segítik őt és a családját. Fabiny Tamás püspök arra kérte a jelenlévőket, hogy imádságban hordozzák Leah nevét, és gondoljanak az ott élő keresztények helyzetére. 

nigeria-hungary-visit-church-rebuilt.jpg

Lerombolt templom a Gaya püspök által említett faluban

Először vannak Európában, Magyarországon. Milyen élményekkel gazdagodtak, és mit üzennének Magyarországnak?

AEG: Tapasztalataim szerint a magyar emberek barátságosak és vendégszeretők, illetve fontos számukra a történelem. Az emberekben él a történelmi tapasztalat, tudják, hogy honnan jönnek, és fontos számukra, hogy ezt a hagyományt megőrizzék. Szembetűnő az is, hogy az egyház és az állam remek kapcsolatot ápol egymással. Meglepő látni egy olyan országot, ahol a kereszténység nagyon fontos, és a különböző keresztény egyházak szoros kapcsolatban állnak egymással.

NSB: Én nagyon hálás vagyok a magyar kormánynak, hogy lehetővé tették számomra azt, hogy idejöhessünk Magyarországra, ugyanis nagyon hamar érkeztek meg az útleveleink. Sok helyen ez nem így megy, például mikor Vietnamba mentem volna, nem adtak vízumot, csak annak fejében, ha van egy állandó idegenvezetőm, aki követ mindenhova. Nagy öröm volt még ellátogatni a Parlamentbe és látni azt, ahol az ország választott vezetői dolgoznak. Nigériában nem tudtam volna bemenni, ezért nagyon örülök, hogy ezt itt megtehettem. Azt hittem, hogy hatalmas kulturális sokk fog itt érni, de nagyon otthonosan éreztem magam az első perctől kezdve. Nagyon remélem, hogy a jelentős kihívások ellenére a magyar emberek képesek lesznek minden egyes nap a szeretetből fakadóan tenni másokért.

Képek forrása: EISZ, LVSZ

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5614273027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.