Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Öt ok, amiért az emberek kilépnek az egyházból

2018. április 19. - KötőSzó

Még a jól működő gyülekezetekben is törvényszerű, hogy bizonyos időszakokban néhányan kilépnek. Ha azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy ma miért hagyják el egyházunkat olyan sokan, a legjobban tesszük, ha őket magukat kérdezzük. Most a válaszok közül ötöt mutatunk meg.

Szerző: Kovács Barbara

pexels-photo-133699.jpeg

Kilépnek, mert nem találnak igazi közösséget

A legtöbben azért jönnek el a templomba vagy más alkalmakra, mert az életük más területein megcsömörlenek a felszínes kapcsolatoktól, az üres fecsegéstől és az élet terheitől, és vágynak az őszinte, mély kapcsolat lehetőségére egy közösségben. Ha valaki épp ezt nem találja meg egy gyülekezetben, akkor máshol fogja keresni. A kereszténység mindig közösségben működött, soha nem az egyéni vallásgyakorlásban. Senki sem akar hosszú távon energiát fektetni egy olyan területbe, ahol nem épül valódi kapcsolatokon alapuló közösség.

Kilépnek, mert nincs szükségük még több drámára

Épp elég dráma van az életünk többi területén, senkinek nincs szüksége extra adagra belőle. A gyülekezeti közösséget keresőknek olyan oázisra van szükségük, ahol a mindennapi élet konfliktusaitól mentesek lehetnek, de sokszor épp ellenkezőleg történik: a gyülekezeti élet csak még több feszültséget ad az életükhöz, különösen, ha valamilyen felelősséggel járó feladatot is vállaltak benne. Minden emberi csoportnak vannak konfliktusai, de úgy tűnik, hogy némelyik gyülekezetnek ebből bővebben mértek. Az, hogy ezeket hogyan kezelik a közösségben, vannak-e megfelelő konfliktusmegoldási módszereik, vagy szőnyeg alá söprik a problémákat, nagyban hozzájárul, hogy hányan hagyják el a gyülekezetet. Ha a keresztény közösség csak a drámázás újabb helyszíne, nem pedig a Jézus által hirdetett béketeremtők otthona, akkor sokan a saját lelki egészségük védelme érdekében fognak elmenni.

Kilépnek, mert nincs szükségük még több politikára

A kampányidőszakot sokan lelkileg is rendkívül megerőltetőnek találták, hiszen a választás egy idő után minden médiafelület, baráti, családi beszélgetés központi témájává vált. Nem csoda, hogy sokan megfáradtak ebben, és nem akarnak még többet hallani az aktuálpolitikáról – még a gyülekezetben is. Főleg akkor, ha ott világosan kinyilvánítják, hogy kire kell szavazni. Ha nem akarjuk, hogy az ellenkező véleményen lévők elhagyják a közösséget, akkor fel kell számolnunk a politikai nézetek alapján való megosztottságot. Jézus Krisztus követői körében sokfajta politikai nézetű ember megfért, és ez így is van rendjén, mert ez csak politika, nem pedig teológia. Amint el tudjuk fogadni a közösségünk politikai sokszínűségét, annál hamarabb tudjuk elkezdeni együtt követni Jézust.

Kilépnek, mert magányosak

A kirekesztettség érzése különösen magányossá tesz. Szembesülni azzal, hogy nem tudsz egyszerűen csatlakozni az adott közösséghez, mert nem fogadnak be, egy idő után arra késztet, hogy feladd. A felismerés, hogy az istenképed, a hitről alkotott felfogásod más, mint a gyülekezet többségéé, szintén magányossá tesz. Látni, hogy néhányan hogyan lépdelnek előre a gyülekezet vezetésének szamárlétráján, miközben másokat a közelébe sem engednek ezeknek a pozícióknak, csak még jobban erősíti a kívülállóságot. A kirekesztettség érzése pedig hosszú távon elviselhetetlen, és ha a kilépés egyet jelent a magányosság enyhülésével, akkor sokan inkább ezt választják.

Kilépnek, mert nem találják Jézust

Ha őszinték akarunk lenni magunkkal, hogy miért hagyják el a legtöbben a gyülekezeteinket, akkor be kell vallanunk, hogy sokan azért utasítják el az intézményes egyházat, mert túlzottan is érdeklődnek Jézus iránt ahhoz, hogy megelégedjenek a torzított másával. Az egyház Jézus Krisztus teste! Olyan helynek kellene lennie, ahol az emberek szeretik egymást, megszólítják a kirekesztettet, szolgálják az idegent, az özvegyet, az árvát. Egy olyan helynek kellene lennie, ahol nem a hatalom irányít, ahol nem származás vagy nemek alapján ítélnek, ahol az utolsókból lesznek az elsők.

Ha Jézus történetét megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy sokan az idejüket, energiájukat nem kímélve, a veszélyeket is vállalva minden lehetőséget megragadtak, hogy időt töltsenek vele. Mi nem ezt szeretnénk elérni a gyülekezeteinkben?

Ha olyan közösségeket tudnánk építeni, ahol Jézus valóban megjelenik, és amelyet arról lehet felismerni, hogy úgy szeretik az emberek egymást, ahogyan Jézus parancsolta, akkor nem lennének üres padsorok a templomban. Mert egy olyan egyházban, mely valóban Krisztusra hasonlít, az emberek nem akarnának máshol lenni.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr8013848954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.