Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Fabiny Tamás: Nekem is van egy álmom!

Ötven éve gyilkolták meg Martin Luther Kinget

2018. április 05. - KötőSzó

Sokan és sokat idézik a Nobel-békedíjas baptista lelkész beszédét, amely 1963 őszén hangzott el az amerikai fővárosban. A Capitoliumon negyedmillió ember – feketék és polgárjogi törekvéseikkel rokonszenvező fehérek sokasága – hallgatta a lelkipásztor átszellemült szavait: „I have a dream...” – Van egy álmom… Lincoln elnök hatalmas szobránál a később meggyilkolt King tiszteletes arról szólt, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat nagyszerű szavaival annak idején az ország minden lakosa számára egy kötelezvényt állítottak ki. Kiderült azonban, hogy Amerika a feketéknek hamis csekket állított ki, mert számukra a tételek fedezet nélkülinek bizonyultak. Martin Luther King nem volt hajlandó elhinni, hogy csődbe jutott az igazság bankja, ezért hát elmentek Washingtonba, hogy „beváltsák a csekket”.

Szöveg: Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök
martin-luther-king-jr.jpg

Beszédében így jutott el a sokat idézett mondatokhoz: „Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vörös dombjain az egykori rabszolgák és rabszolgatartók fiai képesek lesznek együtt leülni a testvériség asztalához. Van egy álmom, hogy egy napon még Mississippi állam, a sivatagállam, eltikkadva az igazságtalanság és az elnyomás hősége által, a szabadság és az igazság oázisává fog változni. Van egy álmom, hogy az én négy kicsi gyermekem egy napon egy olyan országban fog élni, ahol nem bőrszínük által lesznek megítélve, hanem személyiségük jellegéből. Van egy álmom mostanában. Egy álmom, hogy egy napon minden völgy felemelkedik, minden domb és hegy bemélyed, a durva helyek kisimulnak, a görbék kiegyenesednek, az Úr dicsősége láthatóvá válik, és minden halandó együttesen fogja látni.”

Isten őrizz, hogy Martin Luther Kinghez mérjem magam, de el kell mondanom: nekem is van egy álmom.

Egy olyan országról álmodom, amelyben béke és egyetértés van. Ahol nagyvonalú a kormány és méltányos az ellenzék. Ahol nem szakadnak ketté családok és baráti társaságok csak azért, mert különböző pártokat támogatnak.

Ahol romák és nem romák együtt tudnak élni, egyik ember nem kell, hogy féljen a másiktól.

Ahol a mélyszegénységben élők felemelésén fáradoznak azok, akiknek több adatott.

Ahol különbséget tudnak tenni menekültek és bevándorlók között.

Egy olyan országról álmodom, amelyben nem számít érdemnek az adócsalás és az ügyeskedés.

Arról is álmodom, hogy az egyházakat sem túlszeretni, sem diszkriminálni nem akarják. Ahol a kereszténységről nem az inkvizíció, a keresztről nem a kard jut az emberek eszébe.

Van egy álmom a szegények és a peremre szorítottak mellett kiálló egyházról is. Amelyet rangkórság helyett a hivatástudat, uralkodási vágy helyett a szolgálat jellemez. Ahol természetes értéknek számít a szolidaritás és az önfeláldozás. Amely egyház éppen ezért hitelesen tud tanúskodni Istenről.

Mert sok ember mondja Adyval együtt: „álmom: az Isten.”

Istennek is van álma. Hogy valóban lesüllyednek a hegyek és felemelkednek a völgyek annak érdekében, hogy az Úr megérkezzen hozzánk. Isten álma, hogy nép a népre kardot nem emel, fegyverkezést többé nem tanul.

Jézus Isten álmát álmodta. E szerint az álom szerint az összevert emberhez lehajol az irgalmas samaritánus, az elveszett juhot megkeresi és nyakába veszi a jó pásztor, és a tékozló fiú hazatalál.

Ezt az álmot álmodta néhai Öveges József professzor, amikor így imádkozott: „Segíts, Jézus, hogy megnevelhessük a farizeusokat, fölöslegessé tehessük a hóhérokat, és jó szándékukat valóra válthassák a Pilátusok!”

Isten álma a genezistől az apokalipszisig tart.

Isten világosságról, életről és önmaga képmásáról, az emberről álmodott. Férfiről és asszonyról, akik egymást kiegészítve élnek, és szorgos munkával népesítik be a földet, amelyre nagyon vigyáznak.

Isten álmáról tanúskodik a Biblia egyik befejező mondata: „És halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé…”

Martin Luther Kinget ötven éve lelőtték, de az ő álma tovább él. Isten álmodja azt tovább.

Szállóigeként idézzük: I have a dream. Még mindig van egy álmom, mondja az Isten.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5813810828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Görög Zoltán 2018.04.05. 10:31:56

És Isten megadhatja azt a világnak, hogy ezek a reménybeli álmaink megvalósuljanak. Már itt ezen a földön.

PAX!

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.04.05. 14:50:13

Van egy álmom... csökken drasztikusan az álkeresztény ballib gágogás...

Mezőföldi 2018.04.05. 15:03:04

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár: definiálná azt, hogy "igazi keresztény? Ebben a szövegben mégis mi a balliberális elem?

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.04.05. 15:32:42

@Mezőföldi:

Az igazi keresztény 2 dologról ismerszik meg:
- nem állít keresztényellenes nézetekről olyan, hogy azok keresztények,
- nem köt vallássemleges kérdéseket a valláshoz.

Debreczeni László 2018.04.06. 00:27:04

Mint katolikus Jézus követő had adjak egy másik lehetséges megközelítést is az "igazi keresztény" kérdéshez idézve Ferenc pápa gondolatait.

"Milyen jó arra gondolni, hogy Jézus feltámadásának hirdetői vagyunk, de nemcsak szavakkal, hanem tetteinkkel és életünk tanúságtételével! Jézus nem akar olyan tanítványokat, akik csak kívülről megtanult formulákat tudnak ismételgetni. Tanúkat akar: olyan embereket, akik reményt árasztanak azzal, ahogyan befogadnak, mosolyognak, szeretnek. Főleg azzal, ahogyan szeretnek: mert a feltámadás ereje képessé teszi szeretni a keresztényeket akkor is, amikor a szeretet elveszíteni látszik indokait. Van egy „többlet”, ami ott lakik a keresztény egzisztenciában, és amit nem lehet egyszerűen lelki erősséggel vagy nagyobb optimizmussal magyarázni. Hitünk és reményünk nem pusztán optimizmus, hanem más dolog, annál több! Mintha a hívők olyan emberek lennének, akiknek a feje felett ott van egy „darab menny”. Milyen szép ez: olyan emberek vagyunk, akiknek a feje felett ott van egy „darab menny”, és akiket egy olyan jelenlét kísér, amelyet még csak megsejteni sem lehetséges.
Így a keresztények feladata az, hogy az üdvösség tereit nyissák meg, mint az újjászületés sejtjei, melyek képesek visszaadni az életerőt annak, ami örökre elveszni látszott. Amikor az eget felhők borítják, áldás, ha valaki a napról tud beszélni. Ilyen hát az igazi keresztény: nem panaszkodik, nem dühös, hanem meg van győződve a feltámadás erejében, hogy egyetlen rossz sem tart végtelenségig, nincs örökké tartó éjszaka, nincs végérvényesen vétkes ember, nincs gyűlölet, melyet ne tudna legyőzni a szeretet."

Fabinyi Tamás reményteljes álma is ilyen.

Carmichael 2018.04.06. 11:12:49

Nekem is van egy Álmom. Birca-t kezelik és már jobban is van, ami abból is látszik, hogy igaz keresztényként keblére öleli a liberális nézetű honfi- és egyéb társait, elfogadó a másként gondolkodókkal és szinte varázsütésre vitaképessé vált velük.

Szilárd Ajtay 2018.05.02. 15:54:22

Nagyon tisztelem Fabiny urat, például a migráns-ügyben adott igei alapú, hiánypótló kijelentéseiért, de ezen írásáért is. Mindazonáltal hiányérzetem is van. Súlyos dilemma, hogy egy szellemi tekintély a két lehetőség közül melyiket választja: az igazság leplezetlen kimondását (ez és ez ezt és ezt a gonoszságot tette), vagy a békesség, szeretet okán csak a szükséges igazságmag puhára becsomagolt kimondását? Utóbbi nem sokat változtat, alig értik meg (lényegében marad a "kollaboráns egyház" megítélés, ami azért nekem nagyon fáj), az előbbi meg háborút indít el, olyanok között is, akiknek az Istent egy szívvel lenne jó tisztelni, imádni (hát ez is nagyon fáj). De hol van az a küszöbérték, ami felett ezt a háborúságot is be kell vállalni? Amikor a kereszténységre hivatkozva, egyre nagyobb mértékben igazságtalan rendszert kiépítve (pl. harácsolt pénzen pártmédiát kiépítve, gyűlöletszítással, mindent az ellenségre kenő hatalomtechnikával) gyakorlatilag megfosztják a társadalmat az önrendelkezésüktől, szabadságuktól (ez nyilván vita tárgya), vagy csak akkor, amikor már (nyilván elvi opció) vonatokkal viszik krematóriumokba az ellenségnek kikiáltott embereket? (Vagy akkor se?) Nem biztos, hogy tudom a választ, de talán kisebb lenne a kár az igazság mielőbbi, kendőzetlen és megértést jól segítő kifejtésével, és - ami a lényeg - egy e kérdésre (jelen magyar helyzet becsületes és mély megítélésére) létrehozott, hiteles hívőkből álló, "álláspont-fogalmazásra" felkért, egyházakat lefedő szakbizottság életre hívására nagyon szükség lenne. Egy minta: ahogy a rendszerváltás hajnalán a Pozsgay-féle történészbizottság kimondta az igazságot '56-ról.