Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Közel háromezren jelölték Sztehlo Gábort Örökség díjra

2018. március 01. - KötőSzó

Egy hónap alatt közel háromezer aláírás gyűlt össze arra a felhívásra, melyben egyházunk a gyülekezetekhez fordult, hogy Sztehlo Gábor evangélikus lelkészt, több ezer ember megmentőjét közösen jelöljük a Magyar Örökség Díjra. A jelölés célja, hogy Sztehlo munkássága, hivatása és életének példája minél több emberhez eljuthasson.

Szöveg: Galambos Ádám

sztehlo20180227.jpg

„Sok mindent megtanultam magam is. Hiszem és remélem. Elsősorban azt, hogy a kereszténység nem a dogmák, hanem a szeretet világa. Élő, eleven, cselekvő szereteté.” (Sztehlo Gábor)

Négy évtizednek kellett elmúlnia, amíg egy megrendítő erejű emlékirat [Sztehlo Gábor: Isten kezében – a szerk.] és egy nagy sikerű tv-film révén [Valahol Európában; rendezte: Radványi Géza – a szerk.] megismerhette a világ Sztehlo Gábort, a Gyermekmentőt” – mondta 1985-ben Fabiny Tibor lelkész, egyháztörténész az Evangélikus Országos Múzeumban megrendezett Sztehlo-emlékkiállítás nyitóbeszédében. Azóta számos emlékmű felavatásra került, könyvek jelentek meg, ösztöndíj lett a gyermekmentő lelkészről elnevezve, valamint oktatási intézmény, utca és rakpart is a nevét kapta. A filmből közben színdarab és musical is született, melyek összessége mutatja, hogy egyre szélesebb körben válik ismertté a sztehloi életmű, vagyis az a helytállás és emberség, mely a legnehezebb időkben is tanúságot tett a krisztusi szeretetből következő, mások melletti helytállás lehetőségéről.

A felhíváshoz közel ötven gyülekezet, iskolák, diakóniai intézmények és magánszemélyek csatlakoztak, így közel háromezer aláírással tudja egyházunk Sztehlo Gábort Magyar Örökség Díjra jelölni.

A 2018. január elején meghirdetett felhívásra érkezett több ezer aláírás ismét egy olyan visszajelzés, mely mutatja, hogy Sztehlo Gábor életére, lelkészi és embermentő tevékenységére méltán lehet büszke nem csak egyházunk, hanem a széles társadalom is. A felhíváshoz közel ötven gyülekezet, iskolák, diakóniai intézmények és magánszemélyek csatlakoztak, így közel háromezer aláírással tudja egyházunk Sztehlo Gábort Magyar Örökség Díjra jelölni. A beküldött aláírások közül külön figyelmet érdemel a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium, amely névadója melletti szellemi elköteleződését is jelezve közel ezer aláírást gyűjtött össze.

Ki az a Sztehlo Gábor?

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1909. szeptember 25-én született. Egy olyan világban élt, melyben az emberséget az embertelenség váltotta fel. Ő mégsem hátrált meg, hanem életével, hivatásával, másokra figyelésével és kiállásával példát adott, és több ezer ember életét mentette meg.

Sztehlo lelkészi szolgálata mellett az 1930–1940-es évtized fordulóján a népfőiskolai mozgalom egyik megalapítója volt. A második világháború idején különböző egyházi megbízásoknak tett eleget, többek között kórházi lelkész volt.

1944 tavaszán, a német megszállás után Sztehlo Gábor a Jó Pásztor Egyesületen keresztül mentőakciókat szervezett zsidó üldözötteknek. A lelkész a Nemzetközi és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával néhány hét alatt harminckét illegális gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban. Ezekben az intézetekben mintegy ezerötszáz gyermek és az őket ellátó ötszáz felnőtt lelt menedéket. Valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború megpróbáltatásait.

Sztehlo Gábor a háború árváinak és a rászorulóknak a továbbiakban is otthont adott, immár egyetlen nagyobb, a Budakeszi úton lévő gyermekotthonban, ahol iskola is működött, a korszerűen felszerelt műhelyekben pedig szakmát tanultak a gyerekek, a tizenkét éven felüli fiúk pedig a Gaudiopolis elnevezésű önkormányzati rendszert hozták létre. Az intézményt a kommunista hatalom 1950-ben államosította.

Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítőakciót szervezett: megalapította az evangélikus egyház szeretetotthonait, s egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban időseket és fogyatékos gyermekeket gondoznak mind a mai napig.

Sztehlo Gábor 1972-ben kapta meg a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet kitüntetését, az Igaz Ember emlékérmet. 1961-től emigránsként Svájcban élt, és ott is halt meg 1974-ben. Ugyanebben az évben a Nobel-békedíj felterjesztettje is volt.

A díjra jelölés ötletgazdája Tóth Iván Nándor, a Csömöri Evangélikus Egyházközség tagja, a Magyar Örökség Díj pártoló tagja. A kezdeményezést Fabiny Tamás elnök-püspök, Gáncs Péter püspök és Szemerei János püspök is támogatta, valamint csatlakozott Krámer György országos irodaigazgató is. A jelölés széles körű terjesztését a gyülekezeti és missziói osztály és a diakóniai osztály végezte.

A Magyar Örökség Díj kimagasló életművekre, emberi helytállásokra, valamint olyan történelmi helyszínekre és intézményekre hívja fel a figyelmet, melyekre méltán lehet a magyar társadalom büszke. Néhány kiragadott példa a kitüntetettek köréből: Antall József, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Pannonhalmi Főapátság.

Az eredeti cikk az Evangélikus.hu-n jelent meg. További írásokat itt olvashatsz Sztehlo Gáborról.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr9213705516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sarolta Stróblné Somay 2018.03.02. 16:52:37

Sztehlo Gábort Magyar Örökségi Díjra méltónak tartom!