Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Más nincs? Egy férfi? – Szexizmus a gyülekezetben

2018. január 12. - KötőSzó

Nemrégiben az egész világ felfigyelt azoknak a nőknek a szavára, akik felszólaltak az őket ért munkahelyi zaklatások ellen. Kiderült, hogy még az egyébként a férfi-női egyenjogúságra törekvő társadalmakban is bőven vannak csontvázak a szekrényben, és hogy a hétköznapi szexizmus sokszor ártalmatlannak tűnő megnyilvánulásaival szemben még mindig tehetetlenek vagyunk. Néhány női lelkészt kérdeztünk arról, hogyan látják ők a nők helyzetét ebben a hivatásban, és tapasztaltak-e szexista megnyilvánulásokat a gyülekezetekben.

Szerző: Kovács Barbarawomen.jpg

Mivel ma elég sokat hallani a gender, szexizmus és patriarchátus szavakat röpködni a közbeszédben, nem árt tisztázni, hogy mit is értünk szexizmus alatt. Tulajdonképpen a rasszizmushoz hasonló jelentésű fogalomról van szó, amely azonban nem etnikai, hanem nemi alapon általánosít, néz le és vall sztereotípiákat. Nincs olyan ember, aki ne találkozna ilyesmivel a hétköznapokban: mind ismerjük az általánosításokat, miszerint a férfi akkor maszkulin, ha többet keres, mint egy nő, ha magasabb, mint a párja, ha jól tud vezetni és még sorolhatnánk. A nőkkel szemben a sztereotípiák leginkább a testükre vonatkozó megjegyzésekben nyilvánulnak meg, illetve abban, hogy a férfiakkal szemben kevésbé okosnak, humorosnak tartják őket.

A szexizmus tehát nem egyenlő a szexuális zaklatással, bár kétségtelen, hogy a sokszor viccnek szánt, ártalmatlannak tűnő megjegyzések később akár komolyabb formában is folytatódhatnak. Sokszor fel sem figyelünk ezekre, eleresztjük a fülünk mellett, ha halljuk, mivel annyira megszokottá, a mindennapi életünk részévé váltak ezek a megkülönböztetések.

„Amikor kikerültem a gyülekezetbe, tudtam, hogy az életem, a viselkedésem, öltözékem előtérbe fog kerülni. Hiszen mindenhol vannak olyan hívek, akiknek fontos, hogy egy lelkésznek milyen a megjelenése” – mondja egy lelkésznő, akinek már a pályája elején természetes volt, hogy a lelkészi hivatásban nagyobb szerepet kap a külső. De miért baj ez? – kérdezhetnénk, hiszen a lelkész közszereplő, természetes, hogy nem jelenhet meg ápolatlanul, nem megfelelő öltözékben a közösség előtt. Teljesen jogos, ez egyaránt vonatkozik férfi és női lelkészekre is.

Ugyanakkor a nőkkel szemben uralkodik egy olyan, évszázadokra visszamenő elképzelés, amely a férfiakkal szemben nem, mégpedig az, hogy a nők „testi lények”. Nem véletlen, hogy a női testet sokáig démonizálták, mint ami megbabonázza és bűnre csábítja a férfiakat. A nők teste a mai napig sokkal inkább a közbeszéd tárgya, mint a férfiaké, és a közösségek élén álló nők még inkább ki vannak téve annak, hogy mások jogot formáljanak a testük fölötti ítélkezésre. „Bibliaórán egy szolidan kivágott felső volt rajtam, leültem egy székre, és rögtön a nyakamba tekertem egy sálat. De ha nem tekertem volna, akkor sem lettem volna mélyen dekoltálva. Egy gyülekezeti tag, aki a piercingemtől kezdve mindent szóvá tett már, azt mondta, hogy nem lesz jó, ahogyan én öltözködöm, mert bűnös kívánságokat ébresztek majd az emberekben...” – osztotta meg velünk egy másik női lelkész. Érdemes felfigyelni arra a gondolatra, miszerint ha egy férfiben bűnös kívánság ébred, akkor az nem az ő hibája, felelőssége, hanem a nőé! Míg az orvosunknak vagy a fodrászunknak soha nem tennénk megjegyzéseket az öltözködésére vagy a hajára, egy lelkésszel kapcsolatban mégis megtesszük, mert úgy érezzük, hogy ő a miénk, neki a mi elvárásainkhoz kell alkalmazkodnia, hiszen a mi gyülekezetünk foglalkoztatja őt.  

A kinézetre utaló megjegyzések mellett a gyülekezeti életben rendszeresen előfordul a nőit a férfi munkaerővel szemben való lekicsinylés. Egy lelkésznő, aki egy férfi kollégájával dolgozik együtt, így vall erről: „Az egyik istentisztelet előtt, amelyen én szolgáltam, az egyik gyülekezeti tagunk odajött hozzám, és azt mondta, hogy reméli, a férfi kollégám segített nekem felkészülni az igehirdetésre. Azt válaszoltam, hogy köszönöm, nekem ez egyedül is sikerülni szokott. Mire csak annyit mondott, hogy nem baj, legalább szépen artikulálok.”

Egyáltalán nem egyedülálló eset, hogy az az elképzelés él az emberek fejében, hogy egy női lelkész csak a férfi kollégája segítségével képes boldogulni. Sokan, főleg az idősebb gyülekezeti tagok közül többen máig bizalmatlanok a női lelkészekkel szemben, és ha lehet, inkább a férfi kollégát kérik föl például egy kazuális alkalomra. Ugyanis az a sztereotípia uralkodik, hogy egy férfi jobb problémamegoldó, jobb kiállású, és jobban prédikál. A női munkaerő pedig inkább a hittanórára vagy a gyerek-bibliaórára való. Egy másik lelkésznő a pályája kezdetén szembesült ezzel a jelenséggel: „Rögtön az első irodai reggelemen becsöngetett egy néni a hivatalba, a lelkészt kereste. Mondtam, hogy én vagyok, miben segíthetek? Rám nézett, végigmért, és csak annyit kérdezett: Más nincs? Egy férfi?”

A sérelmeket nem cipelnünk kell, a cél az, hogy rámutassunk, Isten nem személyválogató, előtte nincs különbség férfi és nő között, de sajnos ez a gyülekezeteinkben még sokszor nem ilyen egyértelmű. Az egyházakban azok a változások, amelyek világi környezetben rövid idő alatt lezajlanak, gyakran hosszabb időt vesznek igénybe, ezért nem várhatjuk el, hogy egyik pillanatról a másikra megszűnjenek a női lelkészekkel szembeni előítéletek, sztereotípiák. Ugyanakkor elbagatellizálnunk sem szabad, legyintve az újabb „genderőrületre”, hiszen nagyanyáink is jól megvoltak így, tele is voltak a templomok. Felelőssége van ebben férfiaknak és nőknek egyaránt, ugyanis nagyon sokszor éppen az utóbbiak táplálják közösségeinkben a szexizmust azáltal, hogy magukra is érvényesnek és természetesnek találják ezeket a megjegyzéseket.

Azonban nem háríthatjuk el annak a felelősségét, hogy milyen közösségeket formálunk az utánunk jövők számára: olyanokat, ahol emberek mondják meg a másiknak, hogy kinek hol a helye és kinek hogyan kell kinéznie, vagy pedig olyanokat, ahol együtt szolgálnak férfiak és nők Istentől kapott elhívásuk és tehetségük szerint.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr10013568371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.