Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

A nők végezzék a házimunkát, a férfiak keressenek? - Nincsenek bibliai nemi szerepek

2017. október 18. - KötőSzó

A közvéleményben újra meg újra megerősödnek azok a hangok, amelyek azt mondják, hogy mindenkinek megvan a maga dolga: a nők végezzék a házimunkát, gondozzák a gyerekeket, a férfiak pedig keressék meg a kenyérre valót és lássák el a vezető szerepeket. Mindezt pedig bibliai igékre hivatkozva, mondván a Szentírás világosan meghatározza a nemi szerepeket. De mi van azokkal, akik nem férnek bele ezekbe a skatulyákba? Lehet Jézus Krisztus követője, aki nem tud azonosulni a kívülről rászabott szerepekkel?

Szerző: Kovács Barbara

adam-and-eve.jpg

Minden egyes férfi és nő Isten képmása a Földön, és minden egyes embernek meg vannak a maga kegyelmi ajándékai, amelyekkel Istent tudja szolgálni a saját életében. Mégis sokan elbátortalanodnak Jézus követésében, mert az egyház, vagy annak tagjai félreállítják őket arra hivatkozva, hogy erősségeik és képességeik nem illenek a bibliai alapokon nyugvó nemi szerepekbe.

Túl sok olyan férfiról tudunk, akik nem birtokolták a klasszikus férfias tulajdonságokat, mégis Isten hűséges szolgáinak bizonyultak. Bibliai listánk a hős férfiakról igencsak hiányos: miért nem jut eszünkbe például sosem az alázatos Júda, aki be merte vallani menyének, Támárnak, hogy igazságtalanságot követett el vele szemben?

Nemcsak a bátor és erős Dávid Jézus őse, hanem az a férfi is, akiben volt tartás bevallani, hogy hibát követett el.

Mint ahogyan ebben a témában nem emlegetjük gyakran Bárákot sem, aki csak akkor volt hajlandó hadba vonulni, amikor Debóra is vele tartott, vállalva ezzel, hogy az asszonyé lesz a győzelem dicsősége, nem pedig az övé. A karácsonyi történetben olyan könnyen átugorjuk József szerepét, aki csendes erejével és hitével tette, amit kellett és hagyta, hogy Mária kerüljön a középpontba. Jézusról nem is beszélve, aki egy olyan korban, amelyben a politikai és a társadalmi elvárás az volt, hogy egy férfi kardot ragadva felkeljen a római elnyomás ellen, ő a szolgálatot és az alázatot választotta, felvállalva, hogy így nem illik bele kora vallási és társadalmi skatulyájába.

Az „ezer” héber szó hússzor fordul elő az Ószövetségben, legtöbbször militáris kontextusban, erős katonákra használva. Istent is illetik az „ezer” névvel, mint aki erősebb minden kardnál és lónál, ő az a segítő, aki Izrael népét győzelemre vezeti a harcban. Két hely van, ahol nem erős harcosokra használják az „ezer” szót: a Genezis könyvében az asszony teremtésénél. Itt mindig segítőtársnak fordítjuk: „Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18)

Az ősanya tehát egy „ezer”, egy harcos, mégis gyerekkorunk óta azt tanítják nekünk, hogy a segítőtárs az anya, a háziasszony és a szociálisan érzékeny segítő szinonimája. Folyamatos a nyomás a keresztény nőkön, hogy ennek a szerepnek megfeleljenek, hiszen ez már a Bibliában is meg van írva. De mi van azokkal, akkor nem találnak párt? Vagy nem lehet gyerekük? Netán egyáltalán nem érzik otthon magukat a segítő foglalkozásokban és nem szeretnének a háttérben meghúzódni? Ők nem igazi segítőtársak? Ők nem tudják betölteni, amire Isten „rendelte” őket? Az idősebb nők, akik a nőktől elvárt feladatokat már beteljesítették már nem hasznos tagjai Isten országának?

Sokszor mint Hamupipőke mostohanővérei, próbáljuk magunkat belekényszeríteni olyan cipőkbe, amelyek nem ránk vannak szabva. Túl sok ilyen nőt ismerünk, akik erős harcosok, mégis elhitették velük, hogy ez nem nőies és ezért el kellett fojtaniuk ezeket a tulajdonságaikat. Pál apostol szavaira hivatkozunk, amikor azt mondjuk, hogy egy nő nem taníthat a gyülekezetben, viszont hallgatunk azokról a bibliai nőalakokról, akik „férfias” tulajdonságaikat használták fel Isten ügyének előmozdítására. Hány mai Debóra mondott le vezetői képességeiről, csak azért mert némelyek szerint a vezetés nem nőknek való? Hány mai Huldában némult el a prófétai hang? Hány modern Lydia maradt otthon, hogy kiszolgálja a családját, amikor arra lett volna hívása, hogy gyülekezeteket plántáljon? Hány igazi hívőt – férfiakat és nőket – veszítettük így el, csak mert nem engedtük nekik, hogy úgy szolgáljanak, ahogyan ők tudnak?

Túl sok férfi és nő hallgattatta el magában Isten hívását, csak hogy megfeleljen az emberek álltal felállított nemi szerepeknek. Pedig ha valamit megtudhatunk a Bibliából, akkor az az, hogy nincsenek bibliai nemi szerepek. Ugyanis Isten nem a nemünk alapján hív el bennünket, hanem a személyiségünk alapján. Isten nem azt nézi az életünkben, hogy mennyire tudunk megfelelni a társadalom elvárásainak, hanem hogy mit tudunk kihozni a saját képességeinkből. Mindannyian – férfiak és nők – az ő segítőtársai vagyunk, ezért aztán mindannyian „ezer”-ek. Jézus Krisztus harcosai, akik az életünknek azon a csataterén küzdünk, ahová a legjobban passzolunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3613007272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.