Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Martin Niemöller - az ember az idézet mögött

2017. szeptember 21. - KötőSzó

Az első világháborúban Martin Niemöller tengeralattjáró-parancsnokként szolgált. Kiállt a német nemzeti értékek mellett, lelkész és náci szimpatizáns lett. Amikor azonban ellentmondott ennek az ideológiának, a második világháború alatt koncentrációs táborba került. Amellett, hogy sokak példaképe volt, személye többek számára 1945 után is kényelmetlen maradt. Az utókorban alakja már csak idézete által maradt fenn.

Szöveg: Gazdag Zsuzsanna

letoltes.jpg

Mikor a szocialistákat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a szekszervezi tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a zsidókat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Martin Niemöller híres idézete.

„Mit szólna hozzá Jézus?”

A protestáns egyházi vezetőket is meghívták 1934-ben az Adolf Hitler birodalmi kancellár tiszteletére rendezett fogadásra. A Führer így „üdvözölte” őket: „Törődjenek az egyházukkal, de a német nép miatti aggodalmat hagyják meg nekem!” Martin Niemöller berlini lelkész erre így válaszolt: „A népünkkel szembeni felelősséget valaki más helyezte a lelkiismeretünkre. Ön ezt nem vonhatja meg tőlünk!” Hitler sóbálvánnyá meredt, hiszen nem számított ellentmondásra.

Niemöller, az egykori katonatiszt és tengeralattjáró-parancsnok kezdetben a nácikkal szimpatizált. Azt remélte, hogy a Harmadik Birodalom újra rendet teremt a káoszban. Ám az új urak által hangoztatott szép jelszavak és a gyakorlat (terror, zsidóüldözés, egyházellenesség) között tapasztalható éles ellentét kétségeket ébresztett benne. Talán felidézte magában azt a mondást, amelyet még gyermekkorában egy takács szegényes műhelyében fedezett fel, és amely egy életre az emlékezetébe vésődött: „Mit szólna hozzá Jézus?”

A tengeralattjárótól a szószékig

Martin Niemöller édesapja lelkész volt, de ő maga eleinte még álmában sem gondolt arra, hogy ezt a hivatást válassza. A tengerészet mellett döntött. Az első világháborúban – tengeralattjáró-parancsnokként – legendás hírnévre tett szert. Izgalmas stílusban megírt, de a kritikát igencsak nélkülöző, A tengeralattjárótól a szószékig (Vom U-Boot zur Kanzel) címmel megjelent háborús naplója bestseller lett.

A weimari köztársaság idején nem találta a helyét, „dacból” földművesként gazdálkodni kezdett. Váratlanul ötlött fel benne a lelkészi szolgálat gondolata. Szüleit és jó barátait megfigyelve arra a következtetésre jutott, hogy „Krisztus üzenetének hallgatása, valamint a Jézusba mint Úrba és Üdvözítőbe vetett hit új, szabad és erős embereket teremt”.

A westfaleni belmisszió vezetőjeként, később gyülekezeti lelkészként (Berlin-Dahlem) kezdett el behatóbban foglalkozni a politikával. Hevesen tiltakozott az ellen, hogy a protestáns egyházak is átvették az 1933 áprilisában bevezetett, a hivatalnokokra érvényes úgynevezett „árjaparagrafusokat”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a zsidó származásúak, vagy azok, akik zsidó nõt vettek feleségül, nem viselhettek egyházi hivatalt. Niemöller a hozzá hasonlóan gondolkodókkal megalapította a Lelkészi Segélyegylet (Pfarrernotbund) nevű társaságot, ebből fejlődött ki később a hivatalos német egyházzal (Deutsche Christen) szemben álló Hitvalló Egyház (Bekennende Kirche).

Elkezdődtek a Gestapo kihallgatásai; sokakra igehirdetési tilalmat róttak ki. Negyven esetben kezdeményeztek eljárást Niemöller ellen, prédikációit rendszeresen jegyzetelték a Gestapo besúgói. 1937. július 1-jén bebörtönözték. Vizsgálati fogságban hét hónapig várt a tárgyalásra. Azzal vádolták, hogy „felforgató beszédeket” tartott, és hogy a törvények és az állami intézkedések elleni lázadásra szólított fel. Szemére vetették azt is, hogy hazaárulási szándékkal tartott fenn kapcsolatot a külföldi sajtóval.

A szenzációt keltő ítélet szerint „mindössze” hét hónapnyi várfogságot kapott, amelybe ráadásul beszámították a hét hónapos vizsgálati fogságot, valamint kétezer birodalmi márka pénzbüntetés megfizetésére kötelezték. Hitler tombolt. Niemöller „saját bőrén érezhette” bosszúját. A bíróság hátsó kijáratánál azonnal elfogták, és „a Führer személyes foglyaként” a Berlin melletti Sachsenhausen koncentrációs táborába szállították.

Nincs szükségünk mártírokra!

Hét évet töltött először Sachsenhausen, majd Dachau koncentrációs táboraiban, viszonylag „humánus körülmények” között, de szigorú őrizetben. Ugyanis az volt a nácik véleménye, hogy nincs szükségük mártírokra…

A háború után a Német Protestáns Egyházak Tanácsának helyettes elnökeként és az egyházak külügyi ügyeivel foglalkozó hivatal vezetőjeként tevékenykedett. Az Egyházak Világtanácsa 1961-ben hat elnökének egyikévé választotta. Általában tiszteletre méltó, de sokak által vitatott egyházi vezetőként tartották számon.

„Mindent meg kell tenni Kelet- és Nyugat-Németország egyesítése érdekében!” – hangsúlyozta. Szót emelt a katonaság, az atomfegyverek, valamint a vietnami háború ellen. Nem értett egyet a „jogos háború” fogalmával. Véleménye szerint kora háborúfogalma már csak tömeggyilkosságot és tömeges öngyilkosságot jelent. „A nukleáris fegyverek létét az élő Isten gyalázásának tartom” – mondta.

Wiesbadenben hunyt el 1984. március 6-án. Halála előtt egy esztendővel az amerikai poncas indiánok törzsük tiszteletbeli tagjává választották, és az „Aki a helyes úton jár” nevet adományozták neki.

A szöveg a Sonntagsblatt cikke nyomán készült. Megjelent az Evangélikus Élet 2005. évének 10. számában.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr9412758412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Serény Vélemény 2017.10.11. 13:24:19

Lehet, hogy az (evangélikus) egyházba több volt tengeralattjáró parancsnok kellene?

György Fekete 2018.06.10. 12:02:22

Hamisítás, hogy e sorok teljesen kimaradtak az idézésből! Íme:

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

szabolcsnagy 2018.06.13. 21:52:16

@György Fekete: Azért a hamisítás túlzás - rosszul is esik. Inkább hibáztunk vagy a szerző vagy Sonntagsblatt német cikk hibázott 2005-ben.

Javítottuk a cikket most az alapján az idézet alapján, amit az amerikai holokauszt múzeum hivatalosnak tart.

Egyébként azért is van ennyi verzió ebből az idézetből, mert maga Niemöller is többször használta különféle csoportokkal saját szövegét élete során.

Lásd itt: www.ushmm.org/wlc/en/media_ph.php?ModuleId=10007392&MediaId=9138

és itt: en.wikipedia.org/wiki/First_they_came_...#cite_note-6