Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Hangolódó #55 | Sufjan Stevens

2017. augusztus 19. - KötőSzó

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásban Sufjan Stevens életművével foglalkozunk.

adobe_spark_2_3.jpg

Sufjan Stevens talán az egyik legizgalmasabb előadó, akit valaha hallottam. A Carrie & Lowell című albumával ismertem meg a zenéjét és örökre rabul ejtett. Valahogy az élet teljességét érzem minden egyes hangban. Aztán egyre jobban érdekelt, hogy kicsoda ő, milyen impulzusok érték az életben, illetve, hogy miről is szólnak a dalszövegek ezen a bizonyos albumon, és elképedtem.

Az album címében szereplő Carrie és Lowell a szerző édesanyja és nevelőapja. Carrie egész életében bipoláris zavarral, skizofréniával küzdött, melyet csak rontott drogfüggősége. A fiatal Sufjant többször magára hagyta, aki erről többször is énekel dalaiban. Lowell Brams öt évig élt Sufjan édesanyjával és az albumon a reménység szimbólumaként jelenik meg. Jelenleg Lowell vezeti Sufjan saját kiadóját, az Asthmatic Kittyt, míg Carrie 2012-ben elhunyt gyomorrákban.

Ahogy egyre mélyebbre ástam magam az életműben folyamatosan fedeztem fel a visszatérő témákat: gyerekkor, család, gyász, depresszió, magány, hit és újjászületés, melyek külön-külön egyes albumok vezérmotívumai is (pl. Illinois = gyerekkor). A Carrie & Lowell képes ezekről a témákról annyira kellemesen, tisztán és mégis fájdalmasan beszélni, hogy érezhetően kiteljesedik művészileg és talán egzisztenciálisan is mindaz, ami Sufjan Stevenst eddig foglalkoztatta. Tényleg úgy érzem, hogy ezen az albumon sikerült az élet teljességének megfogalmazódnia.

Bár messze járok attól, hogy felfedezzem Sufjan Stevens teljes munkásságát, de azt már most egy életre megtanultam, hogy az önkifejezésünk egyik legelidegeníthetetlenebb eleme a teljes nyitottság és őszinteség. Ha képesek vagyunk szembenézni életünk minden szegletével, – mint ahogy ő teszi ezeken a dalokon keresztül –, talán sokkal jobban megértjük a bennünk élő és a körülöttünk lévő világot. Titkon remélem, hogy a mai válogatásunk is segít ebben.

Számok listája:

  • Death with Dignity
  • Should Have Known Better
  • Casimir Pulaski Day
  • John Wayne Gacy, Jr.
  • No Shade in the Shadow of The Cross
  • Come Thou Fount of Every Blessing
  • John My Beloved
  • To Be Alone With You
  • The Transfiguration
  • Eugene
  • Impossible Soul

A válogatás Spotify-n is elérhető. Hálás köszönettel tartozunk Kovács Blankának, hogy segített a dalok kiválasztásában. Blanka már készített nekünk Hangolódót, azt itt lehet meghallgatni.

Sorozatunk további válogatásait itt hallgathatja meg. 

Fotó: Emmanuel Afolabi

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3712755112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.