Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

A feltámadásnál is nagyobb csoda

2017. április 17. - KötőSzó

A feltámadásnál nincs nagyobb csoda. Ha azonban a húsvéti eseményt tágabb összefüggésben nézzük: hogy Isten az elveszett, vele szemben bizalmatlan, hitetlen, bűnös emberre milyen szeretettel tekint, az lélegzetelállító! Ha pedig még ezen is túlmegyünk egy lépéssel, és nem általában a pogányokról beszélünk, hanem önmagunkról, az igazán zavarba hoz. Felelősséget ró ránk: hívó szavának és szeretetének legyünk továbbadói, hiteles képviselői, hogy rajtunk keresztül másokhoz is eljusson az örömhír.”

Szemerei  János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének húsvét 2. napjára írt  prédikációját közöljük. 

Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék, de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. (ApCsel 10,34–43)

Az első húsvét története, Jézus Krisztus halál felett aratott győzelme olyan egyedülálló esemény volt, amely két évezred távolából is zavarba ejtő. A hitetlenek ugyan azt mondják, hogy a feltámadás merő rajongás, hiszen a halál olyan hatalom, amely nem győzhető le. Emberileg nézve igazuk is van. Ők arra alapoznak, amire az emberi szem nézni képes. Az érzékszervek mindennapi tapasztalataira, amelyeket az értelem a legjobb logikával sem tud kikerülni. Az ember nem képes túllátni a halálon és az elmúláson. A feltámadás valóban zavarba ejtő.

Fontos észrevenni húsvét ünnepén is, hogy a Jézushoz legközelebb állók sem voltak képesek túllátni a halálon. Az asszonyok húsvét hajnalán a végtisztesség megadására és a végső búcsúra készülve indultak a temetőbe. Az üres sír meglehetősen zavarba hozta őket. Ugyanígy a tanítványokat is. Az evangéliumok beszámolói nem hallgatják el, hogy a tanítványok is csak akkor voltak képesek elhinni a húsvétkor történt csodát, miután személyesen találkoztak a Feltámadottal, és meggyőződtek arról, hogy valóban él.

Egy későbbi történet. Mai igénk az evangéliumi kronológia szerint időben későbbi. Nemcsak a húsvét, de a mennybemenetel és a pünkösd után is járunk, amikor Péter az alapigében olvasható, különleges „aha-élményt” átéli. A tanítványok a húsvéti eseményt lassan-lassan felfogták már. Túl vannak azóta több, az Úrral való találkozáson. Túl vannak a búcsúzáson, de a pünkösdi Lélek-áradáson is, ezrek megtérésén, az egyház születésén. Akár azt is kérdezhetnénk, hogy ennyi csoda megtapasztalása után miért csodálkoznak még egyáltalán. Mert ilyenek vagyunk mi, emberek. Képtelenek vagyunk felfogni és befogadni az igazán nagy eseményeket. A lelkünknek és az értelmünknek is van egy bizonyos késlekedése, tehetetlensége. Isten nagy tetteinek megértéséhez és lépéseinek követéséhez túl kicsi az egyébként bámulatos értelmünk és az agyunk kapacitása.

Péter apostol olyasmit tapasztalt ismét, ami nagyon új, ismeretlen és érthetetlen volt számára. Természetesen húsvét csodájának rendkívüliségét, Isten hatalmának zavarba ejtő nagyságát egy pillanatra sem lehet csökkenteni. A halál feletti győzelmet nyilván nem lehet és nem is kell felülírni.

Új nézőpont. Egy új nézőpontot azonban fel kell fedeznünk. Azt, amit a már sok csodát megélt tanítvány értett meg a Kornéliusz házában történteken keresztül: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten...” Péter azt tanulja meg itt, hogy Isten szélesebbre tárta karját annál, mint amit ő valaha is képes volt elképzelni. Kezdi megérteni, hogy amit a tanítványok átéltek, az nem sajátítható ki, mert nem csak az övék. A bűn és a halál feletti győzelem, az ebből fakadó remény és az örök élet ígérete olyan kincs, amely nem zárható el. Meg kell osztani, tovább kell adni, tanúskodni kell róla.

Átjárhatatlan kapuk nyílnak. Péter a Kornéliusz házában átéltekből azt érti meg, hogy a címzetti kör az általa gondoltnál sokkal szélesebb. Isten számára az úgynevezett pogányok is kedvesek! Ez egy átléphetetlennek tűnő kulturális határ volt, áthatolhatatlansága a halálon való túllépéshez hasonlítható. Péter tapasztalata azonban az, hogy Isten sorra nyitja ki az átjárhatatlannak tűnő kapukat. A húsvéti csodában megtörte a halál hatalmát, de a feltámadás valósága is csak egy nagyobb cél felől érthető meg: Isten a bűnös ember számára abszolút átjárhatatlan ajtót, országa kapuját szeretné megnyitni az emberek előtt Jézus Krisztus győzelme által.

A feltámadásnál nincs nagyobb csoda. Ha azonban a húsvéti eseményt tágabb összefüggésben nézzük: hogy Isten az elveszett, vele szemben bizalmatlan, hitetlen, bűnös emberre milyen szeretettel tekint, az lélegzetelállító! Ha pedig még ezen is túlmegyünk egy lépéssel, és nem általában a pogányokról beszélünk, hanem önmagunkról, az igazán zavarba hoz. Felelősséget ró ránk: hívó szavának és szeretetének legyünk továbbadói, hiteles képviselői, hogy rajtunk keresztül másokhoz is eljusson az örömhír.

Van remény, mert valóságos a győzelem a bűn és a halál felett. Van remény, mert az Isten nem személyválogató. Van remény, mert Isten felénk irányuló szeretete minden képzeletet felülmúl.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr1412417283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.