Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Hol van a reformáció egyházainak bátorsága? És a tied?

2017. március 03. - KötőSzó

Bátorságból fakadt a világban való józan és boldog lét megélése annak tudatában, hogy a meglepetésekkel teli Isten országa közöttünk van.

Szöveg: Kodácsy Tamás

courage.jpg

 Valami, mi össze van szedve,
valami tételes eszme,
nem ártana Magyarországnak.

(Cseh Tamás – Bereményi Géza)

Ötszáz évvel ezelőtt Luther Mártonnak volt bátorsága kérdezni. Tételeket állított fel, vitára hívott, s levelet írt. Nem akart új egyházat, nem akart új dogmákat, és nem nyilatkoztatott ki. A 95 tétel szófelhőjében az összekötő „és” a leghangsúlyosabb, nem az ellentétes „de”, az „inkább” vagy a „hanem”.

Azért lett ebből reformáció, mert a tételek a kor legszorítóbb társadalmi szorongását, a kárhozat miatti szorongást feszegették hitelesen, önkritikusan és makacsul.

Ki lehet-e törni az eredménytelen üresjáratokból? Vállalható-e az a szégyen, amit magamnak sem merek bevallani? Ha nem sikerült e világban jónak lennem, akkor a másvilágon kapok-e új esélyt?

A bűnbocsánattal kecsegtető búcsúcédulák vásárlásával ettől a szorongástól lehetett volna megmenekülni, ám a nemlét fenyegetését nem lehet megszelídíteni, megvásárolni vagy eltüntetni. Amikor Luther nemet mondott a búcsúcédulákra, akkor a legnagyobb veszélynek nem a bevételre számítók megharagítása, az egyház tekintélyének lerombolása, vagy egy új közösség megalapítása számított. Sokkal inkább az, hogy kérdéseivel saját létét tette kockára, önmaga üdvösségét. Ehhez a hit bátorságára volt szüksége, ami meghaladta a kísértéstől, a kételkedéstől, és a kárhozattól való félelmeit. S meghaladta azokat a kortárs eszközöket is, amelyekkel akkor válaszolni próbáltak ezekre a kérdésekre. Honnan vette ezt a bátorságot és hol van ma ez a bátorság?

Bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy kimondjunk dolgokat, hogy lépéseket tegyünk meg vagy maradjunk, hogy szembe nézzünk valamivel, egész egyszerűen ahhoz, hogy minden nyilvánvaló szorongás ellenére létezzünk.

A reformátorok személyes létbátorsága nem csupán egy emberi vonás, hanem egy olyan megalkuvás nélküli őszinte szembenézés volt, amely az egyház közösségének bátorságává alakult.

Ebből a bátorságból fakadt a reformáció, amely képes volt rákérdezni tabukra, évezredes hagyományokra, és értelmet adott a kiüresedett szavaknak.

Ebből a bátorságból fakadt a Biblia kíváncsian kérdező újraolvasásának lendülete, amelyben engedtük, hogy a Szentlélek megszólítson és megmozdítson.

Ebből a bátorságból fakadtak a „solák”, amelyek kizárólagosságukkal nem csak tisztítottak, hanem engedtek kirajzolódni egy új teológiát.

Ebből a bátorságból fakadt a tudomány és a hit valódi párbeszéde, annak minden kockázatával és sikerével együtt.

Ebből a bátorságból fakadt a protestáns történetkritikai módszer, amely a saját Szentírásunkat tette tudományos vizsgálat tárgyává, s ez jelenik meg minden olyan társadalmi kérdés firtatásában, amelyben saját magunk hiányosságai is napvilágra kerülhetnek.

Ebből a bátorságból fakadt a világban való józan és boldog lét megélése annak tudatában, hogy a meglepetésekkel teli Isten országa közöttünk van.

A protestáns világigenlés úgy mond igent létünkre és világunkra, hogy ez az igenlés magában fogalja a lét végességét. Úgy él az ember, hogy tudatában van a halálnak. Úgy hisz, hogy tudja, mi a kételkedés. Úgy értelmez, hogy tudja, vannak megérthetetlen dolgok.

Van-e ma olyan protestáns bátorság, amely rá tud kérdezni az evangélium hirdetésére, minden jogos szekuláris kritika tükrében?

Van-e ma olyan protestáns bátorság, amellyel egyházként szabadon levegőt tudunk venni, minden kényszertől, lekötelezettségtől és kötelező udvariasságtól mentesen?

Van-e ma olyan protestáns bátorság, amely minden halálos külső idegen fenyegetés mellett képes valódi keresztyén magatartásra?

Hol van a Te protestáns bátorságod?

kodacsy.jpg95 tétel szófelhője kereszt alakban (készítette Kodácsy Tamás)

„A protestáns bizalom bátorságának középpontjában az a bátorság áll, hogy elfogadjuk az elfogadtatást, a bűn tudatának ellenére. Ez a bátorság az isteni megbocsátás személyes, teljes és közvetlen bizonyosságában gyökerezik. Az emberi létbátorság valamennyi formájában, még az újkollektivizmusban is megtalálható a megbocsátásban való hit. Ám nincs még egy olyan értelmezése az emberi létezésnek, amelyben ez a hit annyira erőteljes volna, mint az igazi protestantizmusban. És nincs még egy olyan történelmi mozgalom, melyben ennyire egyformán mély és egyformán paradox volna. A lutheri formula, miszerint „az igazság nélkül való ember megigazult” (ti. Az isteni megbocsátás szemszögéből), vagy modernebb kifejezéssel: »az elfogadhatatlan ember elfogadtatott«, igen erőteljesen fejezi ki a bűn és a kárhoztatás miatti szorongás legyőzését.” (Paul Tillich, Létbátorság, 170., ford. Szabó István)

A szerzőről 

Kodácsy Tamás (1975) - református lelkész.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr5212307667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.