Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Mi vagyunk a templom kapuja – keresztény bloggerek közösségről, arctalanságról, egyházról

2017. március 02. - KötőSzó

„Úgy szeretek tekinteni a Kötőszóra, mint egy olyan felületre, amely kedvet csinál ahhoz, hogy emberek eljussanak a templom kapujáig, benézzenek és ha tetszik nekik, amit ott látnak, be is lépjenek rajta. Megmutatjuk, hogy sok olyan gyülekezet, iskola, közösség van az egyházon belül, ahova jó tartozni, sok olyan lelkész, akivel jó beszélgetni” – mondta Laborczi Dóra, a KötőSzó blog szerkesztője a Virtuális közösség-valós kereszténység címmel tartott keresztény blogszerkesztők kerekasztal-beszélgetésén. Az Egyházi Közösségfejlesztés konferencián tartott esemény részvevői: Bazsik Ádám (Shoeshine), Laborczi Dóra (KötőSzó), Gégény István (SZEMlélek) és Martí Zoltán (777) voltak. A beszélgetést Süveges Gergő vezette.

Szöveg: Kézdi Beáta | Fotók: Ménesi Ágoston

beszelgetes.jpgLehet-e egyáltalán közösségről beszélni online blogok esetében, vagy oda csak betévednek az olvasók, lájkolnak, megosztanak, és már állnak is tovább? – tette fel az első kérdést Süveges Gergő.

Bazsik Ádám a Shoeshine  vezető koordinátora úgy fogalmazott: az ő projektjük eleve egy offline közösségből, a gödöllői  ifiből indult tíz évvel ezelőtt, tulajdonképpen a közösség életét akarták feltenni a netre. „A Shoeshine missziója, krisztusi misszió. Ahhoz hogy missziót csináljunk, ki kell lépnünk a saját komfortzónánkból. Kreativitásra és bátorságra lenne szükség.” – mondta Bazsik.

Laborczi Dóra, a KötőSzó szerkesztője elmondta, hogy az evangélikus egyház a blogot a kifelé nyitásra szánta. „A saját evangélikus híveinken túl, szeretnénk a közösség, gyülekezet nélküli keresztényekhez szólni.

Azt szeretnénk, hogy azok az emberek, akik nem tudják, hova menjenek vasárnap, de igényük van erre, vagy érdekli őket egy-egy teológiai kérdés kortárs megközelítése, akkor találjanak itt valamit.

Persze, az online közösség is alakul: látjuk, hogy vannak törzsolvasók, törzslájkolók. Természetesen, a kérdésre válaszolva, a szó általános értelmében  a KötőSzó nem töltheti be egy közösség funkcióját.”

„A közösségi médiát használjuk mindannyian, de ettől még önmagában nem leszünk közösség.” – kezdte válaszát Gégény István a SZEMlélek blog alapítója. „Nem kérdés, hogy egyre többen használják az internetet, mert a blog, a közösségi média eszköz, az elérni kívánt célcsoportunk itt van, de az a feladatunk, hogy megtaláljuk a módszert, hogy ezt a közösségeink megerősítésére, fejlesztésére tudjuk használni. Hiszek abban, hogy a mi blogjaink is hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy megszólítsunk, építsünk közösségeket. A Szemlélek one-man-showként indult, de úgy mondanám, ma a választ keresők közössége, akik a hitről, Istenről keresnek válaszokat.”

Martí Zoltán a 777blog szerkesztője elárulta: „Az internetet, a Facebook-ot azért használjuk, mert ott vannak az emberek. Ott lehet evangélizálni, ahol az emberek vannak. A Facebook-ra eszközként tekintünk, nem közösségként.”dora.jpg

Mennyire hat vissza az online tevékenység az offline, netmentes egyházi életre? – hangzott a második kérdés, melyre Laborczi Dóra így válaszolt: „Most már az online térben láthatóvá váltak bizonyos kérdések, témák és problémák, amelyekről végre beszélünk, mert lett a vitának, a párbeszédnek felülete. Tőlünk telhető módon igyekszünk a sokszínűségnek teret adni. A KötőSzó egy éves születésnapján is kiderült, hogy milyen kérdések merülnek fel egyházon belül egy ilyen felülettel kapcsolatban, vagy létezik-e egységes vélemény bizonyos teológiai vagy közéleti kérdésekben. Úgy érzékelem, hogy inkább visszahatott a blog az evangélikus közösségünkre.

Úgy szeretek tekinteni a Kötőszóra, mint egy olyan felületre, amely kedvet csinál ahhoz, hogy emberek eljussanak a templom kapujáig, benézzenek és ha tetszik nekik, amit ott látnak, be is lépjenek rajta. Megmutatjuk, hogy sok olyan gyülekezet, iskola, közösség van az egyházon belül, ahova jó tartozni, sok olyan lelkész, akivel jó beszélgetni. Egyfajta előmissziót végzünk inkább, és emellett az is a feladatunk, hogy valós kérdéseket vessünk fel a felületeinken, olyanokat, amelyek valóban sokakat érdekelnek.”

A Shoeshine vezető koordinátora elárulta, volt példa arra, hogy parti-sorozatot indítottak el, melyet keresztény fiataloknak szerveztek, és bár ott sem törekedtek a közösségformálásra, de lehetőséget akartak biztosítani a találkozásnak, a barátkozásnak. A jelenlévők blogjai mögött emberek vannak, ez nem online közösség, hanem élő közösség. „A Shoeshine mögött is egy csapat van”– tette hozzá Bazsik Ádám.

SZEMlélek interjúkból született egy kötet, ez is offline. A bemutató is egy jó offline alkalom volt – kezdte válaszát Gégény István, majd így folytatta: „A létező közösségeket is szeretnénk hozzásegíteni ahhoz – ebben szerintem egy célunk van a KötőSzóval – hogy nyitottabb szívvel és lélekkel élhessék meg az Istennel való kapcsolatukat. Ezért is van a molinónkon három hívó szó: párbeszéd, nyitottság, közösség. Ha ebből a háromból kettőt összeteszünk, az automatikusan szüli a harmadikat.  A közösség nem cél, a közösség megszületik, ha van párbeszéd.

Komoly kérdések felvetésekor rögtön szekértáborok alakulnak az online felületeken. Másképp működik ez egyházi felületeken? – kérdezte Süveges Gergő.

A KötőSzó főszerkesztője úgy fogalmazott: „Őszintén szólva, az online vitákban  sokkal rosszabb a helyzet, mint az élőszóban. Az arctalanság arcátlanná tesz – idézte Kocsis Fülöp görögkatolikus püspököt Fabiny Tamás evangélikus püspök nemrég digitális tízparancsolatában. Ha a címbeli kérdés, vagy az első felvetés nem azt tükrözi, amit a kommentelő gondol, akkor hamar jön a hörgés, a kommentáradat, és sokszor nyilvánvalóan nem olvassák el a cikket, vagy a magyar társadalom jelentős részének valóban komoly gondja van a szövegértéssel.  Míg személyesen a legmegosztóbb témában is közelebb lehet kerülni egymáshoz, ha egy asztalnál ül A és Z vélemény, hamar kiderül, hogy közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondolnánk. Az online térben az arctalanság egyértelműen durvaságot hoz ki az emberekből.”

777szemlelekshoeshine.jpg

„Mi ezt a vihart élvezzük, mármint a vitát – vette át a szót Martí Zoltán. – Az embereknek nem megnyugvás kell, elsősorban kérdések és válaszok kellenek. Semmi gond nincs azzal, ha az emberek egymással ellentétes véleményeket fogalmaznak meg, ott kezdődik a baj, ha ezt olyan stílusban teszik, amely a 777 szellemiségével nem egyezik. A 777 tudatosan próbál pozitív értelemben provokálni, kavicsokat dobni az állóvízbe. A vélemények ütközése pedig szerintem pozitív dolog.”

Gégény István ehhez csatlakozva úgy fogalmazott: „nekünk néha sikerül sziklákat is bedobni az állóvízbe. A kattintás szám növekedése elérhető az Index címlapra kikerüléssel, de ezzel viszont behozunk olyan kommentelőket, akiknek a kultúrája eléggé eltér a SZEMlélek blog állandó olvasóitól. Néhány hónap gondolkodás után ezért bevezettük az előmoderálást. Ez egy nem látható munkafolyamat, amiben kikukázzuk a vállalhatatlanul megfogalmazott hozzászólásokat, de ezek láthatatlanságuk ellenére sajnos a mi lelkünkben lerakódnak, és nem tesznek jót. Viszont fontos meghúzni egy határt, úgy, hogy ne veszítsük el a lényeget, a küldetésünket.”

„Mi szeretnénk gondolkodtatni, és ez sokszor nagyon fáj, elsősorban az egyházainknak, ami pedig nekünk fáj. Viszont abban egyetértünk szerintem mindannyian itt a szerkesztők közül, hogy kérdések feltevése, gondolkodtatás nélkül nincs értelme a munkánknak.” – fogalmazott Bazsik Ádám.

Mi a hivatalos egyházi vélemény a blogotokról? Kell, hogy fedje a blog a hivatalos egyházi álláspontot? Kaptatok-e már orrotokra koppintást? Visszautasítottatok már befolyásolási kísérletet? – kérdezte végül Süveges Gergő.

„Az elmúlt fél évben végig roadshow-ztam a katolikus püspöki kar egy részét, és mindenki vállveregetve dicsért, hogy hajrá, jó kis magánblogod van, csináld. Ők úgy értelmezik, nem sok közük van a SZEMlélekhez. Sokan örülnek neki, támogatnak, akár azzal, hogy interjút adnak. Azt érzem azonban, hogy a hivatalos egyházi részről inkább nem vagyok üdvözölve. Nem elutasítás ez, de más színt képviselünk, amit jelenleg még se kiköpni, se lenyelni nem tudnak.” – mondta Gégény István.

Martí Zoltán a kérdésre úgy válaszolt: „fogalmunk sincs, hogy mi az egyházi vélemény rólunk, mert semmilyen hivatalos visszajelzést nem kaptunk egyik egyháztól sem, és ez nagyon jó, hogy így van.” Amint a szerkesztő elmondta, nagy szemöldök összehúzások kísérték a 777 megalakulását, és most úgy gondolja nagy kövek gördültek le a szívekről, de vállveregetésről szó sincsen. „A tűr, tilt, támogat hármasából, valószínűleg mi a tűrtbe tartozunk. Azt azonban mindenképp ki kell mondani, hogy azért alapítottuk a 777-et, mert nem voltunk megelégedve az egyházi kommunikációval. A katolikus egyház nem evangélizáló kommunikációt folytat, hanem fenntartót.  A templomba lévőkhöz szól csak a prédikáció, mi pedig úgy gondoljuk, –  ahogy Jézus fogalmazott – azokat is meg kell szólítani, akik kevésbé vagy nem hisznek. Az a feladatunk, hogy új embereket szólítsunk meg és a krisztusi örömhírt elvigyük nekik is.”

shoeshine.jpg

A Shoeshine blog szerkesztője elárulta, hogy többször kapott fejre koppintást, mint dicséretet. Mint mondta: „szeretnénk  gondolkodtatni, kérdést felvetni, és rávilágítani a saját hibáinkra az egyházon belül.”

„A KötőSzó helyzete azért más, mint a jelenlévő három másik felületé, mert hivatalosan is az evangélikus egyházhoz tartozik. Nem attól függetlenül létezünk. Járunk szerkesztőségi értekezletre a szerkesztő társammal együtt, hiszen mint minden evangélikus felület, mi is az Evangélikus Információs Szolgálat (EISZ) alá tartozunk. Mikor az EISZ szárnyai alatt elindítottunk egy blogfelületet, és hamar kiderült, hogy tényleg sok embert el lehet érni így, hirtelen az lett az elvárás, hogy legyen valamilyen módon evangélikusabb a tartalom. De hogy mitől lesz evangélikus egy cikk? Arra nehéz konkrétan válaszolni. Szerintem az evangélium üzenetének lefordítása a mai ember nyelvére, számára érthető és követhető problémafelvetések mentén már önmagában értelmezhető evangélikus hagyományként. Mindenesetre, a felvetett kérdés bennünket mindennapos kiívások elé állít. Azt hiszem, leginkább az segítene, talán mindannyiunknak, ha minél több alaposan, értelmesen megformált vélemény, vagy ellenvélemény érkezne a felületeinkre, mert azzal csak javul a minőség és az egyházi nyilvánosság.” – válaszolt a kérdésre Laborczi Dóra.

Zárásként Gégény István úgy fogalmazott:

„Valamiféle reformációja zajlik most a keresztény kommunikációnak, melynek sokféle útja van manapság. Közös nevező, közös célok, egyértelműen vannak, és az együttműködési lehetőség is felfedezhető. Látom, hogy hatással vagyunk az egyházi kommunikációra, de jó lenne, ha több füle lenne az egyháznak. Az a lényeg, hogy ne külön utak legyenek, hanem egyfelé haladjunk.”

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr3512306017

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 30%-al kevesebb keresztény 10 év alatt 2017.03.03. 15:48:05

Az erősen kozmetikázott 2001 és 2011-es népszámlálási adatok szerint  a római és görög katolikusok fogyása tíz év alatt 31 %, a reformátusoké 29 %, az evangélikusoké 30 %. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.