Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Majdnem mindenki – gondolatok az Oscar-díjas filmről

2017. február 28. - KötőSzó

„Fontos film számomra a Mindenki – kiragadott a komfortzónámból, vitára ingerelt, és még arra is rávett, hogy le is írjam, amit gondolok róla. Ez még egy filmnek sem sikerült. Ha másokat is ennyire megragad, akkor biztos, hogy nem érdemtelenül kapta meg az Oscar-díjat, melyre én (érdemtelenül ugyan) de büszke vagyok, és gratulálok az alkotóknak.”

Szerző: Kertész Botond

mindenki2.jpg

Graves híres (mások szerint hírhedt) regénye, a Jézus király egyik részében azt bizonygatja lefegyverző kortörténeti érvekkel, hogy Jézus példázata az irgalmas szamaritánusról, úgy ahogy van, nonszensz. Magam részéről hiszek Gravesnek – ez azonban egy kicsit sem kisebbíti és hitelteleníti a jézusi példázat erejét, üzenetét. Hiszen a példázat nem valós történet, közlője sem azért mondta, hogy elhiggyük, hanem azért, hogy megvilágítsa a felebaráti szeretet érelmét.

Deák Kristóf vasárnap éjjel Oscar-díjat nyert alkotása, a Mindenki című kisjátékfilm sem a dokumentumfilm kategóriát nyerte meg. Ezért szinte teljesen mindegy, hogy gyakorló zenészek, karnagyok, karmesterek miként vélekednek arról, mennyire adta vissza a film egy kórus valóságos életét, munkáját, belső viszonyait. Magam nem vagyok hivatásos zenész, de azért igyekszem egy időre elfelejteni azt, amit több mint harminc éve különböző kórusokban énekelve megtapasztaltam énekesekről, karvezetőkről.

A filmesztétikáról jóval kevesebbet tudok, mint a zenéről. Fontos film számomra a Mindenki – kiragadott a komfortzónámból, vitára ingerelt, és még arra is rávett, hogy le is írjam, amit gondolok róla. Ez még egy filmnek sem sikerült. Ha másokat is ennyire megragad, akkor biztos, hogy nem érdemtelenül kapta meg az Oscar-díjat, melyre én (érdemtelenül ugyan) de büszke vagyok, és gratulálok az alkotóknak.

A zene, a közös zenélés, a kórus, népszerű metafora. Golding megrázó kisregénye, A legyek ura jut eszembe. Hogy-hogy nem, ott is szerepel a kórus – a lakatlan szigeten magukra maradt gyermekek ellentársadalma, a vadászok törzse elsősorban az énekkar hangadóiból verbuválódik. Aki olvasta a könyvet, vagy látta a filmet, emlékezhet rá, hogy válnak az „ártatlan” gyermekek félelmetes hordává. Golding könyvét olvasva félni kezd az ember a kórusoktól.

A Mindenki című film végén is megijedtem Erika néni csillogó szemű énekkarosaitól, rémisztő katarzist élve át. Győz a szolidaritás, a szabadságvágy, a gyermeki tisztaság a sunyi, lélekromboló, kifinomultan manipuláló hatalommal szemben és csak száll az ének. Talán túl öreg vagyok már, vagy mégsem tudok eléggé elvonatkoztatni kórista múltamtól és jelenemtől, de nem tudok önfeledten együtt dúdolni a gyerekekkel. Erika nénit olyan módon semmisítették meg, alázták porig, tették egy életre lehetetlenné, amit semmi nem indokolhat. A szabadság és szolidaritás nevében elkövetett durva kirekesztés és megalázás sajnos nemcsak ebből a filmből ismert – a másként gondolkodók virtuális lincselése napi rutin nyugati társadalmainkban.

Elszomorít, ha tényleg itt tartunk, ha Erika néninek a szabadság és szolidaritás nevében nem elég megbűnhődnie, el is kell pusztulnia.

A szerzőről

Kertész Botond (1971) - történész. Az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa, kutatási területe a 19-20. századi evangélikus egyháztörténet Magyarországon. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr2312299697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

párka 2017.02.28. 18:49:34

Igen, ez a film sok kérdést fölvet. Talán ezt is, amelynek Erika néni fájdalma áll a középpontjában. Mivel az életben olyan helyzeteket élünk meg, amelyekben a döntéseink számtalan következménnyel járnak. A győzelmeink veszteségekkel párosulnak, a kialakuló többség létrehozza a kisebbséget, és ideig-óráig a kisebbség képes uralni a többséget. Az igazságaink és igazságtalanságaink kéz a kézben járnak. A szabad akarat átka:-) Éppen ezért nagyszerű a film, mert kérdez, és sokféle választ, sőt új kérdéseket is indukál. Távol áll tőle az az egydimenziós értékelő attitűd, ami a "virtuális lincselés" kifejezés kapcsán nekem eszembe jut.

pocokpocak 2017.02.28. 20:40:36

Virtuális lincselés???? Ez egy példázat és nem dokumentumfilm - ahogy éppen ön is leírta az elején. A film éppen azért zseniális, mert a valóságban 12-13 éves gyerekek ilyen formán SOHA nem fognak fellázadni és megsemmisíteni egy tanárt. A tanároknak ilyesmitől nem hiszem hogy félni kellene... A film vége éppen olyan szürreális, mint bármelyik olyan forradalom, amelyikben a hatalmával visszaélő vezetőt végül elsöpörik a rájuk bízottak. Nyilván ennek a filmnek tényleg számtalan rétege van, és kinek-kinek más domborodik ki személyes érintettsége nyomán. A modern példázat mindamellett rávilágít egy olyan problémára, mely magát valamire tartó etikus ember nem tolerálhat. Mégpedig arra, hogy aki gyermekeket érzelmileg zsarol, illetve hazugságra kényszerít azt nem lenne szabad iskolába engedni. A valóság pedig az, hogy számtalan ilyen helyzetbe kerülnek bele gyermekeink az iskola világában. Ha másra nem, talán arra nagyon jó a film, hogy szülőknek, tanároknak tükröt tartson és mérlegre tegye azokat a helyzeteket, melyek a rábízott gyermekeket valaminek az eltitkolására, illetve hazugságra kényszeríti. A tanárnő "tátikázásnak" becézi a hazugságot, de attól még az tőrként döf. Izgalmas kérdés, hogy a gyerekek lelkiismeretét, belső iránytűjét vajon nem éppen az ilyen helyzetek őrlik fel leginkább? Nyilván, akinek nem inge ne vegye magára. (Tisztelettel egy zenész, tanár és gyakorló apuka)

jajdehülyevagyok 2017.02.28. 22:50:44

Kitűnő film, nem kétséges, a szerző konklúzióját nem tudom hová tegyem.
" Erika nénit olyan módon semmisítették meg, alázták porig, tették egy életre lehetetlenné, amit semmi nem indokolhat. A szabadság és szolidaritás nevében elkövetett durva kirekesztés és megalázás sajnos nemcsak ebből a filmből ismert – a másként gondolkodók virtuális lincselése napi rutin nyugati társadalmainkban."
Ennek mi értelme?
Egy közösségben, melyet olyan gyerekek alkotnak, akik európai kultúrában nevelkedtek, demokráciát és szolidaritást tanultak, komoly törést okoz egy ilyen árulás. Szellemes és méltó válasz volt a részükről. A történetben nincs lehetőség kicsi megaláztatásra, feleakkora megsemmisítésre, arányos önvédelemre, a gyerekek ebben a korban - mint a szerző is említette a Legyek ura c. művet - kegyetlenek. A tanárnő gyerekekkel szembeni manipulatív viselkedése saját önző céljai érdekében, nem megbocsátható, s sajnos nem példa nélküli. Erika néni mint másképp gondolkodó... hmmm elég érdekes jelző egy csalóra.

Noémi959 2017.03.01. 21:37:14

Szerintem a film alkotói fordítva ülnek a lovon.
Ha én lennék Liza nem azon akadnék ki, hogy a kórus egyes tagjainak, miért kell tátogniuk, hanem azon, hogy akik nem elég jók, miért maradhatnak a kórusban. Így a tehetségtelenek, lusták a tehetségesek és szorgalmasok vállán kapaszkodnak föl.
Aki nem elég jó, de megvan benne a lehetőség az kemény munkával elérheti, hogy a kórus tagja legyen.
Aki meg tehetségtelen, annak ezt egyenesen meg kell mondani. Aki botfülű az ne a erőltesse a kórust, hanem keresse meg az életnek azt a területét, ahol kifuthatja magát.
Természetese nemcsak a kórusok esetén gondolom így.
Erika néni meg nem gonosz, egyszerűen kénytelen csalni, mert "mindenki tagja lehet a kórusnak" - amint az igazgató mondja.
Nem lehet egyszerre egyenlősdit játszani és kiváló minőségre törekedni.

Anna King 2017.03.01. 22:13:48

Erika neni lehetne fair es leulhetne az igazgatoval, hogy mit akar, mindenki korusat vagy legjobb korust 10 fovel. Nem a gyerekekkel kellene elvitetni a balhet hogy o szar tanar, szar ember. Aki egy gyereket hazugsagra kenyszerit (erzelmileg zsarol, titoktartasra kotelez), az mind emberileg, mind tanarnak ertektelen.

JellaJella 2017.03.01. 23:09:28

Szerintem nem véletlenül van benne a filmben az a rész, amikor Liza azt meséli Zsófinak, hogy megy majd a Rádió kórusába felvételizni.
Itt látszik, hogy az is simán elfogadható neki, ha egy kórus úgy működik, hogy csak a legtehetségesebbek vehetnek részt benne, ha ezt nyíltan kommunikálják, és korrekt felvételi dönt.
Ami felháborítja őt, az a sunyiság, hogy a felszínen látszólag mindenkit befogadunk és bárki énekelhet, de a "nem elég jókat" eközben csendben megalázza, titoktartásra kötelezi, a közösséget a felszín alatt rombolja, a kilépni akaró gyerekeket érzelmileg manipulálja a tanárnő.

Azt meg, hogy "nem elég megbűnhődnie, el is kell pusztulnia" nem értem, szerintem pont nem volt semmi más eszközük, gyakorlatilag megzsarolta őket Erika néni.

Meg hát, példázat ez, ahogy írod, nem dokumentumfilm, és a "csakazértse énekelünk/csakazértis énekelünk" az egy jó erős kép, sokféle asszociációval (lásd pl. walesi bárdok). Abból nehéz lett volna frappáns befejezést vágni, hogy a gyerekek elmesélik az igazgató bácsinak az esetet.

laci_52 2017.03.02. 10:25:34

"Erika nénit olyan módon semmisítették meg, alázták porig, tették egy életre lehetetlenné, amit semmi nem indokolhat"

Ez így ebben a formában nem igaz! Erika nénit nem tették egy életre lehetetlenné, mindössze kapott egy kemény leckét a csalásért, mások megalázásáért és manipulálásáért, a megalkuvásért és az elvtelen kompromisszumért. Nem kell elpusztulnia, csupán megbűnhődik és ez a bűnhődés megfelel mindnyájunk igazságérzetének.

antisystem 2017.03.02. 11:03:11

Szerintem ez is egy olyan eset, ahol nem választható el a kritika és a kritikus személye - ahogy az összes hasonló, az egyén és a hatalom viszonyát vizsgáló műalkotásra is igaz ez, ugyanis pont ebben különbözik a vallásos és a nem istenhívő világnézet. Az összes vallás "0. tétele" ugyanis az, hogy létezik egy megkérdőjelezhetetlen felsőbb hatalom, aminek feltétlen engedelmességgel tartozunk, na addig az ateista számára minden hatalom megkérdőjelezhető, és egyik sem tarthat igényt feltétlen engedelmességre. Ennek okán egy istenhívő soha sem fogja alapértéknek tartani a lázadást a "rebelliót", egy ateista meg simán annak tarthatja.

tnsnames.ora 2017.03.03. 00:00:35

Gratulálok a poszthoz, te voltál eddig a másik (rajtam kívül), aki a tanárnői megalázást észrevetted és megírtad posztban (és én láttam). Hogy mennyire nem triviális a dolog észrevételezése: az index.hu FB-oldalán aktívkodtam a témában, amikor ez egyik kommentelő olvtárs a fenti "alázós"-problémafelvetésemre kommentben kerekperec megmondta, hogy fogalmatlan kóla- és chips-zabáló vagyok, aki nem tudja, hogy a való életben milyen terrort csinálnak a tanárok. És még jó sokáig mondta a magáét.

Én is írtam még január 24-én egy blogposztot, amit az Oscar díj után teljesen átírtam és kibővítettem. Olvashatatlanul hosszú lett, úgyhogy óvatosan a klikkeléssel:
liftinstinct.blogspot.hu/2017/01/mindenkising-live-action-short-film.html

V. Pimpernel 2017.03.03. 12:06:41

@laci_52: Nem felel meg mindnyájunk igazságérzetének. A tanárnő filmbeli karaktere nem oly gonosz, hogy a végén irgalmatlanul meg kelljen semmisíteni. A zárójelenetben ráadásul maga kéri háromszor is kétségbeesetten a néma kórust, hogy MINDENKI ÉNEKELJEN (vagyis az alkotók előtt is fel kellett villannia a kompromisszum lehetőségének: MINDENKI ÉNEKEL, mégis megnyerik a versenyt! (Zárókép: a lenyugvó nap fényében tanárnő és diákok vígan s dalolva utaznak a délszaki muszlimokkal színezett Svédországba...)

Az alkotók azonban ezt a lehetőséget elvetették, gondolom azért, mert a film nem az iskoláról szól elsősorban, hanem puha diktatúra természetét kívánta megrajzolni. Más értelmezési lehetőségek csak érintőlegesek. A filmet azonban igen sokan látják, különböző korú gyerekek is, és árnyalt gondolkodásra képtelen frusztrált felnőttek is. A filmbeli lázadásban - a lázadást kirobbantó kislány zseniálisan megragadott diadalittas tekintetében - tükröződő kegyetlenség nem szándékolt pedagógiai hatása (Ti is hasonlóképpen cselekedjetek!) azonban nyugtalanító. Sem diákkorban, sem felnőttkorban nemcsak zsarnokok ellen szoktunk lázadni, hanem jó emberek, jó hatalmak ellen is. Isten ellen is...