Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Hajrá, Apa!

2017. február 10. - KötőSzó

Számos férfimagazinnal ellentétben az Apa Magazin nem az az újság, amelyet dugihelyen kell otthon tartani. Ajánlónk.

Szöveg: Kézdi Beáta – Laborczi Dóra

Kifejezetten szép kivitelezésű lapot tarthat kezében az, aki megveszi a magazint, melyet üdítő vezércikkel indít a főszerkesztő. Vida Ferenc a folyton panaszkodó apuka prototípusát és állandó rémtörténeteinek hatását írja le szórakoztatóan, majd kissé szemtelen párhuzamot von egy gyermek, és egy régen vágyott luxusautó között. A szöveg mégis hatásos, csak az értheti félre, aki nagyon akarja.

Már az impresszum is szórakoztató: a lap készítőinek neve mellé odaírták, kinek mi volt a legelső kedvenc könyve. Ügyes húzás arra nézve, hogyan hozhatják közelebb az újság készítőit az olvasókhoz. Majd következik egy extra rövid „Obama, mint apa”-portré, mely dicséri a leköszönő elnököt, aki a valóban szimpatikus családapa képét is kialakította magáról. Elnöksége alatt végig látszott, hogy számára tényleg fontos a felesége, két lánya, és nem csupán a protokoll és a marketing eszközeiként használja őket.

A magazinban később olyan témák kerülnek elő, hogy mennyibe kerül a gyereknevelés, a karikagyűrű nem viselésére mi lehet a megoldás, még a reklámokat is egész ízlésesen tálalták, de olvashatunk a farsang, vagy a „mobiltelefon a gyerekeknek?” – kérdésekről is.

Bus István hat tanácsa a gyermek megérkezése utáni hat hétre szintén hasznos. Ugyanakkor izgalmas összeállítás készült a korai apaságról és az egészen idős korban vállalt gyermekekről is. Lackfi János írásánál keresve sem találhatnánk jobb reklámot a korai apaság és egyáltalán a gyerekvállalás mellett. A kortárs költő írása őszintén szól családon belüli szerepekről és azok megosztásáról, a szükségmegoldások elfogadásáról, és az apró örömökről.

A szerkesztők „sztár” apukákat is bevontak a lapkészítésbe, így ír a lapba Bus István, Dezső András, Jókuti András, Lackfi János, Winkler Róbert, ki-ki a maga stílusában, a maga területéről, szerethetően.

Sport, kamaszkor, mobiltelefon, tűzoltók, gyerekkel az étteremben, tévézési és internetezési szokások, apa–fia rovat, és még számtalan téma – szinte minden, ami a gyerekneveléskor felvetődik és kérdéseket hoz magával. A cikkek nagy része izgalmas, bár vannak benne high-tech kütyüket, autókat és drágább ruhákat reklámozó oldalak, melyek egyértelműen nem az átlagapukáknak szólnak, összességében a magazin – azaz inkább a tartalma – megszólítja a 30-as–40-es menedzser és a multinál dolgozó apukát éppúgy, mint az apaság iránt érdeklődő bármilyen más foglalkozást űzőt. Igényes szépen szerkesztett és hiánypótló kiadvány.

(K.B.)

apamagazin_olvasas.jpg

Gyakorló anyaként nagyokat dobbant a szívem a lap olvasása közben, de már az első lapszám megjelenésekor – amelyet akkor sajnos elmulasztottam beszerezni – látatlanban is üdvözöltem a kezdeményezést. Régóta itt volt már az ideje, hogy a férfiak, mint apák önálló célcsoportként megjelenjenek – jó pár év lemaradással – a reklámok után a médiapiacon is. Már csak azért is, mert a női szerepek összehangolása, a helytállás anyaként, munkaerőként és magabiztos nőként, nem fog menni a férfiak, a partner-apukák nélkül. És

úgy látom, hogy a férfiak is szeretnek apák lenni, roppant büszkék erre, és szeretnék ebbéli minőségükben a legtöbbet adni a gyereknek és a családnak – nem csak az anyagiakat illetően. (Szerintem mindkét fél számára lehangoló és – amint arra az Apa magazin több cikke rámutat: nem tesz jót sem az apáknak, sem a gyerekeknek –, hogyha a szerepek abban merülnek ki, hogy a férfi az, akit alig látunk otthon, mert talicskával kell hazatolnia a pénzt, a nő pedig az, aki feláldozza magát a háztartás és a gyereknevelés oltárán, teljesen mindegy, hogy mihez ért különben.)

A magazint kézbe véve sem csappant a lelkesedésem. A rögtön szembetűnő rovatcímekért – Ready, Stady, Daddy; Dadvisor; Dadlines; Dad or alive – is adnék néhány pluszpontot. Persze, az angol szóvicc, mint rovatcím szintén felveti a célcsoport problematikáját (ami így egyre szűkül, hiszen a negyedévente megjelenő lap 1000 Ft-ba kerül), de ezt a lapban szereplő összeállítások hamar feledtetik.

Lányos apa házastársaként tízpontosnak találtam a „Hogyan ne akard kinyírni lányod első udvarlóját?” című cikk higgadt okfejtését.

A lap nem direkt módon, de burkoltan mégis reflektál a hiányzó apai mintákra, amely több generáció tapasztalata lehet. Az „Amit nem tanítottak meg” című cikkben például kiderül, hogyan építs tökéletes hóembert és hógolyót. Kisfiús, „miért”-korszakkal ismerkedő apukáknak életmentő lehet az „Amit tudnod kell a tűzoltókról” című, felnőtteknek is érdekes összeállítás.

Azt pedig, hogy számos egyéb férfimagazinnal ellentétben ez nem az az újság lesz, amelyet dugihelyen kell otthon tartani, olyan cikkek garantálják, mint az „Anya bulizni megy” vagy Bus István „Hat tanács az első hat hétre” című összeállítása, melynek ötödik pontjában így ír: „Ne csak a szex miatt legyél megértő! Nézz magadba: néha te is meg vagy ijedve az új helyzettől, néha azt se tudod, mihez fogj, ráadásul aludni sem tudtok az elején, úgyhogy azonnal harapnál, mint egy idegbeteg csivava. Na, ezt szorozd meg jó sokkal: nődet nem csak anatómiailag viselte meg a szülés meg a terhesség, hormonális hullámvasúton is ül. Belső elválasztású mirigyei random módon öntik az ereibe az összes létező hormont, ami sajnos agyilag kicsinálhatja – ez okozza például a gyermekágyi depressziót. Ezért aztán ha néha elpityergi magát, vagy szemmel láthatóan utálja a helyzetet, akkor nem az a megoldás, hogy vázolod neki, hogy hát semmi baj nincs, meg mit izél már, hát milyen szép az a gyerek, és kioktatod, hogy most igenis örülnöd kellene, öleld át – ha hagyja – és hallgasd végig. Bólogass, puszild meg, és mondjad, hogy ő a legszebb és legjobb anyuka, és te vagy a legboldogabb apuka. Mást nemigen tehetsz.”

Persze, a „hormonvezérelt kismama vagy” egy olyan kártya, amit egy hormonvezérelt kismamával szemben nem ajánlott kijátszani, Bus István tanácsa mindenesetre nagyon fontos. Nagy szükség van ilyenekre a család életét teljesen felborító, törékeny kezdeti időszakban.

(L. D.)

Kisgyerekes, valamint leendő anyukákként, nekünk a KötőSzó blog szerkesztőinek tehát tetszett a magazin, őszintén kíváncsiak vagyunk azonban, hogy mit gondolnak róla a jövendőbeli és gyakorló apák. Írjátok meg kommentben!

Borítókép: apamagazin.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr4412245312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.