Evangélikus Közéleti Blog

KötőSzó

Luther Márton levele Ferenc pápához

2017. január 18. - KötőSzó

Veszem a bátorságot, és írok Neked. Teszem ezt abban a reményben, hogy nem olyan keményen és irgalmatlanul felelsz, miként elődeid tették, hanem velem is irgalmas pásztor leszel. Ebben reménykedem. Nemcsak miattam, a kis wittenbergi szerzetes miatt, hanem az Isten egész nyájára való tekintettel, amelyet az Isten akaratával ellentétes viszály és nézeteltérés oszt meg.

Forrás: Mérleg online

Kedves Ferenc Testvér!

Veszem a bátorságot, és írok. Igen én, vagyis Doktor Luther Márton, aki a teológia professzora és ágoston-rendi szerzetes voltam Wittenbergben, aztán pedig reformátor lettem

római Testvéremnek, Ferenc pápának, aki az Assisiből származó testvér nevét vette fel, és aki iránt azt a nemes reményt táplálom, hogy ő a Krisztusban és az Isten irgalmában testvérként tekint rám,

kegyelem és békesség Istentől, Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Veszem a bátorságot, és írok Neked, a pápának, jóllehet nagyon is tudatában vagyok annak, hogy kapcsolatom a római pápával meglehetősen rideg, katasztrofális kapcsolat, amely sok embernek szenvedést okozott, nekem személyesen is és itteni, wittenbergi barátaimnak is.

Azt is be kell vallanom, hogy pályám kezdetén a pápáról valójában visszafogottan, de aztán egyre élesebben és ezen túlmenően egyre sértőbben nyilatkoztam. Sokkal nyersebben, miként az hozzám mint szerzeteshez illett. Persze akkor még, vagyis kezdetben, amikor egyedül csak a búcsúról, a bűnbocsánatról volt szó, abban reménykedtem, hogy a pápával egyezségben és békességben sikerül az Egyházban a visszaélést megszüntetni. De amikor válaszként csak a pápa bizalmasának számító Johannes Eck brutális eljárásával szembesültem, amikor a kiátkozással fenyegető Exsurge Domine bullát átadták, amikor a búcsúkkal kapcsolatos 95 téziseimet, de sok más dolgot is eretneknek neveztek írásaimban, akkor elkezdtem a pápa és minden hozzá kapcsolható dolog ellen teljes erőbevetéssel harcolni, hiszen a pápisták rossz tanításukkal és példájukkal a keresztény világot testesül-lelkestül a porig rombolták. A pápai törvények és dekrétumok a hívők lelkiismeretét bilincsbe verték, és hihetetlen elnyomással félrevezették. Többek között ez volt a vádam a wormsi birodalmi gyűlésen az Úr 1521. esztendejében.

Igen, bevallom, hogy az évek múltával egyre erőteljesebben a pápa és a pápisták, valamint gátlástalan és felelőtlen követőik ellenségének mutatkoztam. Mindezt persze korom pápáira való tekintettel tettem:

Tettem ezt az egyébként rendkívül energikus, de egyáltalán nem lelki dolgokkal foglalkozó II. Gyula pápára való tekintettel, aki nem jó pásztor, hanem hadvezér és a hatalom embere volt. Az egyházi államot fontosabbnak tartotta az Isten evangéliumánál, hatalmát egy mindennél nagyobb építményben, az új Péter-dómban akarta megmutatni. Nem az Isten kegyelme evangéliumának, hanem a háborús erőszaknak és a hívők kizsákmányolásának a képviselőjeként kellett megismernem 1511-ben, amikor magam is a pápizmus fogságában voltam, és az Isten gyermekeinek Krisztus általi szabadsága még nem tárult fel előttem.

Tettem ezt pedig elsősorban a pazarló Medici-pápára, X. Leóra való tekintettel, aki már gyermekként egyházi javadalmakat gyűjtött, és akinek csak mulatozásra és fényűző ünneplésekre volt gondja, nem pedig a hívek javára, üdvére. Buja életét a búcsúk, dekrétumok, intézkedések, felmentések és búcsúcédulák kereskedésével biztosította. A fenséges kereszténység kizsákmányolója volt és személyes ellenségem. Szerzeteskéje, a dominikánus Úr kutyája, Johann Tetzel árulta az általa kegyelemnek nevezett búcsúcédulákat lakóhelyem, Wittenberg közelében, Magdeburgban és Halberstadtban. Ellene, így végső soron a pápai kereskedés ellen irányult az Úr 1517. évében megfogalmazott 95 tézisem.

Tettem ezt utódaira, VI. Adorjánra, VII. Kelemenre és III. Pálra való tekintettel, akik nem az Isten fejedelmei, hanem ennek a világnak és az ördögnek a fejedelmei voltak. Erkölcsi romlottságukban nem az Egyház megújulásán, hanem az Isten népétől elvett zsákmány révén egyedül erszényük megtöltésén fáradoztak. Nem az evangéliumot, vagyis az „örömhírt”, hanem a kakoszangeliumot, vagyis a „rossz hírt”, nem az üdvösséget, hanem a kárhozatot hirdették a Jézus nevére megkeresztelteknek.

Ezek voltak a tapasztalataim az akkori pápákkal. Végül is nem írtam nekik semmiféle levelet, semmiféle beadványt, mert ezeknek az embereknek a szívét semmi sem érte el. Csak adománykérő pénztárcájuk volt nyitva. Ezért inkább róluk írtam, meg óvtam a Krisztusban hívőket tőlük és pápistáiktól.

Mert szörnyű és ijesztő volt látni, mennyire világiasan és micsoda pompával jár-kel a kereszténység legfőbb vezetője, hármas koronát visel, és semmiben sem követi Urát, a Krisztust, a Megfeszítettet. Másrészt pedig a bíborosok, püspökök, plébánosok és szerzetesek kapzsisága felemésztette a keresztény vidékeket. A mammont imádták, nem pedig Jézus Krisztus Istenét.

Nem írtam nekik, de most veszem a bátorságot, és írok Neked, kedves Ferenc Testvér, mert ugyan nem igazán ismerem azt a kort, amelyben élsz, de látom, hogy másként viselkedsz, mint azon elődeid, akik koromban kormányoztak. Te magad is felpanaszlod a római kúria 15 betegségét, Te magad is újra és újra az irgalomról szólsz, amely az Isten kegyelme és Jézus Krisztus szeretete révén az embernek adatott. Fellépésedben egyszerű és szerény vagy, mellőzöd a pápai pompát és nagyzolást, amelyet túlzónak tartottam, és ismételten a legerőteljesebben kritizáltam.

Veszem a bátorságot, és írok Neked. Teszem ezt abban a reményben, hogy nem olyan keményen és irgalmatlanul felelsz, miként elődeid tették, hanem velem is irgalmas pásztor leszel. Ebben reménykedem. Nemcsak miattam, a kis wittenbergi szerzetes miatt, hanem az Isten egész nyájára való tekintettel, amelyet az Isten akaratával ellentétes viszály és nézeteltérés oszt meg, amelynek Jézus szellemében ismét egységre kell jutnia, hiszen ő mondta: „hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy a világ higgyen.”

Várom válaszod, Krisztusban kedves Testvérem. Légy bátor és erős, küzdd le az évszázadokon át tartó gyűlöletet, és mutasd meg nekem irgalmadat. Mindaz, amit Te és én teszünk, történjen szeretetből és az egyetlen Istenbe, közös Urunk, Jézus Krisztus Atyjába vetett hitben.

Így ír Neked

Testvéred, Márton

Wittenberg

A kép illusztráció

Kedves Márton Testvér!

Én is veszem a bátorságot, és írok. Veszem a bátorságot, és Krisztusban testvéremnek nevezlek. Teszem ezt mindazon szétszakítottság és fájdalom ellenére, amellyel a keresztények mindkét oldalon évszázadokon keresztül elhalmozták egymást. Írok Neked mint szeretett tesvéremnek,

én, az Assisiből származó nagy kistestvér nyomán Ferencnek nevezett, akit korábban Jorge Mario Bergoglionak hívtak, a többnyire csak jezsuitáknak nevezett Jézus Társasága tagja s immáron Krisztus szolgáinak szolgája Rómában,

az Isten irgalma legyen Veled és mindazokkal, akik Jézust megvallják, valamint minden egyes emberrel a földkerekségen, akik béke és egyetértés után vágyakoznak.

Békére és egyetértésre van nekünk is szükségünk. Azért írunk egymásnak, hogy nagyobb egységre juthassunk. Mert azt kívánom Neked és Tőled, a wittenbergi Testvértől, hogy arról beszéljünk, hogyan szüntethetnénk meg azt a szétszakítottságot, amely immár ötszáz esztendeje – keleti testvéreinktől pedig sokkal régebb óta – az Isten gyermekeinek közösségét terheli. Hogyan válhat az Isten népe ismét egy néppé, amely egymással való közösségben járja az utat, és ezen az úton kölcsönösen erősíti egymást. (...)

Persze vannak különbözőségek, és ezen az emberek különbözősége miatt nem csodálkozhatunk, továbbá a sajnos immár ötszáz esztendeje tartó szétszakítottság miatt nagyon is érthető. Arról, ami elválaszt bennünket egymástól, később beszélhetünk. Előbb azonban meg kell találnunk a közös alapot. Ez pedig – amennyire írásaidat ismerem, biztos vagyok, hogy ebben egyetértesz velem – a mi Urunk Jézus Krisztusban való közös hit, akinek a nevére valamennyien megkeresztelkedtünk.

A hit és a keresztség mindannyiunk számára közös. Ugyanígy mindketten a közös Szentírásra hivatkozunk. Krisztus és az Írás pedig magához Istenhez vezet bennünket – Krisztus az út, az Írás a különböző hangok koncertje, amely végső soron Krisztushoz és így Istenhez vezet.

(...)

Zavarban vagyok, és szégyellem magam, amikor arra emlékeztetsz, mennyire nem evangéliumi magatartást, sőt kimondottan csődöt és vétket tapasztaltál meg elődeimnél, korod pápáinál. Zavarban vagyok, mert életmódjukkal és magatartásukkal nemcsak előtted, hanem sok ember előtt elhomályosították az evangélium tanúságát. Zavarban vagyok, mert nem voltak készek a párbeszédre és a másokra való odafigyelésre, hanem kárhoztatással és kiátkozással védelmezték hatalmukat és gazdagságukat. Így békétlenség jött világunkra, így történt a szerencsétlen szakítás, sok-sok ember végtelen szenvedése – mind a mai napig.

Mindenesetre azt is meg kell mondanom, hogy írásaidban némely dolgot meglehetősen idegenkedve fogadtam. Úgy tűnik számomra, hogy éles megfogalmazásod, szóválasztásod, harcos irataidban a másik oldalra szórt átkod az összeütközéshez és a szakadáshoz ugyanúgy hozzájárultak, mint a pápai oldal keményszívűsége. De hát ez már csak így van konfliktushelyzetben. Kialakul a megnemértés, a sértő nyelvezet és végül a másikra szórt átok spirálja. Kerüljük az összeütközésnek ezt a stílusát, és amennyire tőlem telik, levélváltásunkban igyekszem ezt betartani.

(...)

Ezért arra kérlek, Márton Testvér, folytassuk levélváltásunkat az irgalmasság és az Istenbe vetett bizalom kölcsönös elfogadása jegyében, miként Pál mondja:

„Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja.”

Ezt írja Neked

Testvéred, Ferenc

Róma

A részletek Hermann-Josef Frisch: Lieber Martin Luther – lieber Papst Franziskus című könyvéből származnak, amely a reformáció 2017-es emlékévére jelent meg. Magyarul a Mérleg online közölt belőle részleteket, további levélváltásokat is itt olvashattok: - Kedves Márton Testvér! - Kedves Ferenc Testvér!

Képünk illusztráció.

Borítókép: Részlet a Luther-animációból.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr7612132903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.